Délmagyar logó

2017. 04. 24. hétfő - György 3°C | 15°C Még több cikk.

Mindene a labdarúgás

Nemrég ünnepelte 50. születésnapját az egykori szegedi és békéscsabai NB I-es labdarúgó, Takó Ferenc, aki kilencedik éve él a családjával Írországban. Az ünnep kapcsán telefonon értük utol a Mi lett vele? sorozatunkban a kiváló rúgótechnikájú középpályást
Hatalmas munkabírás, kiváló jobb láb, megalkuvást nem tűrő játék. Ha valaki Takó Ferencről mint labdarúgóról szeretne jellemzést írni, ez a három dolog biztosan eszébe jut. Az egykori középpályás lassan egy évtizede él hazájától távol.

– Írország déli részén, Cork közelében élek immár kilencedik éve a párommal, a 28 éves fiammal és az ő kedvesével. Természetesen a labdarúgástól sem szakadtam el, hiszen ha amatőr szinten is, de rendre pályára lépek olyan bajnokságokban, mint amilyen a Radnóti-hétfők volt – itt ilyen tornából rengeteg van. A munka miatt évente csak egyszer járunk haza, legutóbb az előző nyáron voltam Szegeden. Megtaláltam a számításomat, jól érzem magam, főleg hogy a családom is velem van. Persze hiányoznak a barátok és Magyarország, de nem akarok panaszkodni, nincs is okom rá – mondta Takó.

Takó Ferenc itthon: évente csak egyszer fordul elő. Fotó: DM/DV
Takó Ferenc itthon: évente csak egyszer fordul elő. Fotó: DM/DV

Az egykori középpályás az élvonalban 87 mérkőzésen szerepelt és 9 gólt szerzett, míg az NB II-es mérkőzéseinek száma elérte a kétszázat. Játszott Szeged mellett Békéscsabán, Mezőtúron, Szarvason, Kisszálláson, Kunbaján, majd edzősködött Szőregen és Gyálaréten.

– Az ötvenedik születésnapom kapcsán eszembe jutott nagyon sok minden, ami a labdarúgáshoz kapcsolódik. Ilyen a Kék Mókus-kupa, amely miatt decemberben elvonási tüneteim voltak. Mindenem, a szerelmem a futball volt, hiszen ebben nőttem fel. Nem szeretnék meccseket kiemelni a pályafutásomból, mert nekem a Mezőtúron NB III-ban lejátszott bármelyik összecsapás ugyanolyan fontos, mint amikor a Szeol AK színeiben 1982-ben a Fradinak és az elhunyt Zsiborás Gábornak gólt lőttem az NB I-ben – tette hozzá Takó.

Régi dicsőség a Radnótin
Régi dicsőség a Radnótin - apa és fia a Délmagyarország 1997-es csapatképén

A labdarúgás és Szeged – Takó Ferenc életének meghatározója a sportág és a város. Éppen ezért nem véletlen, hogy a születésnapos folyamatosan figyelemmel követi a hazai és a régiós eseményeket.

– Nem tudom, miért nincs minőségi labdarúgás Szegeden, de abban biztos vagyok, hogy nagyon hiányzik a szurkolóknak. A mi időnkben Debrecen szintjén működött a sportág, ám azóta óriási lépésekkel eltávolodtak tőlünk a nagyobb hazai városok. Hogy miért? Na, erre továbbra sem tudom a választ. Azt viszont hiszem, hogy először egy hozzáértő vezető, mellette pedig egy üzletember szükséges ahhoz, hogy a szegedi labdarúgás újra tényezővé váljon. Annak nagyon örülök, hogy a stadion pályáztatása zöld utat kapott, és egyelőre elég is a 4-5 ezres lelátó. De a legfontosabb: csinálják is meg! Ez legyen az első lépés a felzárkózás útján – mondta végül az egykori NB I-es labdarúgó.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kisteleki Téli Teremlabdarúgó Bajnokság eredményei

Újabb fordulót rendeztek a 12. Kisteleki Téli Teremlabdarúgó Bajnokságban, az A, B, C, D és E liga csapatai között. Tovább olvasom