Délmagyar logó

2017. 07. 27. csütörtök - Olga, Liliána 16°C | 26°C Még több cikk.

Orosházi László, a Kakas-röptető

Orosházi Lászlót a szegedi futball szerelmeseinek nem kell bemutatni. A SZEOL AK egykori kitűnősége a közönség kedvencének számított. Akkora gólt rúgott a Fradinak 1981-ben, hogy majdnem szétszakadt a háló.
„Orosházi a balösszekötő helyéről, mintegy 30 méterről lövésre szánta el magát, és a jól eltalált labda, mintha zsinóron húzták volna, nagy erővel a bal felső sarokba vágódott, 2–0. (Ritkán látható, védhetetlen bombagól volt!)" – írta a Délmagyarország a SZEOL AK–Ferencváros NB I-es labdarúgó-mérkőzés tudósításában. A nyolc meccs óta nyeretlen szegedi együttes végül 2–1-re legyőzte a fővárosi zöld-fehéreket.

Huszonhat éve volt ez az összecsapás. Hét közben, szerdán (!) 12 ezren szorongtak a lelátón. A meccs hősével, a felejthetetlen gólt szerző Orosházi Lászlóval a Felső Tisza-parti stadionban randiztunk.
–Tényleg rólam akar írni? Ez a magyar foci szégyene, hogy napjainkban én szolgáltatok éppen témát!

Elindultunk a pálya felé. Lassan mentünk a játékoskijáróban. Éppen úgy, ahogyan azt tették a SZEOL AK játékosai a pályára vonulás előtt. Persze a meccs volt a fő téma
– Edzőváltás volt nálunk. Még a sérült Ebedli Zolinak mondtuk is a kezdés előtt, hogy nekünk jó egy barátságos döntetlen. Ő rázta a fejét. Amikor a szünetben már 2–0-ra vezettünk, akkor odajött hozzánk: „Akkor oké az iksz!" Most már mi ráztuk a fejünket.

Már az atlétikai pályán sétáltunk. Mentünk a pálya felé. Oda, arra a helyre, ahonnan „Oros" azt a hatalmas gólt lőtte Kakas kapujába.
– Tizenöt éve nem voltam itt lent a küzdőtéren. A lelátón persze ültem, de a játéktérre nem jöttem le azóta.

Tizenkétezren a lelátón

A mérkőzést 1981. október 7-én játszották a csapatok. Bagaméry László sportújságíró így osztályozta le a játékosokat.

SZEOL AK–Ferencváros 2–1 (2–0)

Tisza-parti stadion, 12 ezer néző. Vezette: Jaczina.
SZEOL AK: Nagy (6) – Hevesi (6), Kozma Z. (7), Somogyi (7), Tóth (7) – Szabó (6), Orosházi (9), Repka (5), Gruborovics (6) – Márton (5), Kun (8). Edző: Pataky Tamás.
Ferencávros: Kakas (5) – Szántó (7), Judik (2), Rab (5), Nyilasi (3), Szabadi (5) – Kvaszta (5), Szokolai (4), Pogány (7). Edző: Novák Dezső.
Csere: Rab helyett Tepszics (5), a 46. percben, Kvaszta helyett Beles (–), a 65. percben, illetve Márton helyett Hágelmann (–), a 70. percben.
Gólszerzők: Kozma Z. (21. percben, 11-esből), Orosházi (35.), ill. Pogány (83., 11-esből).
Szögletarány: 10:1 (2:1) az FTC javára.
Sárga lap: Judik, az 5. percben.

Felejthetetlen találat volt. Mesélem „Orosnak", hogy Peti öcsémmel az egyik reflektor lábánál ültünk. Éppen annak a kapunak a közelében, ahova végül becsapódott a labda. Mi is ugráltunk. Anyukám még otthon, a Csanádi utcában is hallotta a szurkolók hatalmas ordítását.
– Körülbelül innen engedtem el! Kakasé volt a gól...! Igen! Életem legnagyobb gólja volt. Soha nem lőttem előtte, és utána sem ekkorát. Sajnos ezután hiába indultunk el felfelé, nem sikerült bennmaradnunk. Kiestünk. Ezután még jött egy felejthetetlen időszak a megboldogult Kaszás Gabival. Nagy edző válhatott volna belőle. Nagyon sajnáltam, hogy meghalt.

Érdekes eset Orosházi Lászlóé. Próbált bekapcsolódni a magyar fociba, miután abbahagyta a játékot, de gyorsan rájött: ez nem az ő világa.
– Őszinte leszek! Mi már nem látunk minőségi futballt Magyarországon. Nem, mert évek óta csak papolunk. Nem történik semmi. Még az sem segít, hogy a fiatalok közül többen külföldön próbálnak szerencsét, mert egyikük sem került eddig Európában jegyzett csapathoz. Sokat szoktam erről vitatkozni Azuczky Laci barátommal. Meg arról is, hogy miért nincs Szegeden minőségi labdarúgás. Miért? Azért, mert egyszer sem akadt olyan vezető, mint amilyen Kővári Árpád volt a kézilabdában, vagy Nyári Sándor a röplabdában. Ők a sportágukért éltek-haltak, dolgoztak. Nos, ilyen a fociban soha sem volt, ezért nincs a városban stabil NB I-es csapat. Tudja, kiket tisztelek? Az utánpótlásedzőket! Ha ők nem lennének, nem tudnánk hova vinni a gyerekeinket sportolni.

Ekkor már a pálya szélén ülünk. Természetes, hogy közben szemünkkel pásztázzuk a stadiont. Nem egy épületes látvány. Csúnya! Pedig ha lenne jó foci Szegeden, ezrek lennének a lelátón.
– Ezrek! És lenne rá igény. De nem lesz! Miből és kivel lenne? Pénz nélkül ez nem megy.

Orosházi László a téltől ismét kispadra ült. A megyei I. osztályban szereplő Mórahalom csapatának lett a trénere.
– Miért vállaltam el? Azért, mert nálunk tényleg amatőrök a játékosok. Nem kapnak pénzt a szereplésért. Csak útiköltségeket fizet a klub, és vacsorát a meccs után. Ez nekem szimpatikus volt. Az is, hogy az elnökünk, illetve Nógrádi Zoltán polgármester mindent megtesz a csapatért. A megyében kevés gárda készülhet ilyen körülmények között. Edzünk, a srácok pedig csinálják. És ez a lényeg! Ismerik-e a játékosmúltamat? Néhányan biztos, igaz, még nem meséltem egyiküknek sem róla.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Baksa nem utazik

Kemény Dénes szövetségi kapitány tizenkilenc fős bő keretéből megnevezte azt a tizenhárom játékost,… Tovább olvasom