Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 7°C

Nem tehet szemrehányást magának

Varga Tamásnak, alias Csuvinak összességében remekül sikerült a 2008-as esztendő.
Ugyan klubcsapatával, a Szeged Betonnal nem tudott felkapaszkodni a bajnoki dobogóra, ellenben gólkirály lett, visszakerült a válogatottba, amelynek tagjaként előbb Eb-bronzot, majd Pekingben olimpiai aranyérmet akasztottak a nyakába. Az őt ért sikerekről, élményekről, de a kudarcokról is beszélt a vele készült interjúban.

– Egy éve ilyenkor mennyi esélyt adott arra, hogy most nem egyszeres, hanem kétszeres olimpiai bajnokként ad interjút?
– Pontosan emlékszem arra, amikor a Szegedbe igazoltam, leültünk beszélgetni, és azt mondtam, azért jöttem haza Olaszországból, mert meg szerettem volna duplázni az ötkarikás aranyérmeim számát. Rizikós vállalkozásnak tűnt, hiszen iszonyatosan nagy volt a konkurencia. Úgy voltam vele, van legalább ötvenszázaléknyi esélyem, hogy visszakerüljek a válogatottba. Azt mondtam magamnak: „Csuvi, játsszál úgy, hogy történjen bármi, ne tudj szemrehányást tenni magadnak". Elindult a bajnokság, szeptember, október, november, és azt éreztem, megy a játék, ezért bizakodtam, talán helyem lesz Kemény Dénes csapatában. Sikerült!

– Négy hónapja már, hogy befejeződött az olimpia. Mi maradt meg önben Pekingből?
– Rengeteg emlékkép, de mind közül az a legemlékezetesebb, amikor a döntő után bevonultunk az eredményhirdetéshez, és álltunk a dobogó előtt. Az uszoda bal oldalán lévő kisebb magyar szurkolói csoport folyamatosan a nevemet skandálta. Fantasztikus érzés volt. Ez is azon pillanatok közé tartozik, amely megerősített abban, nem csak én örültem annak, hogy visszakerültem a csapatba. Fogtam a kezemben a magyar zászlót, és tudja, mit látok? A lelátón az egyik örömittas szurkolósrác leveszi a fejéről az engem jelképező 2-es sapkát, és boldogan lengeti. Ahogy beszélek róla, most is libabőrös leszek...

– Nem csodálom. Amikor meg fellépett a dobogóra, úgy vettem észre, gyanúsan csillogott a szeme.
– Megkönnyeztem az aranyérmünket. Eszembe jutott, hogy négy éve Athénban egyszer már volt ebben a mámorító, semmi máshoz nem hasonlítható érzésben részem. Mindkét alkalomkor, amikor a világ tetejét jelképező dobogón álltam, arra gondoltam, azt az érzést jó mélyen el kell mentenem, memorizálnom, azért, hogy amikor nehéz helyzetben, mélyponton leszek, elő tudjam bányászni. Végtelenül boldognak és szerencsésnek tartom magam amiatt, hogy azt az érzést immár kétszer élhettem át.

– Megváltoztatta az életét a duplázás? Más lett?
– Emberi oldalról inkább a csapattársaimat vagy a barátaimat kellene megkérdezni. Szerintem nem változtam. Ugyanazokkal a barátokkal ugyanabba a közösségbe járok, ugyanúgy viselkedem velük, mint korábban. Néha nem tudok elmenni velük, olyankor persze azonnal érkezik a szurkapiszka, hogy azért nem megyek, mert kétszeres olimpiai bajnok vagyok... Nyilván tudom, ez nem más, mint zrika. Mentségemre szóljon, rengeteg felkérést kapok, és ezeknek is eleget kell tennem. Számtalan ilyen-olyan élménybeszámolón voltam már, amit még véletlenül sem gondolok tehernek, sokkal inkább kellemes tehernek érzem.

Csuvi tudja, hogy milyen kelleems teher a népszerűség. Fotó: Karnok Csaba
Csuvi tudja, hogy milyen kelleems teher a népszerűség.
Fotó: Karnok Csaba

– Térjünk rá klubcsapatára, a Szegedre. A LEN-kupában szárnyalnak, viszont az mk-ban kudarcot vallottak, és a bajnokságban sem úgy megy, ahogy kellene. Mitől kétarcú a Beton?
– Úgy gondolom, strukturálisan ez a csapat még nem komplett. Akkor mondanám, hogy az, ha lenne egy második vérbeli centerünk, valamint még egy balkezesünk. Persze így is erősek vagyunk, ez az együttes is sok mindenre hivatott. A rengeteg sérülés viszont erősen hátráltató tényező. Az Eger ellen a legjobb összeállításban pólóztunk, és milyen érdekes, nyertünk is. Azóta viszont hol ez dől ki, hol az. Természetesen ez nem ment fel bennünket, mert viszonylag tartalékos gárdával is érhetnénk el hangos sikert. Ha mindig olyan elánnal, mentalitással, akarattal játszanánk, mint a LEN-kupa nyolcaddöntőjének visszavágóján az amúgy borzasztóan erős montenegrói Cattaro ellen, akkor ön sem kérdezne a csapat kétarcúságáról. Elismerem, ezen kizárólag mi, játékosok tudunk változtatni.

– A klub elnöksége egy hónapon belül kétszer is pénzbüntetést szabott ki a csapatra. Egyetértett vele?
– Ha nem is könnyű ezt kimondani, mégis megteszem: igen. Egy ilyen kaliberű gárda, mint a Szeged, nem kaphat ki a Pécstől, nem herdálhat el négygólos előnyt az Újpest ellen. Ez a két gyalázatos eredmény abszolút feljogosította Körtvélyessy Péter elnök urat, hogy ezt meglépje. Már csak amiatt is egyet kell értenem a döntésével, mert a mostaninál valamelyest gyengébb kerettel egy éve ilyenkor a bajnokság élén álltunk...

– A decembert nyugodtan nevezhetné „díjeső hónapnak" is. Lapunktól kiérdemelte az év sportteljesítményéért járó díjat, a Rádió 88-tól Az év sportolója kitüntetést, a Sportcsillagok Gáláján a magyar sportújságírók az év csapatának választották a Pekingben győztes férfi pólóválogatottat, és Pest megyében is kitüntették. Mennyire fontosak ezek az elismerések?
– Nagyon is azok. Főleg az első kettő, mert ezeket a helyi médiától kaptam. Számomra ennek az az olvasata, hogy az itt élők magukénak éreznek, büszkék rám. Ezzel kapcsolatosan az olimpia utáni Klauzál téri fogadást hoznám fel példának, amely egy életre szóló élmény. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyenben lesz többedmagammal részem. Bár már nyilatkoztam, nem győzőm ismételni: hatalmas örömet okoztak ezzel nekem. Tisztában vagyok vele, ezt a szeretetet sok szép eredménnyel, győzelemmel, gólokkal tudom csak meghálálni, viszonozni. Ahogy eddig, úgy a jövőben is ezen leszek minden erőmmel, tudásommal.

„Társaim nevében is kikérem magunknak!"

A válogatott honlapján az egyik hozzászóló azt állítja, hogy a két Varga, Tamás és Péter, valamint Weszelovszky László belülről bomlasztják a Szegedet. Csuvi reakciója:

– Nem nagyon szoktam olvasni az internetet, a többiek hívták fel rá a figyelmemet. Nehéz erre az abszolút megalapozatlan vádra, erre a szemenszedett hazugságra reagálni. Tisztázzunk valamit: a Szeged Beton VE nagyon jó közösséget alkot! Mint csapatkapitány mondhatom, mindenki jóban van egymással, senki sem furkálódik a másik háta mögött. Emberileg ebben az évadban kezdtem még jobban beilleszkedni a csapatba, amelynek belső békéje, nyugodtsága nemcsak attól függ, hogy a vízben X vagy Y hogy játszik, hanem attól is, hogy fülön fogjuk egymást, és elmenjünk valamelyik pubba, és leüljünk beszélgetni hatan, heten, tízen. Az utóbbi időszakban ezt egyre többször megcsináltuk. Jómagam ennek az egyik lelkes szervezője vagyok, de ugyanígy említhetném Varga Pepét, Weszét, vagy éppen Lehmann Pistát. Ezért is állok megdöbbenten és tanácstalanul az ilyen rágalmak előtt. Társaim nevében is kikérem magunknak! Jó volna, ha az illetőben, aki ezeket terjeszti, lenne annyi bátorság, hogy lejöjjön az uszodába, és elmondaná nekünk, miért látja, gondolja így.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Matics megbünteti Marjanacot

A magyar férfi kézilabda-válogatott a januári világbajnokságot megelőző első tesztmérkőzésén Balatonfüreden 29–28-ra legyőzte Szerbiát. Tovább olvasom