Délmagyar logó

2017. 09. 22. péntek - Móric 11°C | 18°C Még több cikk.

Nosztalgiakávé Bagával

Szeged - Bagaméry Lászlónak (69), a Délmagyarország sportrovata egykori vezetőjének – 21 évig volt – a közelmúltban jelent meg harmadik könyve Zuhanórepülés címmel. Kollégánkkal egy kávé mellett a Kárász utcán beszélgettünk.
Pontos, sőt jóval hamarabb érkezett a megbeszélt időpontnál! Nem meglepő! Már kikérte a kávét, mindkettőnknek. Felállva üdvözöl. Ez mind mind olyan mozdulat, amit tanítani kellene. Furcsán hangzik? A mai világban bizony ezek már tanítani való mozdulatok. A harmadik könyve, a Zuhanórepülés jelent meg a közelmúltban. Ennek apropóján beszélgettünk lapunk egykori sportrovatvezetőjével, Bagaméry Lászlóval.

– A könyvben öt év cikkeit gyűjtöttem össze, ami a Páholyban jelent meg. Persze a legtöbb a sporthoz kötődik. Először úgy gondoltam, hogy ez lesz a búcsúkönyvem. Végül Finta Jenő verse, az „Üzenet Bagának" megváltoztatta a döntésemet: egy önéletrajzi könyvet még mindenképpen írok.

Bagaméry László
Bagaméry László könyvével

Körülbelül 3 perc 20 másodperc telik el, máris a sportról beszélgetünk. A múltról, a jelenről. Jó hallgatni. Minden sportághoz van egy tipikusan „bagás" megállapítása. Atlétika: gyönyörű! Birkózás: csoda! Kajak-kenu: az első! Még szép, olyan megszállottakkal, mint Váradi és Kása! Futball: a kedvenc! Kézilabda: szeretem! Vízilabda: de jó kis csapatunk van! – csak néhány, hiszen reggelig sorolhatnánk a sikeres sportágat, köztük a régi nagy kedvencet, a motorcsónakozást.

Sztorik, régi emlékek kerülnek elő. Hallgatom, van mit! A könyvben is találunk jó néhányat. A szegedi fociról, kézilabdáról, a kajak-kenuról, Lékó Péter sakkozóról és a sikeres szegedi motorcsónakosokról.

– Az Erdő utcában lakok. Közel a Szeol-pályához. Évek óta nem voltam meccsen. Nincs is kedvem menni. Pedig az NB II-es csapat az SZVSE-pályán küzd, de jó kis stadion az is. Nem vagyok kíváncsi a magyar futballra, most is azt vallom, amit évek óta: pénzmosoda, ami nálunk folyik. Persze, hogy hiányzik a jó foci. Tökmagot vettünk a stadion előtt, a meccs után pedig sör mellett értékeltük a találkozót. Ma nem sok mindent tudnánk értékelni...
Bagaméry László 42 évet töltött az újságírói pályán. Ha nem is sűrűn, azért bizonyos sporteseményeken rendszeresen feltűnik, ezek pedig a Pick Szeged férfi kézilabdacsapatának a találkozói.

– Pedig volt olyan idő, amikor belőlük is kiábrándultam: nem volt magyar a csapatban. Vejem, Laluska Balázs, ezt biztos, hogy sokan tudják. Kinek szurkoltam a Pick–Veszprém-bajnokin az ősszel? Felállva ünnepeltem a szegedi csapatot. Sokat vagyok Veszprémben, Nóra lányom és az unokák is sokszor jönnek Szegedre. Az unokák éltetnek, öt van! Márk és Elza Svájcban (az első házasságából született lányának a gyerekei, a szerk.), Bence és Elza Veszprémben, a legkisebb, Márk pedig Szegeden. Sok nevet nem kell megtanulnom, legalább nem felejtem el... – zárta kacagva a beszélgetést Bagaméry László.

Olvasóink írták

  • 1. klj-54 2012. április 05. 10:38
    „Jó volt Druszámat megint látni!
    Nem tudom Ács Sánta Sanyival mi van?
    Igen régen láttam:(”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Faltól falig - edzésriport az újszegedi sportuszodából

Tegnap hajnalban nyitáskor (5.30) meglestük a szegedi úszókat az újszegedi sportuszodában. Nemcsak a profikat, hanem az amatőröket is figyeltük. (képgaléria) Tovább olvasom