Délmagyar logó

2017. 07. 23. vasárnap - Lenke 21°C | 35°C Még több cikk.

Mától már Aachenre készül

A vasárnap befejeződött salzburgi kettesfogathajtó-világbajnokság legnagyobb meglepetését a szegedi Hódi Károly szolgáltatta, aki az utolsó pillanatban került a csapatba, s veszítette el a vb-aranyat. Ausztriából visszafelé jövet beszélgettünk vele.
– Milyen a szája íze két ezüstérem tulajdonosaként?

– A szájpadlásom édes, a nyelvem alatt pedig keserű... Két versenyszám után vezettem, s csak hajszálon múlott, hogy nem tudtam megtartani az aranyérmet.

– Min is múlott?
– Akadályhajtásban leütöttem a 10-es akadálynál a labdát. Ezzel azonban még világbajnok lehettem volna, de annyira megzavart a sportszerűtlen osztrák közönség, amely elkezdte ünnepelni a honfitársát, hogy időt veszítettem. Az az alig több mint két másodperc pedig az aranyérmembe került.

– Kanyarodjunk egy kicsit vissza a négynapos salzburgi vb eseményeinek felidézéséhez. Gondolta volna, hogy díjhajtásban az élre tud állni?

– Ha a lovaim felkészültségét nézem, akkor igen. Nagyon jó formába sikerült hozni őket. Köszönet ezért a tulajdonostársaimnak, Farkas Józsefnek és Böröcz Pálnak. De ha azt veszem figyelembe, hogy a bírók a névteleneket általában lepontozzák, míg az ismertekkel pedig az ellenkezőjét teszik, akkor most ezt az elvet nem alkalmazták. Igaz, hogy a négyes fogatban már nem vagyok ismeretlen, hiszen három vb-n voltam a magyar válogatott tagja.

– Mennyire tudott uralkodni magán, amikor az első versenyszám után vezette a 72 fős mezőnyt?

– Nemigen tudtam aludni, annyira fel voltam dobva. A négy nap alatt 2-2 órákat pihentem. Fejben számtalanszor végigmentem a pályán.

– Mikor hitte el, hogy világbajnoki érmes lesz?

– Mint korábban említettem, a lovak már az első versenynapon nagyon fegyelmezettek voltak. Jó volt a gyakorlatom, mivel a bírók is engedtek, ezért egyre inkább elhittem, hogy érmes lehetek. De ebben óriási szerepe volt a két segédhajtónak, Szabó Lászlónak és Kiss Tamásnak, valamint Csibi Ferenc lovásznak. No és a több mint ezer magyar drukkernek, akik szinte hazai hangulatot varázsoltak a pályára. Pedig az osztrákok igencsak fölül akarták kiabálni őket.

– Hogyan fogadták az ellenfelek és a társak a sikerét?

– Az osztrákokon kívül minden ellenfelem úgy éltetett, mint a világbajnokot. Azt éreztem, hogy az ő szemükben én lettem az első. A társaim és a szövetség vezetői is gratuláltak. Bár ez utóbbiak a szívük mélyén azt szerették volna, ha megvédjük csapatban a világbajnoki címünket. Én pedig akkor lettem volna a legboldogabb, ha az egyéni verseny eredményhirdetésén a dobogó három fokán magyar állhatott volna.

– Miután hazajön, mit csinál?

– Készülök a két hét múlva sorra kerülő izsáki országos fogathajtó bajnokság befejező fordulójára, s megkezdem a tréningeket, hogy beverekedjem magam a jövő évi aacheni négyesfogathajtó-világbajnokságon részt vevő magyar csapatba.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A salzburgi vb-n egyéniben és csapatban is második hazánk

Az ausztriai Salzburgban vasárnap az akadályhajtással befejeződött a tizenegyedik… Tovább olvasom