Délmagyar logó

2017. 11. 19. vasárnap - Erzsébet 0°C | 8°C Még több cikk.

Nagy István, a vendéglátós balbekk

Mi lett vele? sorozatunkban (19. rész) a Szegedi Dózsa labdarúgócsapatának 59 esztendős egykori kiváló balhátvédjével, Nagy Istvánnal beszélgettünk.
Tornászként is nagy karriert jósoltak Nagy Istvánnak, de a futballt jobban szerette.

– Bácsborsódi gyerekként középiskolásként Tatabányára kerültem, ahol együtt „műveltem" a tornát és a futballt – emlékezett a kezdetekre a „Kicsi" becenévvel felruházott egykori kiválóság. – Bizonyíték arra, hogy az előbbi is jól ment, a Komárom-Esztergom megyei bajnokságon három aranyérmet nyertem. De eljött az idő, amikor választanom kellett, én pedig a labdarúgás mellett törtem lándzsát. Az NB II-ben a Komép színeiben debütáltam.

Az igazi sikerek azonban Szegedhez, a Dózsához kötik.

– 1970. novemberében Kiskunhalasra vonultam be katonának, a három hónapos alapkiképzést követően viszont már a Szegedi Dózsában találtam magam. Tíz éven át, 242 bajnoki mérkőzésen szolgáltam a lila-fehéreket, számtalan felejthetetlen emléket őrzök erről az időszakról. Az első helyen természetesen az 1978/79-es évadban szerzett NB II-es ezüstérmünk ékeskedik. Istenem, micsoda nagyszerű csapatunk volt! A legtöbbször így kezdtünk: Tóth P. – Ződi, Bíró, Emődi, Nagy I. – Pócsik, Ladányi, Pipicz, Csomor – Kun, Kanász, de Veres Gyuri, Szamosszegi Gabi és Magyar Gyurka is sokszor jutott szóhoz. Azt gondolom, a tudásunk megvolt az élvonalbeli szerepléshez, csakhát a Dózsa szegény gárdának számított – az ezüstérmes évadunkban fejenként mindösszesen 42 ezer forint prémiumban részesedtünk –, az anyagiak hiánya gátat szabott a merészebb álmoknak.

Nagy István. Fotó: DM/DV
Nagy István. Fotó: DM/DV

Érdekesség, hogy dózsás karrierje nem balhátvédként kezdődött.

– Amikor az ifiből az első csapat edzőjének nevezték ki Reményik Lacit, az első közös NB II-es meccsünkön balszélsőként küldött a pályára. A fővárosban, az ÉPGÉP ellen 4–1-re győztünk, a sikerből két góllal vettem ki a részem. Aztán mégis hátrakerültem a védelembe, és mivel nem voltam sérülékeny, csak nagyritkán hiányoztam az együttesből.
Szívfájdalma, hogy nem szerepelhetett az NB I-ben.

– A diósgyőrieknél komolyan felvetődött a nevem, de végül nem én, hanem az akkor az SZVSE-ben játszó Kutasira esett a választásuk. Amikor találkozunk, a mai napig fűzzük egymást Lacival, hogy melyikünk volt a jobb futballista.

Amikor az Sz. Dózsától 1981-ben elbúcsúzott, a megyei I. osztályú Makóban és a Zákányszékben 2-2, a Bordányban 7 évet húzott le. Később a Csólyospálosban is megfordult, majd visszatért a Zákányszékbe, 50 évesen (!) itt hagyta abba az aktív játékot.

– Az edzősködés komolyan sohasem vonzott, nem úgy, mint a vendéglátás. 1989-ben a Tantusz söröző üzemeltetésével indítottam, aztán vezettem a Kék Mókus sörözőt, az Izsáki borozót, a HB sörözőt, az alsóvárosi Tóth vendéglőt, tavaly január óta pedig az Alabárdos éttermet. Nem unatkozom, de az örök szerelmemhez, a futballhoz nem lettem hűtlen. A Szeged öregfiúk nagy- és kispályás, valamint a SZAK ugyancsak kispályás csapata bármikor számíthat rám.

Olvasóink írták

  • 3. badspencer 2011. április 12. 22:13
    „Nem ezektől a csupaszív emberektől, sportemberektől kell sajnálni azt a pénzt, hanem ezektől a tornából felmentett fociutánzatoktól, akik ma kergetik ?! a labdát, vagy futnak előle ! Különben meg 79-ben már nem 3000 volt a fizetés ! Ők még szívvel-lélekkel játszottak, nem ismertek elveszett labdát, és még csapat voltak a szó igazi értelmében a meccs után is !
    Kicsi ! Gratulálok a pályafutásodhoz, maradj ilyen sokáig ! Szekeljad a Kutasit még sokáig ! De azért ismerjük el: Ő sem volt egy kutyaütő ehhez a játékhoz, de borivásban azért te vagy a jobb !”
  • 2. Jericho 2011. április 12. 19:19
    „1. W666W
    Kedves Barátom!
    Nagyon rosszul látod a dolgot. Abban az időben legalább foci volt, de mond csak, mi van ma? Igaz, hogy sokunknak sportállásunk volt nem kicsi pénzért, (akkori léptékkel mérve) de mi a lelkünket is kitettük egy-egy mérkőzésen. Szemben a ma "játszó", elkényeztetett úrifiúkkal, akik, ha már egy egyeneset tudnak rúgni a labdába, azonnal csontig van nyalva a seggük. Tudod, mi még a tereken (én jelesül a Bartókon) tanultuk a focit, ahol csak az élt meg, aki tudott is valamit, nem az, akinek a szülei meg tudtak fizetni egy fociakadémiát. Merthogy az akkoriban nem igen volt. Ma már a megye I.- ben is csak akkor játszanak, ha pénz is van. A Kicsi (Nagy Pista) pedig az NB II-ről beszél. Tudod mekkora a különbség? Nem, nem tudhatod, csak akkor, ha Te is fociztál akkoriban. Ez pedig valahogy nem valószínű.”
  • 1. W666W 2011. április 12. 15:40
    „" az ezüstérmes évadunkban fejenként mindösszesen 42 ezer forint prémiumban részesedtünk "

    Azt a kiskésit Neki NB II-öt írunk Öreg és abban az idöben egy normálisabb melós fizetés nem volt havi 3.000
    Tehát "mindössze" majd 15 havi keresetet adtak premiumba?? Azt mi lett volna ha DOLGOZNI kelett volna Érte????

    Azt csodálkoztunk azon hogy a válogatott Kocsis totóbotrányba keveredett ??????”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Verőfényes Dóm-kupa szegedi érmekkel

A hosszú alapozóidőszak után szikrázó napsütéssel várta Szeged az ország görkorcsolyásait a szezon… Tovább olvasom