Délmagyar logó

2016. 12. 06. kedd - Miklós -5°C | 2°C

Márki Ferenc utolsó asszója

A honi sport világa ismét szegényebb lett egy feledhetetlen egyéniséggel. Életének 96. évében, május 26-án elhunyt a szegedi vívósport legendás alakja, Márki Ferenc.
Több mint fél évszázadon át szolgálta a sportágat – az utolsó asszót nem lehetett megnyerni.

Tősgyökeres alsóvárosi család tagjaként 1912. november 7-én született. Apja hősi halált halt az első világháborúban. A 14 éves hadiárva a katonai pályát választotta, s a Toldi Miklós Honvéd Sporttanár- és Vívómesterképző Intézetben olyan neves mestertanárok mellett működött, mint Gellért Alfréd és Borsody László.

Márki Ferenc 1945 őszén került vissza szülővárosába: vívott az SZTK-ban, 1948-ban a Szegedi Postás edzője lett. Oktatói pályájának csúcsát az 1956-ig eltelt nyolc esztendő jelentette. Tanítványai közül Magay Dániel világbajnok (1954, Luxemburg, kardcsapat) és olimpiai bajnok (1956, Melbourne, kardcsapat), Örley Szabolcs ifjúsági világbajnok (1954, Cremona, kard egyéni), Juhász Katalin a tőrcsapat tagjaként olimpiai bajnok (1964, Tokió) és háromszoros világbajnok (1959, 1962, 1967) lett. Neve külföldön is jól csengett. 1954-ben és 1955-ben szovjet kardozók edzőtáboroztak Budapesten. A szegedi mester többek mellett Jevgenyij Cserepovszkij, Jakov Rilszkij és David Tisler tudását pallérozta.

Legkedvesebb tanítványa, Magay Dániel szerint kora legjobb vívómestere volt. A minősítés hiteléül: az 1955. évi budapesti nemzetközi verseny döntőjében Magay 5:0-ra verte Kárpáti Rudolfot. Az asszó végén a honi vívópápa, Gellért Alfréd így gratulált neki: „Büszke vagyok, hogy a mesterednek vallhatom magam!" Örleyék sem fukarkodtak az elismeréssel: „Első levelezőlapom szeretett mesteremnek. Szabolcs. Cremona, 1954. április 16." Egy másik képeslapon ez olvasható: „Kedves Feri bácsi! Köszönöm ezt az eredményt. Ez kizárólag Feri bácsin múlott. Üdvözlettel: Dani."

A legendás mester 1957 januárjában mondott búcsút ősei földjének, és Magay Dániel hívására San Franciscóban lett két főiskola vívómestere. 75 éves koráig tanított. Néhány éve a Colorado állambeli Boulderbe költözött. Utolsó napjaiban is elérzékenyült, ha visszagondolt a Kossuth Lajos sugárútra, a Szegedi Postás ütött-kopott, keskeny, kokszkályhás vívótermére, melyben még meleg víz sem volt. Ám eredmények voltak. Ragyogók, fényesek, csillogók – felejthetetlenek.

Olvasóink írták

  • 2. Marki Juli 2008. június 15. 06:21
    „Halassan olvastam az ujsag cikket mit apamrol, Marki Ferencrol, kozoltek. Ugy szinten meghatottan olvastam Dettre Andras sorait.

    Marki Juli vagyok, Boulder, Colorado, USA-ban elek, es apam itt lakott kozelunkben (fiam es lanyom is itt elnek) az elmult harom ev alatt.

    1957 januar 9-en leptuk at a hatart az akkori Jugoszlaviaba honnan az ev szeptembereben erkeztunk Torino, Olaszorszagba Balogh Bela vivomester meghivasara. Nehany honap utan apam elhatarozta, hogy elghagyjuk Europat es Ausztralia es Brazilia irant erdeklodott. Azt gondolom ez ido tajan lephetett kapcsolatba onnel, Andras.

    Vegul is Sao Paulo-ban mukodott nehany evig mint edzo a Clube Atletico Paulistano-ban. Magay Dani hivasara San Francisco-ban folytatta mesterseget az ottani Pannonia klubban mig napkozben harom egyetemen tanitott.

    2005 februarjaban miutan enyhe szivrohamot es agyverzest kapott ide koltoztettem Boulder, Colorado, USA-ba. Addig hetente meg eljart szeken ulve edzeni a vivokat a City College of San Francisco-ban csak ugy szorakozasbol. A vivas volt az elete, az orome, a buszkesege, tanitvanyait apakent szerette.

    Hamvait majd az edesanyja mellett levo sirhelyben fogjuk elhellyezni a Szegedi Alsovarosi temetoben, ott hol evszazadokra visszamenoleg nyugszanak oseink.

    Sosem ment vissza szulo hazajaba, habar sokszor keszult ra, hiszen mint mindig emlegette, "A kanyargo Tisza partjan ott szulettem, oda vagyik vissza lelkem ..."”
  • 1. andrew dettre/dettre andras 2008. június 10. 07:49
    „Szomoru szivvel olvastam Marki Feri halalarol itt a tavoli Ausztraliaban. Mint egy nalamnal idosebb de kedves es kellemes vivo kollegara emlekszem vissza. Ugy 1946-47 ben jo nehanyszor vivtunk egymassal: o a Postasban, en a SzEAC-ban; ott Javorkai Pista meg o voltak a nagymenok, nalunk meg, a tobbi kozott, Patzauer, Monus es Szentgali. Remek jo hangulatu versenyek voltak, neha a Belvarosi Moziban, maskor a Hungaria szalloban. Mar nem emlekszem mikor de ugy sejtem az otvenes evek vegefele irt nekem, hogy kijonne ide edzonek. Sajnos erre nem volt mod, mert akkoriban itt egy vivomester maximum egy csesze teat kapott munkajaert: dult az amatorizmus. Igen orulok, hogy a lapjuk ilyen szepen emlekezett meg halalarol.Udvozlettel Dettre Andras Sydney-bol.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csoportfavoritok a spanyolok

A spanyol–orosz meccsre az egykori első osztályú labdarúgó, Major László, míg a… Tovább olvasom