Délmagyar logó

2017. 03. 30. csütörtök - Zalán 8°C | 18°C Még több cikk.

Nosztalgia sorozatunkban: Milito nem lett Gémes Lecsó

Sorozatunk negyedik részében Méhes Gábor, lapunk sportrovatának egykori munkatársa nosztalgiázik.
A történet, amelyet az alábbiakban felidézek, 2010 májusában íródott. A Dél-Konstrukt SZTE- Szedeák férfi kosarasai öles léptekkel haladtak a csapatot megillető irányba (lásd NB I A csoport), jómagam pedig – a klubnál dolgozó, botcsinálta sportvezetőként – az aktuális mérkőzések időnként agyvérzés közeli állapotán túl amiatt aggódtam, munkahelyi elfoglaltságaim okán nehogy lemaradjak a bajnoki címet eldöntő ütközetről.

Egyszerre két helyen

Kell-e mondanom: a szedeákos legényeknek a bajnokság utolsó előtti fordulójában május 21-én, Bonyhádon volt jelenésük, hogy harcba szálljanak az aranyéremért és az élvonalbeli tagságért – éppen egy nappal a madridi labdarúgó BL-döntő előtt, ahová volt szerencsém televíziós kommentátorként elutazni. Nem tudom, önök érezték-e már úgy, hogy több szálon futó, sokéves munkájuk ugyanazokban az órákban éri el a csúcspontját, én mindenesetre a spanyol főváros felé tartó gépen – kollégáim örömére – jó párszor eldúdoltam a Piramis-sláger egyik sorát: „miért is nem lehetek egyszerre két helyen?".

A landolás pillanatától kezdve a négytagú stáb minden percét a bonyhádi parti határozta meg. Gyors becsekkolás, még gyorsabb ebéd, majd rohanás vissza a hotelbe, hogy „Zümi" legalább az online statisztikát nyomon követhesse. Elfuserált amerikai vígjáték poénja lehetett volna, és ha nem velünk történik meg, minden bizonnyal el sem hiszem: az UEFA hivatalos szállodájában az adott estén – jóllehet péntek volt – csütörtököt mondott az internetes hálózat. Azonnal telefon haza, hogy legalább SMS-ek segítségével tájékozódhassam a meccs állásáról, és Bittmann Emil, a Városi Televízió riportere szorgalmasan küldte is az üzeneteket.

Szegeden is megünnepelte feljutását a Szedeák.  Fotó: Schmidt Andrea
Szegeden is megünnepelte feljutását a Szedeák.
Fotó: Schmidt Andrea

Csak ízelítőül néhány, így kezdődött: „0–2 Gémes, 2–5 (Gémes 2+1)". Majd ez következett: „4–6 Nyíl, 4–8 Ati, 4–10 Máté, Bonyhád-idő, 5. perc". És ez így ment másfél órán keresztül. Hajdú B. István barátom olykor elképedve nézte, amint – babonás ember lévén – két egymást követő bonyhádi kosár után kicsit más szögben tettem vissza a telefont az asztalra, mondván az előbb, amikor a falra merőlegesen állt, mi dobtunk két triplát, és biztos most azért kaptunk kettőt, mert nem az eredeti állapotában helyeztem vissza. Őrültség? Az hát. A Szedeákkal kapcsolatban ezt nem is tagadtam soha.

Bajnokcsapat

„32–47 Gémes, 34–47, 34–50 Csiga". És végül az utolsó SMS: „71–87 Eszti, 71–88, 71–90! Bajnokcsapat!" Törik a mécses, Hajdú Pista a kezemet szorongatva gratulál, másodpercenként jönnek az üzenetek és az éljenző telefonok. Visszafogott számítások szerint is öt év megalkuvást nem tűrő, hittel teli munkája. Kardos Péterrel, Bonifert Domonkossal, Molnár Csabával, a szezon közben a szakmai stábhoz csatlakozott Fodor Péterrel, és ezekkel a fantasztikus fiúkkal. 2003 után a csapat újra a legjobbak között szerepelhet. A diadal örömére egyetlen pohár finom spanyol bort engedélyeztem magamnak, majd másnap kínosan ügyeltem arra, hogy az Inter második góljánál Milito helyett még csak véletlenül se Gémest kiabáljak az éterbe (elvégre center az előbbi, az utóbbi is...).

Hazai meglepetés

A hazaút a szokásosnál is hosszabb volt. A repülést a Ferihegy–Szeged vasútjárat követte, miközben percenként bámultam az órát annak reményében, hogy előbb-utóbb csak befut a mozdony, és egy-két óra elteltével már valamelyik szegedi egységben koccinthatok a hősökkel. Utólag visszaemlékezve akár gyanús is lehetett volna, hogy a nagyállomás peronjára vezényelt családi előőrs miért ragaszkodik mindenáron a főbejárat felőli távozáshoz. Mit sem sejtve léptem be a váróterembe. A folytatásban viszont már nem maradt időm gondolkozni. Mezbe öltözve ott állt a CSAPAT, az ütemes köszöntés pedig így szólt: „Méhes Gabi, jó napot, bajnok lett a csapatod!"

Több mint egy év elteltével sem tudom szavakba önteni az érzést, pedig néhányszor nekifutottam, hogy megfogalmazzam.

Az est hátralévő része nem publikus, annyit elárulhatok, szolidan, időben véget ért, hiszen néhány nappal később még a sokáig szintén a feljutásért harcoló Nagykanizsát is le kellett gyűrni, az akkor már tét nélküli bajnokavatón. Az újabb siker után a szegedi publikum még hosszasan ünnepelte a kedvenceket, felejthetetlenné téve az egész éves produkciót.

Négy és fél hónappal később az első hazai A csoportos mérkőzésen kétezer néző előtt ismét feldobták a labdát. De ez már egy másik történet.

Olvasóink írták

  • 3. stevestone 2011. június 12. 14:27
    „1:40-től :-D
    http://www.youtube.com/watch?v=M1XvJ9AniBo”
  • 2. Pengemester 2011. június 12. 01:06
    „"...Írják már ki! Az ég szerelmére! Írják már ki..." - ez legalább akkora szállóige, mint a "jó estét, jó szurkolást"”
  • 1. Bábkacsa 2011. június 11. 20:52
    „Méhes Gabi Te vagy a legjobb sport riporter Mo-on!!!!!!!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bajnokok is lehetnek: ma 17 órától Dabas-KITE-Szeged

A labdarúgó NB III utolsó, 30. fordulójában a Csongrád megyei csapatok közül ma 17 órakor csak a KITE-Szeged lép pályára. Tovább olvasom