Délmagyar logó

2017. 11. 22. szerda - Cecília 5°C | 13°C Még több cikk.

Molnár elbírt Tony Parkerrel

Molnár András a szezont még Debrecenben kezdte, ám a hajdúságiak anyagi problémái miatt januárban tovább állt Szolnokra. A huszonnégy esztendős szegedi kosárlabdázó főszerepet játszott az Olaj Magyar Kupa- és bajnoki elsőségében.
– Clevelandből nem kapott hívást?
– Kellett volna?

– Gondoltam, megkérdezték, hogyan kell Tony Parkert tizenkét ponton tartani.

– Már értem, a 2001-es székesfehérvári junior Eb-selejtezőre céloz. Parkert akkor draftolta a San Antonio Spurs, és előre lehetett sejteni, hogy lesz belőle valaki. Bár egy amerikai egyetem megfigyelője, aki többek között az én játékomat is leste, azt mondta róla, hogy egy erősebb egyetemi csapatban legfeljebb csereirányítóként jutna szóhoz.

– Ehhez képest Parker első európaiként elnyerte az NBA-döntő legértékesebb játékosa címet. Hogy bírt vele annak idején?

– Nem volt könnyű. Az első lépését szinte képtelenség megtartani. Akkoriban még a mainál is vékonyabb volt, de a meccs végére teljesen elkészültem az erőmmel. Egy klasszis őrzésekor nagyon gyorsan fogy a szufla.

– Abból a csapatból jó néhányan eljutottak az NBA-ig. Mi lehet a franciák titka?

– A szisztematikus, megalkuvást nem tűrő munka. Egyébként, ha már a franciáknál tartunk, a hét végén nagytakarítás volt a siófoki házunkban, és ráleltünk édesapám rozoga fekete biciklijére, amelyet ott, Fehérváron használt. Ő volt a magyar válogatott edzője, és a bringát mindig kint hagyta lezáratlanul a szálloda bejáratánál. A franciák meg Parkerrel, Diaw-val és Pietrusszal az élen elkötötték a bicajt, és azon rodeóztak a hotel előtt.

– Korábban ön is kacérkodott tengerentúli karrierrel. Miért hiúsult meg a szerződés?

– Az első esélyem tizenöt éves koromban adódhatott volna. Személyre szóló meghívást kaptam Berlinbe egy nyári táborba, ahol Abdul-Jabbar, Kobe Bryant, John Starks és Szvetiszlav Pesics tartott tréningeket. A korosztályos válogatott akkori edzője viszont azt mondta, nem lenne etikus a csapattársaimmal szemben, ha elutaznék, és különben is, nekem most sokkal hasznosabb, ha az időmet a marcali futópályán töltöm. Később két neves egyetemre is hívtak, de nem garantáltak teljes ösztöndíjat, és az első év hatalmas költségekkel járt volna, így aztán itthon maradtam.

– A sorsára így sem panaszkodhat. Az elmúlt egy évben válogatottság, Szolnokon bajnoki cím és kupagyőzelem a mérleg. Mi kell még?

– Az utolsó debreceni hónapokat például szívesen elfelejteném.

– Mi bántotta a leginkább?

– Az még csak hagyján, hogy augusztus és december között összesen kétheti járandóságunkat kaptuk meg, de a vezetők a mai napig nem mondták a szemünkbe, hogy üres a kassza. Még akkor is letagadták a bajokat, amikor a pletykák százmilliós hiányról szóltak. Mindezek tetejébe nem akarták kiadni a játékengedélyünket, és feltételekhez kötötték a távozásunkat.

– A Szolnok mellett a Kecskemét és az Albacomp is hívta. Egyértelmű volt a válasz?

– Akkor is a szolnokiak tenyerébe csaptam volna, ha egy másodperc alatt kell döntenem. Szerencsére elég időt kaptam, hogy átgondoljam a helyzetet. A Pór Péter által elvégzett szakmai munka feltétlenül mellettük szólt, hiszen már akkor a tabella első helyén álltak. Tudtam, hogy kitűnő a csapatuk, és a stílusuk fekszik nekem.

– Azt beszélik, gyorsan közönségkedvenc lett.

– A debütálásomkor a Sopron ellen az első félidőben dobtam két triplát, és néhány percnyi játék után háromezer néző skandálta a nevem. A szolnoki drukkerek azt mondják: a '91-es bajnokcsapat mellett ezt a bandát lehetett a legjobban szeretni, és nem csupán azért, mert mi is aranyérmesek lettünk. Itt mindenki úgy hajt, mintha Szolnokon nevelkedett volna. A légiósok is beálltak a sorba, és példás edzésmunkát végeztek.

– Az édesapja, Molnár Csaba a maximalista szakemberek közé tartozik. Elégedett a fiával?

– Ha az emlékezetem nem csal, életemben egyszer dicsért meg igazán, amikor 2002-ben a Szedeákkal megvertük a Falcót. Persze nem is az ajnározására vágyom, sokkal inkább a hibáimra vagyok kíváncsi. Még soha nem jöttem úgy le a pályáról, hogy tökéletesen elégedett voltam magammal.

– Ezért jár még mindig külön edzésekre korábbi MAFC-os mesteréhez, Merim Mehmedovicshoz?

– Tisztában vagyok a hiányosságaimmal, és szeretnék az eddigihez hasonló ütemben fejlődni. Merim fantasztikus edző, nagy motivátor. Egy-egy foglalkozás végeztével úgy érzem, a Barcelonának is dobnék egy harmincast.

– Meszlényi Róbert után a válogatott új szövetségi kapitánya, Sztojan Ivkovics is számít önre. A címeres mezben nyújtott jó teljesítmény hozzásegítheti egy külföldi ajánlathoz.

– Egy-két éven belül szívesen kipróbálnám magam egy erős európai ligában, de a magyar kosarasokért nem kapkodnak a kontinensen, így tudom, sokat kell még dolgoznom.

– Aztán jöhet megint Tony Parker?

– Állok elébe. A szeptemberi Eb-n örömmel megvívnék vele.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Erőben sokkal jobb a Fitworld együttese

Holnap Szegeden, a Felső Tisza-parti stadionban rendezik meg az NB I-es rögbibajnokság döntőjét. A… Tovább olvasom