Délmagyar logó

2017. 05. 24. szerda - Eszter, Eliza 13°C | 24°C Még több cikk.

Nyár, már alapozás nélkül

Befejezte a labdarúgást a Szentes és a Csongrád egykori játékosa, Szarvas Zsolt (éppen ma ünnepli a 42. születésnapját), aki a pályafutásából leginkább az Ausztriában eltöltött kilenc évet emelte ki.
– Biztos, hogy vége?
– Úgy tűnik, igen. Tavaly október óta Ausztriában dolgozom: vasárnap este elmegyek, Sopronban lakom, és pénteken jövök haza Csongrádra. Ezért egyeztem meg a Szentesi Kinizsi edzőjével, Bozóki Zoltánnal, hogy mivel nem tudok rendesen edzeni, ezért szüneteltetem a futballt – lehet, hogy végleg. Remélem, az elmúlt fél évben tudtam segíteni a Kinizsi feljutásában.

– Nehéz döntés volt?
– Igen, mert megszerettem a srácokat. Éppen húsz éve indultam el a Kinizsiből világot látni, itt is hagytam most abba, és így keretes a pályafutásom. Hivatalos búcsúztatásra viszont nem vágyom, mert a pályafutásom nagy részét nem a megyében, nem Szentesen vagy Csongrádon töltöttem el.

– A pályafutása két részre bontható. Nézzük először a magyarországit: mi volt benne a legemlékezetesebb, illetve a legkevésbé jó?
– Háromszor nyertem NB III-as bajnoki címet a Szentes, a Csongrád és a Kiskunfélegyháza színeiben – mindegyik emlékezetes. Megfordultam az NB I-ben, játszhattam televíziós meccsen, van első osztályú gólom, ezek is maradandó élmények. Bár az NB I-ben eltöltött éveket szívesen elcserélném inkább két ausztriai esztendőre.

Szarvas Zsolt lendületben: mozgalmas pályafutás áll mögötte. Fotó: DM/DV
Szarvas Zsolt lendületben: mozgalmas pályafutás áll mögötte.
Fotó: DM/DV

– Mivel volt másabb az osztrák időszak, a kinti kilenc év?
– Az osztrák alacsonyabb osztály nagyon feküdt nekem. Csatárként lőttem a gólokat, elfogadtattam magam, a német nyelvet is elsajátítottam, és amit ígértek, azt betartották a nyugati szomszédunknál. Ausztriában játszottam a Mauthausen, a Langenstein, a Baumgartenberg, a Kilb és a Kienberg színeiben – a legmagasabb szint az ötödik liga volt Baumgartenbergben. Kétszer voltam kint gólkirály, egyszer bajnok, többször második, és összesen 211 mérkőzésen 161 gólt szereztem.

– Rengeteg utazgatás Ausztriába: megint vállalná?
– Természetesen. Az utazással semmi gondom nem volt. Kilenc év alatt rengeteg emberrel megismerkedtem, utaztam vonattal, autóval, stoppal, busszal. Nincs hiányérzetem, mert abbahagyom, sőt azt mondom, kihoztam a pályafutásból, amit lehetett. Ez az első nyár 13 éves korom óta, hogy nem alapozok – és nem furcsa.

– A családban lesz, aki folytatja a labdarúgó-hagyományokat?
– Nem. A fiam 16 éves múlt, szereti a futballt, és járok is vele játszani, lábteniszezni, de igazolt vízilabdás Csongrádon, ahogy a 10 éves kislányom is. Nem bánom, sőt büszke vagyok a fiamra, hiszen az előző szezonban ő lett a legjobb labdaszerző a kapusok között – megelőzve a válogatottakat is. Az első a tanulás, de ha a sporttal együtt működik, annak örülünk.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szedeák: pozitív érzésekkel

Erőnléti edzésekkel kezdte meg hétfőn a felkészülést a Naturtex-SZTE- Szedeák NB I A csoportos férfi kosárlabdacsapata. Tovább olvasom