Délmagyar logó

2017. 03. 26. vasárnap - Emánuel 5°C | 10°C Még több cikk.

Móroczcal sokkal jobb a Makó

Elmaradva a várakozástól a Makó FC labdarúgócsapata az NB II keleti csoportjában csak a 11. helyen zárta az évet. A zöld-sárgáknak nem sikerült a szezon, nem úgy Mórocz Zsoltnak, aki osztályzataink alapján a Maros-partiak közül az ősz legjobbjának bizonyult.
Fotó: Miskolczi Róbert
A legkevésbé Mórocz Zsolt tehet róla, hogy a Makó FC jócskán a valós tudása alatt teljesített az őszi szezonban. Hogy mennyire meghatározó tagja a zöld-sárgáknak, az a csapat befejező öt fordulójának eredményéből is kitűnt: a Takács-legénység az ekkor megszerezhető tizenöt pontból mindössze egyet gyűjtött be, négyszer kikapott, csak a Tuzsér ellen futotta egy gólnélküli döntetlenre. Pontosan annyi gólt kapott (11-et), mint az azt megelőző tíz meccsen... Ezeken a találkozókon a középső védő szárkapocscsonttörés miatt nem léphetett pályára.

– Az MTK elleni Magyar Kupa-mérkőzésen sérültem meg – emlékezett Mórocz. – Akkor még nem tűnt ilyen súlyosnak a sérülésem, csak később derült ki, mekkora is a baj. Szerencsére elég gyorsan gyógyulok, biztos vagyok benne, hogy a január 15-én kezdődő felkészüléskor már a fiúkkal együtt dolgozhatok.

A keménykötésű hátvédet nem lepte meg, hogy lapunk osztályzatai alapján ő bizonyult a Makó legjobbjának.
– Ha lehet ilyet mondani, elégedett voltam magammal, azt hiszem elég jól ment a játék. Kellemes érzéssel tölt el, hogy az én átlagom lett a legjobb, de arról szó nincs, hogy életem formáját nyújtottam volna, úgy gondolom, amikor még a Szalai István edzette Szegedben futballoztam az NB I/B-ben, akkor labdabiztosabb voltam.

A saját teljesítményével ellentétben, csapata produktumával kevésbé volt kibékülve. Sőt!
– Bármennyire is szeretnék, semmilyen pozitívumot nem tudnék említeni az őszi Makóról. A jelenlegi 11. helyünknél sokkal több van bennünk! A gyenge szereplés okaként azt tudom elmondani, hogy 45 százalékban mi, játékosok vagyunk a hibásak, szintén 45 százalékot tesz ki a szakmai munka hiánya, a maradék 10 százalék pedig a balszerencséé, gondolok itt elsősorban a sérüléshullámra, a játékvezetők téves ítéleteire. Legalább a nyolcadik helyről kellene várni a márciusi folytatást. Számomra a mai napig csoda az előző évadbeli remeklésünk, a bajnokság végi negyedik helyünk. Ugyanis ha figyelembe vesszük, hogy milyen nagyságrendű a költségvetésünk, hogy a munka mellett mennyit és hogyan edzünk, nem beszélve a játékoskeretünk erősségéről – egész egyszerűen nem zárhattunk volna a dobogó közelében. A 6–8. helyek egyikén lenne a helyünk, és biztos is vagyok abban, egy jó tavaszi szerepléssel ott is végzünk.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szremkó Krisztina a hátán vitte a csapatot

Három fordulóval az alapszakasz vége előtt a Hungerit-Szentes női vízilabdacsapata a negyedik… Tovább olvasom