2005. június 12. Ekkor szerzett szegedi labdarúgócsapat legutóbb pontot az akkori hazai másodosztálynak megfelelő NB I/B-ben. A jelenleg Veszprémben dolgozó Vágó Attila edző vezette együttes tizenegy játékossal utazott el Hévízre, ahol 5–1-re nyert, Homma három és Czifrák két találatával. Bő hat évet böjtöltek a szurkolók, majd a Szeged 2011 az idei kiírás negyedik fordulójában, az orosházi 1–1-gyel ismét ponthoz juttatta Magyarország harmadik legnagyobb városának képviselőjét.

– A nosztalgiázás nem igazán jellemző ránk, hiszen szinte nincs átfedés az akkori és a mostani szegedi együttes között, így nem is kerül szóba a hat évvel ezelőtti sorozat. A négy idegenbeli mérkőzés egyikén sem futballoztak le bennünket, ez pozitívum, az viszont negatívum, hogy a kidolgozott helyzeteket rendre kihagyjuk. Edzőnk, Kolozsvári János nem véletlenül szajkózza szinte mindig ugyanezt a nyilatkozataiban. Lehetne már négy-öt pontunk, ehhez képest van egy – mondta az orosházi meccs szegedi gólszerzője, Kulacsik Tamás (32).

Kulacsik (fehérben) az első győzelemért harcol. Fotó: Schmidt Andrea

Négy meccs, négy idegenbeli kiruccanás, amelyek közül az orosházi volt a legközelebbi, a mezőkövesdi a legtávolabbi út, miközben járt a Szeged 2011 Újpesten és Szolnokon is.

– Várjuk már az első hazai meccset, mint a falat kenyeret. A szurkolóink idegenben is olyan hangulatot teremtettek, mintha otthon lettünk volna, ám az utazás, a körülmények, a bírók mind befolyásolhatják a végeredményt. Nem világverő alakulat a Kazincbarcika, amely ellen meglehet az első, olyan nagyon várt siker. Ahogy hallom, a Vasutas-stadion állapotában nem találhatunk majd sok hibát, talán csütörtökön megtörténik a hivatalos bejárás, majd pénteken már ott is edzhetünk – vélte Kulacsik.

Kulacsik Makón több évig dolgozott együtt Kolozsvárival, majd fél év távollét után ismét közös célért küzdenek.

– Mint olyan sok labdarúgónak, nekem is kell az önbizalom, amelyet most érzek. Talán ennek is köszönhető az orosházi gólom. Remélem, sokáig eltart ez a kölcsönös bizalom, és vele együtt a jó és eredményes játék is. Mondják, kevés a heti négy-öt edzés, amelyet többen munka és tanulás mellett végeznek el. Én is ehhez a réteghez tartozom, és azt gondolom, ezen nem múlhat a biztos bennmaradás, sőt a középmezőny, a 8–12. hely elérése. Játékosállományunk nem rosszabb, mint annak a Makónak, amely volt harmadik és negyedik az NB II-ben, megkockáztatom, talán jobb is. Ha teljesen rendeződnek a viszonyok, és végre megszerezzük az első győzelmet, és megtapasztaljuk a hazai pálya minden előnyét, biztos elindulunk felfelé – jegyezte meg végül Kulacsik.