Délmagyar logó

2017. 07. 22. szombat - Magdolna 20°C | 34°C Még több cikk.

Mucsi-Vörös Henrietta befejezi sportkarrierjét

Kézilabda - Az ASA-Consolis-HNKC egyik meghatározó játékosa, a kapus Mucsi-Vörös Henrietta úgy döntött: befejezi aktív sportpályafutását. Az indok egyszerű, 34 esztendős, ahogy ő fogalmazott, „benne van a korban", és gyereket szeretne.
– Hogy miért hagyom abba? A szerződésem lejár a bajnokság végén, és szülni szeretnék, már benne vagyok a korban – mondta a 34 éves Mucsi-Vörös Henrietta. – Közös gyereket vagy gyerekeket szeretnénk a férjemmel, Tamással. Az ő előző házasságából származó két csemetéje, Dalma és Gábor is sokat van nálunk, szeretem őket.

Heni elmondta: elhatározásában nem befolyásolták a Debrecen elleni kupameccset követően történtek – a búcsút már a bajnokság kezdete előtt elhatározta –, arról nem is akart beszélni, lezárta magában az ügyet. A rendőrségnél érdeklődésünkre közölték, újdonsággal nem szolgálhatnak, még folyik a nyomozás. Rossz emlék. Elég is erről ennyi. Váltsunk.

Henrietta 1985 szeptemberében kezdett barátkozni a kézilabdával: rögtön az első edzésen beállt a kapuba, fogott egy hetest, így ott is ragadt. Bár 18 évesen szerepelt nevelőegyesületével, a Kiskunhalassal egy tornán, ahol a mezőnyben kellett bizonyítania, öt mérkőzésen 23 gólt szerzett. Közölték vele, még átképezhetik irányító-átlövőnek, de ő inkább maradt a „ketrecben". Nem bánta meg, junior válogatottságig vitte. A kapusnak – mint mondta – nagy a felelőssége, kicsit másként is tekintenek rájuk, őt is flúgoskámnak szólították. Ebben talán szerepet játszottak a babonák, a különböző rituálék.

Mucsi-Vörös Henrietta a serlegeivel. Fotó: Tésik Attila
Mucsi-Vörös Henrietta a serlegeivel.
Fotó: Tésik Attila

– Eleinte nagyon babonás voltam, aztán elkezdtem agykontrollozni, lejátszottam előre fejben a meccseket, és nyolcvan százalékban működött, úgy történtek a dolgok, ahogy elterveztem. Mára annyi maradt, hogy ragaszkodom a meccs előtti sziesztához, relaxációhoz. Már ezt is csak kétszer, a Dunaferr és a Fehérép ellen kell beilleszteni a napi programba. Kabaláim vannak: tizenhárom elefánt, felfelé álló ormánnyal.

Huszonnégy évig kézilabdázott, ebből húszat Kiskunhalason, négyet Vásárhelyen: azt csinálhatta – igyekezett kihozni magából a maximumot –, amit szeretett, és mindig a számára éppen kedves városban. Ezért szerencsésnek érzi magát.

– A búcsú után sem szakadok el a sportágtól, jelenleg is foglalkozom nyolc különböző korosztályú lánnyal, kapusedzéseket tartok nekik. Amennyiben erre igény lesz, szívesen folytatom. Civilben a hálózatépítést céloztam meg, és remélem, ezzel idővel majd keresek annyit, hogy megvalósuljon az álmom: nézőként eljuthassak minden nagy kézilabdás világversenyre.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szegedi sakkérmek Savariából

Sakk - Közel hétszáz résztvevővel Szombathelyen rendezték meg a sakkcsapat diákolimpia országos… Tovább olvasom