Délmagyar logó

2017. 01. 18. szerda - Piroska -7°C | 1°C

Megtapsolták a makói labdarúgókat és a szurkolókat

Elmaradt a csoda a Fradi–Makó NB II-es labdarúgó-mérkőzésen. A két gárda nem volt azonos súlycsoportban, de ezt nem is lehetett elvárni. Mégis büszkék lehetnek magukra a Maros-parti játékosok, az őket elkísérő drukkerek, mert közel tizenegyezer nézőt vonzottak ki az Üllői úti fociszentélybe.
Előfordult, hogy nem válogattak a módszerekben. Fotó: Miskolczi Róbert
Erdei Zoltán mindig arról álmodott, egyszer eljön az a nap, amikor két kedvenc csapata egymás ellen futballozik bajnoki mérkőzésen, ő pedig ott drukkol a lelátón. Tudta, persze, hogy tudta, mindez csupán utópisztikus gondolat, hiszen hogy kerülne azonos osztályba a hatalmas Ferencváros és a kicsike Makó FC? Az előbbi ugyebár az ország legnépszerűbb futballgárdája, 28-szoros bajnok, 20-szoros Magyar Kupa-győztes, nyert VVK-t (az UEFA-kupa elődje), szerepelt KEK-döntőben. A Csongrád megyei együttesnek pedig a mostani a harmadik évadja a másodosztályban. Előtte az NB III-ban, még korábban a megyei I. osztályban vitézkedett.

Álomból valóság

Aztán július végén, augusztus elején hatalmas fordulat állt be a dolgok menetébe: a Fradi nem kapott a Borsodi Ligában való induláshoz szükséges licencet az MLSZ-től, jobb híján az NB II keleti csoportjában találta magát. Ott, ahol a Makó FC az előző idényt a bravúros negyedik helyen fejezte be. Hát mégiscsak összecsaphat Erdei két kedvence?
A nagy nap szombaton jött el. Az egy éve működő Makó Fan Club egyik alapítója, aki civilben asztalosként keresi meg a betevőre valót, jókedvűen ébredt, már alig várta, hogy este 7 óra legyen. A sárga pólóba öltözött szurkolótársaival megtöltött autóbusz 14.30-kor startolt a makói fürdő elől. Az út nem volt rövid az Üllői útig, de viszonylag gyorsan eltelt, a drukkerek énekléssel múlatták az időt.

Megérkezvén a magyar labdarúgás szentélyébe – ahol egykoron olyan klasszisok rúgták a labdát, mint például Lázár és Lakat tanár úr, Toldi Géza, Turai, Kispéter Mihály, Albert Flórián, Varga Zoli, a Nyíl, aztán Ebedli, és még oldalakon sorolhatnánk a neveket – kedvesen fogadták őket a fradisták. Nem volt atrocitás, gúnyolódás, előzékenyen a vendégszurkolóknak kialakított szektorba kísérték a makóiakat. Oda, ahol már ott voltak a Maros UFC tehetséges fiataljai, ők sem akarták kihagyni a mérkőzést. A „fanosok" kiaggatták a kerítésre transzparenseiket, köztük a két újat, melyen a következő szöveg volt olvasható: „Álomból valóság", és „Egy szív, egy érzés, egy barátság". De volt náluk dob, megafon és sál is. Teljes harckészültségben várták a kezdést.

Mestermérleg

Gellei Imre: – Örülünk annak, hogy időnként jól játszva szolgáltuk ki a közönségünket, hiszen értük vagyunk. Végig uraltuk a játékot, a mi akaratunk érvényesült. Ki kell emelni Lipcsei Pétert és Bartha Lászlót, s ne felejtsük el, legközelebb Tököli Attila is játszhat már. Tavaszi eredményei miatt le a kalappal a Makó előtt, már csak emiatt sem vehették a srácok a találkozót félvállról.
Takács Zoltán: – Ez nem egy másodosztályú meccs volt, teljesen más dimenzióban szerepeltünk, mint amit megszoktunk. Óriási élmény volt számunkra itt pályára lépni, és ez még akkor is igaz, ha a vereség mindig fájó, amiből okulnunk kell.

Hangrobaj és taps


Jól mutattak, de amikor az ember az óra alatti híres, hírhedt Fradi B középre tekintett, szinte hang nem jött ki a torkán. Azt elmondani nem lehet, micsoda hangulatot, fesztivált rendeztek, amikor melegíteni érkezett Lipcsei Péter csapatkapitány vezetésével az FTC. Lehet, hogy még a Megyeri úton is hallották a hangrobajt. Kisvártatva vadonatúj szerelésben (világoskék mez, fekete nadrág és sportszár) a
makóiak is kifutottak a gyepre. Tudják, mi történt? Nem pfujoltak, nem anyáztak, hanem megtapsolták a vidéki gárdát. De nemcsak a B közepes ultrák, hanem mindenki, aki a lelátón volt. Közel tizenegyezren!

A „kis Flóri"

Ekkor jutottak eszembe ifj. Albert Flórián, a Ferencváros másodedzőjének szavai, aki negyedórával korábban azt mondta az öltözőfolyosón, hogy akármekkora is a baj most a Fradinál, ilyen mértékű összefogást még csak nem is reméltek. A drukkerek a pálya szélén, a csapat pedig a meccseken akarja demonstrálni, hogy nem ez az ő osztályuk, nem lebecsülve egyetlen riválisukat sem, de százszázalékos teljesítménnyel akarnak visszajutni oda, ahová valók.

Elkezdődött a mérkőzés, vele együtt pedig a Fradi-offenzíva. A zöld-fehérek a kapujukhoz szegezték a kissé megilletődött vendégeket, tényleg csak idő kérdése volt, mikor kell maga mögé nyúlnia Czirbusnak. Ez már a hetedik percben bekövetkezett, aztán a 28.-ban megint. Ekkor aztán beindultak a hazai fanatikusok. Rendesen „megtalálták" az Újpestet, de energiájukból futotta Szlovákia gyalázkodására is. A Makó Fan Club kizárólag saját csapatával foglalkozott, a kilátástalan küzdelem ellenére űzte, hajtotta Varga Csibuékat. Bár sok okuk nem volt rá, még kincstári optimizmusra is tellett, ugyanis a félidőben Erdei Zoltán azt találta mondani: „Bány bal lábában nagyon bízom, szabadrúgásból biztosan bever egyet Kemenesnek".

A nagy találkozás

A Makó FC trénere, Takács Zoltán 1977 és 1981 között a Ferencvárosban futballozott. Az utolsó évben az ifik között rúgta a gólokat. Egykori csapattársa, a jelenleg sportújságíróként dolgozó Bánki „Dodó" József már nagyon várta, mikor fut be az Üllői útra a Makó busza. Üdvözölték egymást, majd egy emelet lépcsőzése után bekopogtattak egy ajtón. Takács belépett, majd megölelte az ősz hajkoronáját hátrafésülve viselő urat. A Császárt, országunk egyetlen aranylabdását (1967), Albert Flóriánt. Ő volt annak az ifjúsági csapatnak az edzője.

Ez nem következett be, ellenben menetrendszerűen érkezett Bartha második találata, vele egyidejűleg pedig az MLSZ elnökének, Kisteleki Istvánnak címzett néhány jó kívánság... A biztos vezetés tudatában visszavett a tempóból a Fradi, Magyar akár szépíthetett is volna, majd a meccs hajrájában Solymosi játékvezető gondoskodott arról, hogy megint örömtüzek gyulladjanak a stadionban: véleményes tizenegyest ítélt meg a Ferencvárosnak (az esetnél Szaveljev megkapta második sárga lapját), ezáltal pedig az öreg harcos, Lipcsei is feliratkozhatott a gólszerzők közé.

Elmaradt a csoda

Nem történt csoda az Üllői úton, simán nyert az erősebb, a jobb, a nem az NB II-be való gárda, az, amelyik a futballból és nem a futballért él. A 4–0-s vereséget leszámítva a Makó FC játékosai, vezetői, drukkerei is hatalmas élménnyel gazdagodva hagyták el az Üllői úti stadiont, azt a pályát, ahol a lefújást követően is majd tizenegyezer szurkoló tapsolta meg őket. Lesz majd mit mesélniük gyermekeiknek, unokáiknak.


Terülj, terülj, asztalkám

A bajok csőstül zuhantak a Fradira. Az 1899-es megalakulás óta egyedüli magyar csapatként mindig az élvonalban szerepelt, mostanáig, az NB II-be történő száműzetésig. Kilencszázmillió forinttal tartozik fűnek, fának, játékosnak, szertárosnak, edzőnek, az áramszolgáltatónak. Pár napja már elnökséggel sem rendelkezik, a közutálatnak örvendő elnöknek, Ináncsy Miklósnak már aláírási jogköre sincs. Mindezen problémák ellenére a vendég, még az újságíró is, kiemelten fontos személynek számít. A zsurnalisztákat olyan fogadtatásban részesítettek, amihez bizony nincsenek hozzászokva, pláne nem a másodosztályban. Miközben jegyzeteltek, telefonáltak, hortobágyi palacsintával, meggyes, mákos és túrós rétessel tömhették bendőjüket, dobozos üdítőitallal olthatták szomjukat. Ha rajtuk múlna, valószínűleg mindig a Ferencváros hazai meccseiről tudósítanának.

Jegyzőkönyv

Ferencváros–Makó FC 4–0 (2–0)
NB II-es labdarúgó-mérkőzés, Budapest, Üllői út, 10 ezer 721 néző. Vezette: Solymosi (Varga Zs., Pápai).
FTC: Kemenes – Bognár, Dragóner, Tímár, Balog – Szalai, Lipcsei, Lazics, Laczkó – Deme – Bartha. Edző: Gellei Imre.
Makó: Czirbus 5 – Szaveljev 5–2=3, Mórocz 6, Magyar 5, Bakos Á. 4 – Kulacsik 5, Varga R. 5, Kis K. 5, Bány 5 – Hadár 4 – Schreiber 4. Edző: Takács Zoltán.
Gólszerzők: Dragóner a 7., Bartha a 28., Bartha az 59., Lipcsei (11-esből) a 85. percben.
Csere: Bakos Á. helyett Podonyi (5) és Hadár h. Fülöp (5) a szünetben, Bány helyett Zakar (5) a 60., Szalai h. Jovánczai a 71., Laczkó h. Csepregi a 85., Lipcsei h. Fitos a 89. percben.
Sárga lap: Mórocz a 35., Magyar a 38., Szaveljev az 56. percben.
Kiállítva: Szaveljev a 85. percben.

Eredmények, tabella

A 3. forduló eredményei: Budafok–Jászapáti 2–0, Kazincbarcika–Szolnok 2–2, Jászberény–Orosháza 0–4, Nyíregyáza–Tuzsér 2–2, Békéscsaba–Vecsés 1–2, Karcag–Kecskemét 1–3, Bőcs–Baktalórántháza 2–0.

A bajnokság állása

1. Ferencváros 3 3 0 0 10 – 2 9
2. Nyíregyháza 3 2 1 0 9 – 3 7
3. Vecsés 3 2 1 0 5 – 1 7
4. Bőcs 3 2 1 0 5 – 2 7
5. Orosháza 3 2 0 1 7 – 6 6
6. Kazincbarcika 3 1 2 0 5 – 3 5
7. Tuzsér 3 1 2 0 6 – 5 5
8. Budafok 3 1 1 1 3 – 2 4
9. Szolnok 3 1 1 1 5 – 7 4
10. Makó 3 1 1 1 2 – 5 4
11. Kecskemét 3 1 0 2 5 – 5 3
12. Baktalórántháza 3 0 2 1 2 – 4 2
13. Karcag 3 0 1 2 2 – 6 1
14. Jászberény 3 0 1 2 0 – 7 1
15. Békéscsaba 3 0 0 3 2 – 5 0
16. Jászapáti 3 0 0 3 0 – 5 0 
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vajda Attila felfedezi hazáját

Az olimpiai harmadik helye után már vb-bronzérme is van a Démász-Szegedi VE kenusának, Vajda… Tovább olvasom