Délmagyar logó

2017. 04. 27. csütörtök - Zita 10°C | 24°C Még több cikk.

Összetart a doktorcsapat

Egyénileg nem mindenki volt képes kiemelkedő eredményre, csapatként viszont az ország legjobbjai közé tartoztak a SZEAC kalapácsvetői az 1950- es, 1960-as években. Az egykori atléták közül a legtöbben doktori címet szereztek, és a mai napig tartják a kapcsolatot – legutóbb 2014 végén találkoztak.
 A rettegett Szulejmán

– Beszélgetéseink alkalmával egy téma biztosan mindig előkerül, ez pedig a Szulejmán. Így neveztük az edzéshez használt, speciális kalapácsot, amelynek csupán egy rövid nyele volt, a végén pedig egy 15 kilogrammos súly pihent. Ugyanúgy kellett dobni vele, mint a hagyományos kalapáccsal, csak körülbelül hétszer olyan nehéz volt a forgás, erősen kellett bele „kapaszkodni". Általában homokba dobtunk vele, hogy ne verje szét az egész stadiont – egy kínzóeszközhöz tudnám hasonlítani – mesélte Zakar András.

2014-ben összesen 15-en indultak az atlétikai országos bajnokságon a férfiak kalapácsvetésében – ezt figyelembe véve nehéz elképzelni, hogy ötven évvel ezelőtt csak Szegedről tizenketten utaztak el a csb-re. Pedig így volt, mivel akkor a SZEAC-nak első és második számú csapata is volt, amelyek egymást váltva hosszú éveken át tartoztak a magyar élmezőnybe, és állhattak dobogóra. Az akkori közösségi életre jellemző, hogy a SZEAC kalapácsvetői a mai napig tartják a kapcsolatot, évente egyszer biztosan beszélgetnek, sztoriznak egy jót. A legutóbb a tavalyi év végén a szegedi Sándor vendéglőben találkoztak.

– Ötven éve, végzős gimnazistaként kerültem a közösségbe, amely egyből befogadott. Akkoriban hatalmas élet volt az atlétikapályán, és bár nem számítottunk élsportolónak, csapatként erősnek bizonyultunk, mindannyian 50 méter felett dobtunk. Dr. Trényi Imre volt a fővezérünk, és ő vitte a legtöbbre is: közel volt hozzá, hogy kijusson az 1960-as római olimpiára, ám egy betegség szertefoszlatta álmait. A megmaradt versenytársakkal azóta is minden évben találkozunk, én amolyan krónikásként igyekszem összefogni a tagokat. Amikor valakinek kerek születésnapja van, azt ünnepeljük meg, de ha nincs ilyen, akkor is kitalálunk egy ürügyet – mesélt a csapatról a Zákányszéken élő dr. Zakar András (67) pszichológus, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának tanára.

A doktorcsapat. Állnak (balról): Mocsári Mihály, dr. Csiky László, dr. Somogyi Ferenc, Tóth László, Márkus Imre és dr. Zakar András. Ülnek: dr. Molnár Imre, dr. Katona András és dr. Lázár György. Fotó
A doktorcsapat. Állnak (balról): Mocsári Mihály, dr. Csiky László, dr. Somogyi Ferenc, Tóth László, Márkus Imre és dr. Zakar András. Ülnek: dr. Molnár Imre, dr. Katona András és dr. Lázár György. Fotó: DM

Nézzük a doktorcsapat tagjait: dr. Bartha István (71) nemrég Pomázra költözött, így a legutóbbi találkán nem volt itt – ő, dr. Somogyi Ferenc (77) és dr. Katona András (87) is ügyvéd. Korelnökként utóbbi mindig is a társaság mókamestere volt, evésben, ivásban, éneklésben és a hölgyeknél is ő aratta le a babérokat, bár az utóbbiban valamennyi atléta sikeres volt. Dr. Molnár Imre (80) szintén jogot végzett, a római jog professzora – azt mondják, aki nála vizsgázott, az alaposan elsajátította ezt a területet. Dr. Lázár György (80) orvosprofesszor, dr. Csíky László (72) szintén orvos, de őt legtöbben szobrászként ismerik, neves alkotása többek között a tavaly felavatott szentesi Puskás-szobor. A csapat legfiatalabb tagja, Mocsári Mihály (57) sikeres vállalkozó, jelenleg is aktív, a szeniorok között világbajnok. Tóth László (73) mérnök, Márkus Imre (74) pedig bőrdíszműves. Már nem lehet közöttük dr. Nikolasev Velimir vegyész, a már említett dr. Trényi Imre jogász, Török Béla és az edző, Tari János sem, ám korábban ők is jártak az összetartásokra.

– Lelkesek, fiatalok voltunk, és szerettük a sportot. Olyan egyéniségekkel találkozni, mint az egyaránt olimpiai bajnok Németh Imre, Csermák József vagy Zsivótzky Gyula, hatalmas élményt jelentett. Németh a csapatbajnokságokon a „Szevasztok, szegediek!" köszöntés után mindig meghívott minket egy sörre, míg mások a „Na, megjött a doktorcsapat!" szavakkal üdvözöltek. Trényi Imre sulykolta leginkább, hogy nem elég az atlétikában jól teljesíteni, erre az iskolában is szükség van, nem véletlen, hogy mindannyian egyetemet végeztünk. Az akkori alapelvünk ma is aktuális, és üzenet lehet a fiataloknak: nem kell mindenkinek világcsúcsot döntenie, de elkötelezettséggel és edzéssel saját magát túl kell szárnyalnia
– tette hozzá Zakar professzor. 
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szentesi TE: nemzetközi álom

A női tekecsapat szuperligában a 13. forduló után a rájátszást érő helyen hatodik helyen áll a Szentesi TE. Tovább olvasom