Délmagyar logó

2017. 05. 26. péntek - Fülöp, Evelin 12°C | 22°C Még több cikk.

Mindig kell egy csapat...

Előkészületi mérkőzés, rögtön az első edzésen. A labdarúgó megyei III. osztályban szereplő IKV-Alsóváros, a vele azonos kategóriában szereplő Baktó SC-vel tesztelt Szegeden, a Szabadság téri pályán. Az ilyen találkozóknak, a bajnokiknak is, sajátos, semmihez sem hasonlítható hangulata van.
 
Nyert az IKV-Alsóváros


Bár ezen az összecsapáson nem az eredmény volt a fontos, azért arról is emlékezzünk meg. Az IKV-Alsóváros 4–2-re nyerte a speciális, három harmados meccset. A gólokat Andracsek (2), Tóth, Nagypál, illetve Damjanov és Bicskei szerezte, a sípot Bősi József fújta.
Biztos jele a tavasznak, ha az IKV-Alsóváros pályáján, a Szabadság téren is megjelennek az első labdarúgók. Mint a fecskék. Ez szombaton esett meg. Őket is megelőzte Tóth „Pipu" István, a klub mindenese:

– Már reggel nyolc órakor itt voltam kitakarítottam, befűtöttem, és a segítőimmel a pályát alkalmassá tettük a mérkőzésre, felszereltük a kapukra a hálókat, felfestettük a vonalakat.
A játékosok közben már melegítettek – előtte az eligazításon megtudhatták: a pontvadászat végére a dobogó a cél –, nyújtottak kicsit, majd ívelgettek a kapu elé, nemcsak a lasztit, a „lyukat" is rúgták. De senki sem szidott senki, hiszen a megyei III. osztályban szereplő gárdák jelentős része hasonló elven szerveződik – baráti társaságok, közeli ismerősök, azonos helyen lakók állnak össze –, mint a kispályás labdarúgótornákon szereplő együttesek. A lényeg a jókedv. Persze győzni sem rossz. Pipu pedig büszkén újságolta, hogy vett több teljes garnitúra felszerelést és tizenöt labdát a csapatnak; valamint azt sem felejtette el megemlíteni, hogy valószínűleg nála focizik az ország legidősebb focistája, az 57 éves Mátrai József. Ő kihagyta az idénynyitót.
Talán nem véletlen. A nap csak világított, metsző, hideg szél fújt, pillanatok alatt átfázott – és nehezen tudott a gyepen történtekre koncentrálni – a rozsdabarna színű (egykor zöld lehetett, találhatók rajta erre utaló jelek, festékmaradványok) korlátra támaszkodó mintegy húszfőnyi közönség. Azért az edzők figyeltek, cseréltek, biztattak, megkérdezték, kinek van még kedve játszani egy kicsit, ki akar pihenni, fújni. Pigniczki József (Baktó SC) intette a túl lelkes ifjakat: „Ne várd, hogy az ötvenéves felszaladjon – nem bír..." Andracsek két góljára egy válasz és egy sérülés érkezett. Az IKV-s Piti Ferencnek felrepedt, vérzett a szemöldöke. Vigasztalták: „Semmi baj, a múltkori sokkal csúnyább volt". Jött a sértettől a replika: „Jó, de akkor a mentő vitt el..." Lekezelték a sebét.

Pipu mindenre figyelt, arra is, hogy a menetrendszerinti fröccsökre le ne késse a csatlakozást a pálya szomszédságában lévő Marika presszóban. Azért útban a söntés felé, a pálya másik végéből még odarikkantott, edzőjének Kiss Ferencnek: „Ferikém! Tegyél már még a kazánra két nagy hasáb fát." És a tréner otthagyva a meccset ment teljesíteni a feladatot. Ez természetes.

Sok mindenről volt szó, s talán az sem sikkadt el: ezek a baktói és alsóvárosi sportemberek nagyon szeretik azt a játékot, amit évek, vagy évtizedek óta űznek. A focit. És ez a legfontosabb. Mert kell egy csapat... Szerencsére sok Minarik Edénk van.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A rájátszás még nem álom

A magyar válogatott Eb-selejtezője miatt nem volt a héten a futsal NB I-ben forduló, de azért az… Tovább olvasom