Délmagyar logó

2017. 06. 27. kedd - László 18°C | 33°C Még több cikk.

Maximalista pólótréner

A Szeged Beton VE férfi vízilabdacsapata hatalmas bravúrt végrehajtva a 2004/2005-ös bajnokságban a harmadik helyen végzett. Az elért siker elképzelhetetlen lett volna Gyöngyösi András edző szakértelme, fanatizmusa nélkül. Lapunk ebben az esztendőben „Tojást" választotta az év edzőjének.
Gyöngyösi kizárólag a munkában hisz Fotó: Schmidt Andrea
Látszott rajta, mennyire jólesik neki, hogy megválasztottuk Az év edzőjének. Örült a díjnak, ilyenben korábban még nem volt része.

– Ezek azok a pillanatok, amikor igazolva látszik az a sok munka, amit belefeccel az ember a sportágba. A kitüntetésemben természetesen vastagon benne van a bronzérmes gárda, valamint a klubvezetés egyaránt. Közös a siker – jelentette ki Gyöngyösi András.
Csodálatos pályafutásának befejezése után 1999-ben, Olaszországban a Pro Recco ifjúsági és juniorcsapatánál kezdődött edzői karrierje. 2001-ben már a Fradi felnőtt együttesét trenírozta, két bajnoki 4. hely után érkezett 2004 februárjában Szegedre.

– Azért kezdtem el edzősködni, mert egyrészt annyira szeretem a pólót, hogy nem akartam tőle elszakadni, másrészt pedig azokat a dolgokat, amit játékosként nem sikerült megvalósítanom, azt trénerként igyekezem játékosaimba „verni". Mivel élsportoló voltam, tökéletesen tudok a másik „oldal" fejével is gondolkodni.

Hosszú pályafutása alatt rengeteg szép siker fűződik a nevéhez, de a
Páratlan pályafutás

Gyöngyösi András jól ismert figurája a honi vízilabdaéletnek. Játékosként a Fradiban, a BVSC-ben, a Vasasban és az olasz Pro Reccóban szerepelt. Pályafutása alatt öt bajnoki aranyat, négy MK-elsőséget nyert, valamint játszott KEK- és LEN-kupadöntőt. A válogatottban 230-szor húzta fejére a sapkát. Három olimpián ('88, '92, '96) vett részt, '95-ben tagja volt a Világkupát nyert nemzeti együttesnek; az Európa-bajnokságokról két ezüstérmet ('93, '95) őriz. Edzői pályafutásának legnagyobb sikere a Szeged Beton VE-vel nyert idei bajnoki bronzérem.  
nagy álma nem vált valóra.

– Olimpiai bajnok akartam lenni, nem sikerült. Hiába voltam kint három ötkarikás játékokon is, nem tudtunk a dobogó tetejére állni. Ugyan már játékoskoromban is maximalista voltam, mai fejemmel lényegesen céltudatosabb lennék, nem engedném magam mások és a körülmények által befolyásolni. Barcelonában meg kellett volna nyernünk az olimpiát, nagyszerű képességű játékosok tartoztak a kerethez, de mert nem volt mindegyikünk profi mentalitású, csalódnunk kellett. Rá kellett jönnöm, jönnünk, az adott cél érdekében mindent fel kell áldozni. A legjobb példa erre Benedek Tibi. Neki aztán teljesen mindegy, hogy esik az eső, süt a nap, fúj a szél, ő csak megy a maga által kikövezett úton.
Maximalista edzőnek mondja magát, ebből adódóan azokat a pólósokat becsüli a legtöbbre, akik mindent megtesznek a siker érdekében.

– Természetesen nem kell napi 24 órán át a pólóval foglalkoznia, de, amikor lejön a játékos az uszodába, akkor tegyen félre mindent, csak a vízilabdára koncentráljon. Nagy siker volt a bajnoki harmadik helyünk, de az már történelem, előre kell nézni. Most például az foglalkoztat, hogy megint jussunk be a négy közé, ott pedig múljuk felül az idei eredményt. Edzőként egyszer jó lenne kipróbálni magam szövetségi kapitányként, de szívesen dolgoznék az utánpótlásban is, hogy nevelhessek remek pólósokat, és az is igaz, hogy Olaszországba is visszatérnék trénerként. Tudom, nehéz bekerülni abba a körbe, ahonnan választanak a klubvezetők, talán egyszer majd sikerül. De ez még a jövő zenéje, most az a legfontosabb, hogy jól szerepeljünk a Betonnal.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Körforgalom

Szeretnék NB I-es futballedző lenni. Tudom: ehhez tanulnom kellene, képezni magam. Elvégezni a D, B,… Tovább olvasom