Délmagyar logó

2017. 02. 25. szombat - Géza 2°C | 8°C Még több cikk.

Pótlap kellett a kockás füzetbe

Sorozatunkban Csongrád megyei élsportolókkal beszélgetünk egészen más témában: a gyermekkori élményeikről faggatjuk őket. Bubori Kornél korábbi NB II-es labdarúgó Szegeden, a Csongrádi sugárúton nőtt fel, ahol saját futballpályát is épített barátaival.
Kedvencek

Kíváncsiak voltunk Bubori Kornél néhány gyerekkori kedvencére.
Játék: – Sokat legóztam, emellett a Hugó Hami nevű játékban voltam erős, amikor vízilovakkal kellett különböző színű golyókat megszerezni.
Mesekönyv: – Erre nem emlékszem, de anyukám szerint Fazekas
Anna Öreg néne őzikéje című meséje volt a legnagyobb kedvencem.
Rajzfilm: – A Tini Nindzsa Teknőcök! Én voltam Raffaello, a piros szemkötős teknős a késekkel, egyszer farsangon is beöltöztem.
Tantárgy: – Mindig is a testnevelés volt a kedvencem.
Tanár: – Várkonyi Béla bácsi, aki tesitanár mellett osztályfőnököm is volt.

A sorozatos térdsérülések vetettek véget fiatalon Bubori Kornél egykori NB II-es labdarúgó pályafutásának. A 28 éves sportoló azóta gyermekekkel foglalkozik, a SZEAC edzője, erőnléti trénerként pedig az utánpótlás női futballválogatottak mellett dolgozik. Nem meglepő, hogy a labdarúgás már gyermekként érdekelte.

– A Csongrádi sugárúton nőttem fel, most is ott lakom. A Margaréta utcánál volt egy kis futballpálya, öt-hat haverral azt mi hoztuk rendbe magunknak. Vettünk léceket, abból kaput fabrikáltunk, festékkel pedig felkentük a vonalakat. Sosem felejtem ezt el, mert ecsetünk nem volt, így mire az ujjunkkal felrajzoltunk mindent, alig maradt rajta bőr – emlékezett. Volt egy speciális rendszerük is a focik megszervezésére.

– Vér András barátommal ugyanazon a szinten, de két különböző lépcsőházban laktunk. Kifeszítettünk az ablakaink között egy madzagot, amelyek végére fémdobozokat erősítettünk. Ha valaki indult a pályára, csak megrángatta a madzagot, lefelé pedig becsöngettünk a többiekhez, és kész is volt a csapat. Elég komoly edzőnk volt, mert olykor nagypapám, a több éven át az NB I-ben játszó Bánáthy János is lejött hozzánk.
Kellett is a testmozgás, az energiák levezetése, mert nem volt egy helyben ülő típus.

Akkor és most. Bubori Kornél (jobbra) unokatestvérével, Bánáthy Jánossal a soltvadkerti nyaralójuk teraszán. Fotók: DM
Akkor és most. Bubori Kornél (jobbra) unokatestvérével, Bánáthy Jánossal a soltvadkerti nyaralójuk teraszán. Fotók: DM

– Inkább úgy mondanám, hogy nagyon rossz gyerek voltam. A magatartásunkról akkoriban egy kockás füzetbe írták megjegyzéseiket a tanárok, az enyém megtelt, pluszlapot kellett beleragasztani. A legnagyobb csínyem az volt, amikor egy vízzel teli zacskót akartam ledobni a lépcsőfordulóból a földszintre – sajnos azonban az egyik tanár épp kihajolt az első emeleten, így őt találtam telibe. Hatalmas menekülés lett a dologból.
Szeged mellett Soltvadkert volt gyermekkorának másik meghatározó helyszíne.


– Pedagógusgyerekként amikor véget ért a tanév, a család leköltözött a vadkerti nyaralónkba. Imádtam ott lenni, száz méterre volt tőlünk a helyi tó. Még mindig visszajárok, de már a haverokkal – tette hozzá Bubori, aki Vágó Fanny válogatott labdarúgónak adta át a stafétát.

Kérdések

– Milyen poszton szerepelt, amikor fociztak?
– Mindig csatár voltam.
– Volt bőrlabdája?
– Persze, ez nem kérdés, rengeteg, folyton ezzel játszottunk.
– Házőrző volt a bújócskában?
– Bátor kisgyerek voltam, és gyors is, így sűrűn elhagytam a falat.
– Mászott fára?
– Sokszor, és le is estem. Egyszer akkorát, hogy elájultam, a haverok rohantak is a nagymamámhoz. Egy napra bent tartottak a kórházban agyrázkódás miatt.
– Verekedős volt?
– Egyáltalán nem.
– Legjobb gyerekkori barátja?
– A Csongrádi sugárúton legtöbbször Vér Andrással, Berényi Mihállyal és Rudolf Zsolttal játszottam.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Változik az OB I lebonyolítása

A januári Európa-bajnokság, valamint riói olimpiai felkészülés miatt a következő szezonban az eddigitől eltérő módon bonyolítják le a férfi és női vízilabda OB I-et. Tovább olvasom