Délmagyar logó

2017. 08. 21. hétfő - Sámuel, Hajna 14°C | 24°C Még több cikk.

Polányi élete a kosárlabda

Polányi Gézát az idősebb vásárhelyiek remek kosarasként ismerik, a fiatalabbak, elsősorban a Bethlen Gábor Református Gimnáziumba járók már tanár úrnak szólítják. Szeged-Gyálaréten él, de a sportpályafutása és a civilkarrierje Vásárhelyhez köti.
A kosárlabdától nem szabadulhat. A 42 éves bedobó Polányi Géza elnyűhetetlen, jelenleg az NB II-es Domaszékben pattogtat – többek között Vitaszek Attilával, Parády Péterrel és Czakó Gáborral –, ez már valóban az alázatról, a játék szeretetéről szól.

– Mohácsi vagyok, és 1989-ben Szép László csábított Vásárhelyre, 1998-ig kosaraztam a helyi együttesben. Két évig albérletben húztam meg magam, majd összeköltöztünk a kedvesemmel és Szegeden telepedtünk le, 1991 óta mindennap busszal járok át.

Kilenc évvel ezelőtt profi szinten abbahagyta a kosárlabdázást. Folyamatosan foglalkozik utánpótlás-neveléssel – három szezont a Szeviép női együttesénél is lehúzott –, és 1993 óta testnevelőként dolgozik a Bethlen Gábor Református Gimnáziumban.

Edzői pályafutás

A Bethlennel 1997-ben, az ifjabbik Balogh „Imsi" Imrével közösen edzett mini korcsoportos csapattal egy ponttal maradtak alul a fináléban, ezüstérmet szereztek. Egy évvel később a serdülők között negyedikek lettek. 1993 és 2001 között nyolc országos döntőben szerepelt a gimnáziummal. Három évet dolgozott a Szeviépnél, 2005/2006-ban az U22-es gárdával bronzérmes lett az országos bajnokságban. A szegedi rókusi iskolával nyert diákolimpiát is. Jelenleg is foglalkozik fiatalok képzésével: a Szedeáknál a serdülő A és a kadett B szakmai munkáját irányítja. Felnőtt edzői ambíciói nincsenek.

– Nagyon jól éreztem magam a vásárhelyi csapatban, akkoriban Borbáthtal, Vinczével, Lestárral, Czuprákkal játszottam együtt. Az minden szempontból igazi csapat volt, nem csak a pályán „találkoztunk", együtt buliztunk, barátok, haverok voltunk. A legbüszkébb az 1995-ben elért Magyar Kupa 4. helyre vagyok, ekkor végeztünk az alapszakaszban a 7., majd a play off-ot követően a 8. helyen a bajnokságban. A legemlékezetesebb mérkőzések? Az egyik egy MK-derbi, centerként kezdtem, aztán a cserék miatt, bedobóként folytattam, majd irányítóként fejeztem be. Tizennégy pontot termeltem, százszázalékos dobóteljesítménnyel. A körmendi idegenbeli sikert sem felejtem el soha, igaz, abban az évben a hódtóiban megvertük a Honvédot is.

A '98-as búcsút követően pár évig nem kosarazott, majd egy NB II-es gárdába tért vissza – Valaczkay Győző végezte az edzői teendőket –, Borbáthtal, Parádyval, Imrével, Malickkal, Ughyval szerepelt együtt, és feljutottak az NB I B csoportjába, ott már Polányi is trénerkedett. A megszűnés után ennek az együttesnek a helyén, jogán indult a Vásárhelyi Kosársuli, amely most az A csoportban vitézkedik. A már citált Domaszékben újra örömöt okoz neki a játék – olykor órán, edzéseken beáll a tanítványok közé, akik élvezik, ha lecselezik –, és az igazán lényeges számára, hogy tudását átadhatja.

– Örülök, hogy sok gyerekkel sikerült megszerettetnem a kosárlabdát. Ez a legfontosabb. Mostanában, hogy a Németh László Gimnáziumba tevődött át a sportág vásárhelyi központja, a Bethlenben az amatőr játékra helyezzük a hangsúlyt. Mindig jól éreztem magam Vásárhelyen, helyemen kezeltek az edzők, a játékostársak elfogadtak, a szurkolók szerettek és azt hiszem, a kollégákkal és a diákokkal is jó a kapcsolatom. A család? Sportos, de a kosárlabdát pillanatnyilag csak én képviselem. Tízéves Márti lányom falmászásra adta a fejét, Kristóf szeretne kosarazni, de még nagyon fiatal, hétéves. De tovább viheti a Polányi nevet...

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jose Mourinho vette a kalapját

Jose Mourinho, a Chelsea labdarúgócsapatának menedzsere a Rosenborg elleni 1–1-es döntetlen… Tovább olvasom