Délmagyar logó

2017. 09. 26. kedd - Jusztina 13°C | 22°C Még több cikk.

Nyári-csoda

A szegedi férfi röplabdában csodálatos sikereket, egyben elévülhetetlen érdemeket szerző tréner, Nyári Sándor a BSE női csapatával hétről hétre felrúgja a papírformát. Új csapatáról és a szegedi emlékekről beszélgettünk a kiváló szakemberrel.
– Először is fogadja a röplabda iránt érdeklődő szegediek gratulációját a BSE eddigi szerepléséhez. Hogy volt bátorsága férficsapatnál eltöltött évtizedek után női klubban edzői munkát vállalni?

– Nagyon köszönöm az elismerést. Őszintén mondom, a szegediektől külön is nagyon jólesik. Másodsorban teljesen mindegy, hogy a röplabdát férfiak vagy nők űzik, ugyanolyan. Egyben azonban a két nem különbözik: a női játékosok talán sokkal érzékenyebbek. Más hangnemben kell hozzájuk szólni. De megértőek, igyekvőek, partnerek minden ésszerű dologban.

– Őszintén szólva meglepetés volt számomra, hogy elhagyta Szegedet, elévülhetetlen sikereinek helyszínét. Különösen azok után volt rendkívüli a hír, hogy a BSE-t választotta, amikor eséllyel pályázott a férfi szövetségi kapitányi posztra. Miért választott a fővárosban egy klubcsapatot?

– Közel álltam ahhoz, hogy kapitány legyek, de őszintén bevallva sokkal jobban jártam. Anyagiakról ne beszéljünk, de úgy gondolom, a mostani posztomon sokkal több a siker, elismerés, megbecsülés, mint a válogatott élén. Annak meg hosszú története van, hogy miért éppen a BSE-hez kerültem. Megpróbálom rövidre fogni. Édesanyám tavalyelőtt, anyósom tavaly halt meg. A lányom Pesten élt. A barátokon, a Sík utcai szomszédokon kívül már csak a szép sikerek emlékei kötöttek Szegedhez. Megszületett Emese lányom gyereke, Szonja. Úgy gondoltuk a feleségemmel, hogy nekünk a közelében van a helyünk. Egyébként a BSE évekkel korábban már hívott, akkor egyszerűen nem akartunk elszakadni Szegedtől. Tőlem nem álltak távol a női csapatok, hiszen a Sport1 szakkommentátoraként több női mérkőzésen működtem közre, mint férfin. Ismertem a mezőnyt, a csapatok jó és rossz tulajdonságait. A BSE-t pedig egy nagyon fejlődőképes csapatnak tartottam. Amikor megtudták, hogy Pestre költöztünk, ismét megkerestek a klub vezetői, s Kuszbel Ferenc elnökkel és Nagy Jenő szakosztályvezetővel egymás tenyerébe csaptunk. Bevallom, jól esett az, hogy még mindig számítanak rám, pedig már a nyugdíjasok kenyerét eszem.

Annak ellenére, hogy Pesten él, Nyári Sándor szíve továbbra is Szegedért Dobog. Fotó: Miskolczi Róbert
Annak ellenére, hogy Pesten él, Nyári Sándor szíve továbbra is Szegedért dobog.
Fotó: Miskolczi Róbert

– Most az első helyen állnak a tabellán. Mi az egyesület vezetésének az elvárása?

– Az előbb említett két vezető azt mondta, nagyon elégedettek lesznek, ha a dobogón végez a csapat (tavaly a kupában a harmadik, a bajnokságban negyedik lett a BSE – a szerk.) A lányok nagyon aranyosak: Sommer meisternek hívnak. Az őszinteségre, a következetességre és az egyenességre nagyon figyelek. Szeretnék újat adni, s a női röplabdában igencsak hiánycikknek számító figuratív játékot meghonosítani.

– Mennyire jutott a tanításban?

– Jó úton haladunk, mint az eredményeink is bizonyítják. Az elmúlt hétvégén például Gödöllőn nyertünk. Nagyon bízom abban, hogy márciusban a figuratív játékot már bátran tudják alkalmazni a lányok.

– Eddig Szegedről nem esett igazán szó. Van még kapcsolata a várossal?

– Sűrűn visszajárok. Nagyon jólesik, hogy sokan megállítanak, érdeklődnek, gratulálnak a sikereimhez. Vannak olyanok is, köztük a Bíró család, akik eljönnek a BSE mérkőzéseire is. Tudom, irigyeim is vannak jócskán, de a szívem örökké szegedi marad. Örülök, hogy ismét kibontakozóban van Szegeden egy röplabdacsapat. Azt kívánom, hogy olyan sikereket érjenek el, mint az én időmben.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lékó-vereség Griscsuktól

A szegedi Lékó Péter vereséget szenvedett az oroszországi Elisztában zajló sakk Grand Prix második… Tovább olvasom