Délmagyar logó

2017. 11. 22. szerda - Cecília 5°C | 13°C Még több cikk.

Mezei már nem bánja, hogy elvállalta

Mezei Richárd szenzációs formában zárta a bajnoki idényt. A Pick Szeged beállója a Dunaferrel vívott elődöntőben, majd a Veszprém elleni fináléban is legszebb napjaira emlékeztetett. A harminchat esztendős csapatkapitány ötszörös magyar bajnokként zárja aktív sportolói pályafutását.
Mezei Richárd szenzációs formában zárta a bajnoki idényt. A Pick Szeged beállója a Dunaferrel vívott elődöntőben, majd a Veszprém elleni fináléban is legszebb napjaira emlékeztetett, és elévülhetetlen érdemeket szerzett az aranyérmesnek járó serleg elhódításában. A harminchat esztendős csapatkapitány ötszörös magyar bajnokként zárja aktív sportolói pályafutását.

– Év közben hányszor bánta meg, hogy nekifutott ennek a szezonnak?
– Egyszer, de azt egyfolytában. Az elején döcögött minden, és Zoran Kurtes nem erőltette a játékomat. Én pedig megállás nélkül azon rágódtam, hogy miért hagytam magam rábeszélni erre az idényre.

– Gondolom, nem szomorkodott az edzőcsere miatt.

– Kurtessel nem volt olyan a kapcsolatom, amilyen korábban Kővárival, Skaliczkivel vagy Kovács Péterrel. Én is azon játékosok közé tartozom, akiknek szükségük van a bizalomra, és Matics személyisége sokat segített. Matke azt kérte, értsem meg, hogy nélkülem nem tudjuk legyűrni a Veszprémet. A kinevezése másnapján kötöttünk egy alkut, mely szerint a gyengébb csapatok ellen pihenhetek, a rangadókra viszont összekapom magam. Mindketten álltuk a szavunkat.

– Az önmarcangolás pedig a veszprémi első meccs után tovatűnt.

– Már a Dunaferr elleni párharc nagyon sokat jelentett, mert meggyőzött arról, hogy kellő motivációval még mindig húzóember lehetek.

– Álmodott már a bajnoki döntő negyedik mérkőzésével?

– Erényem és hibám is egyben, hogy gyorsan túlteszem magam sikeren, kudarcon egyaránt. A finálé sem kivétel ez alól.

– Győzködik, hogy ne hagyja abba?

– Persze, és nem csupán Szegedről.

Ricsi legjei

A legjobb mérkőzés: – 1994. januárjában az izlandi Selfoss elleni KEK-meccsen tíz gólt lőttem.
A legkellemetlenebb emlékű meccs: – Egy évvel később az EHF-kupa negyeddöntőjében idegenben lőtt góllal estünk ki az orosz Cseljabinszkkal szemben.
A legnagyobb siker: – Az athéni olimpián elért negyedik helyezés.
A legnagyobb csalódás: – '98-ban a Fotexet idegenben lőtt gólokkal búcsúztatta a Barcelona. Egyetlen találaton múlott a sikerünk.
A legkeményebb ellenfél: – Csoknyai István, Kemény József, Rosta Miklós.
A legjobb barát a pályán: – Fekete Róbert.
A legkisebb versenysúly: – Skaliczki Lászlónál voltam 118 kiló.
A legnagyobb versenysúly: – 148 kg. Kizárólag nyári szünetben.

– Ez tavaly is így kezdődött...

– Ne is mondja! Remélem, hogy a józan ész ezúttal legyőzi a hiúságot. Most még könnyen beszélek, mert nemrég ért véget a bajnokság, megvagyok kézilabda nélkül. Aztán eltelik egy hónap, és előre tudom, hogy hiányozni fog a mozgás. Szerencsére a kézilabdán kívül is vannak szép sportágak.

– Műkorcsolya, művészi torna. Soroljam?

– Inkább ne, mert rossz nyomon jár. Ha a nyáron felszalad rám tizenöt-húsz kiló, nem kizárt, hogy a szumósok között kötök ki. Ha viszont sikerülne a következő néhány hónapot mínusz 10 kilóval zárnom, kipróbálnám az amerikai focit vagy valamelyik küzdősportot. Természetesen nem versenyszerűen, csak hobbiként.

– Hobbiból leugrani néhány pofonért az edzőterembe? Szép kis kikapcsolódás.

– Némi kesztyűzgetés a haverokkal nem a világ vége.

– És mennyi az esélye annak, hogy a Pick Szegedben folytatja?

– Jelenleg semmi. Tökéletes pillanattal zárult ez a korszak, szeretnék mindig erre emlékezni.

– Hollywoodban egy ilyen pályafutásról filmet forgatnának.

– De ez Magyarország, és én soha nem akartam a népszerűségben lubickolni. Az emberek tisztelete és szeretete jóval többet ér, mint tizenöt újságcikk.

– Nem hangzik ez furán egy vezér szájából?
– Ezt a szerepet mindig a helyzet szüli. Szerencsére megáldott az ég azzal a képességgel, hogy tudom az embereket és a társaimat irányítani. Már ifistaként, a Ferencvárosban is mindig a tűz közelébe helyezkedtem.

– Nagy fradista volt?

– Elég nagy, bár futballban eleinte a Vasasnak szurkoltam, rendszeresen jártam a piros-kékek meccseire, és emiatt fekete bárányként kezeltek a Fradiban. Aztán rajtam is úrrá lett a sokak által csak lárifárinak tartott Fradi-szív, de a Vasas miatt a zrikákat a későbbiekben sem úsztam meg. A kísértés egyébként ezért óriási, mert éppen az élvonalba visszakerült Ferencváros az egyik csábítóm.

– Képes lenne nemet mondani a nevelőedzőjének, Kiss Györgynek?

– Hát, éppen ez az! Gyurinak nagyon sokat köszönhetek, és azzal, hogy a Fradit felhozta az NB I-be, megint csodát tett. Úgy terveztem, hogy zöld-fehérben fogok levezetni, szívesen segítettem volna nekik az NB I B-ben, de így, hogy feljutottak, más a helyzet. Nem szeretnék ellenfélként kifutni az újszegedi sportcsarnok küzdőterére.

– Pedig korábban volt már rá példa. Sokan bántották, amikor '97-ben Veszprémbe igazolt?

– Előfordult, hogy a pályán kaptam hideget-meleget a szurkolóktól, de ezt előre bekalkuláltam. A megítélésem a Fotexben is érdekes volt, mert a veszprémi B-közép azt megelőzően két Pick-játékost utált igazán, Fekete Robit és engem. A mentalitásommal azonban a pályán és azon kívül is bizonyítottam, és elég hamar kedvenccé váltam.

– 2003. január?
– Erre gondol itt, az arcomon? Meggyőződésem, hogy azt a súlyos autóbalesetet a sors vetette az utamba. Életem legjobb formájában játszottam, a súlyomat visszadolgoztam százhúsz kiló alá, és a terheléses vizsgálatokon is az elsők között voltam. A portugáliai világbajnokságon nagy valószínűséggel rászolgáltam volna egy húsos külföldi ajánlatra. Márpedig, ha arra igent mondok, aligha tudtam volna akár sportolóként, akár sportvezetőként valóra váltani az álmaimat.

– Sokan mondják, hogy mázlista?
– A mázlinak ehhez semmi köze. Egyszerűen a kézilabdában jó döntéseket hoztam. 1990-ben a Szolnok annyi pénzt ajánlott, amennyit manapság is kevesen keresnek. Mégis Szegedre jöttem, mert a szakmai előrelépést tartottam fontosnak. Aztán jó időpontban igazoltam el, jókor jöttem vissza, és most a lehető legjobbkor hagyom abba. Így kerek az egész, nem?

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A makóiak ''Tojása'', Bány Tamás tavasszal visszatér

A makói labdarúgódrukkerek nem kis elégedettséggel vették tudomásul, hogy egyik kedvencüket, Bány… Tovább olvasom