Délmagyar logó

2017. 10. 19. csütörtök - Nándor 10°C | 24°C Még több cikk.

Prémium – szórakozásra

Csapatkapitány volt, aztán már csak kiegészítő embernek számított a Szeged 2011 labdarúgócsapatának keretében Laczkó János (28). A védő őszintén beszélt szülővárosa csapatáról, az elmúlt hetekről, hónapokról, az öltőzőben tapasztalt gondokról.
– Szegediként fel lehet dolgozni az NB II-es kiesést?
– Úgy érzem, senki sem tudja feldolgozni, aki részese volt. Ebből a szempontból nekem könnyebb a helyzetem, mert nekem nem jutott szerep, de ettől függetlenül belülről forrtam, mert ok nélkül történt így. Az idő majd eldönti, hogyan alakul a klub élete, de sajnos sok ok vezetett a kieséshez. Új szemlélet, új hozzáállás szükséges, hogy a csapat megint NB II-es, később NB I-es legyen.

– Belülről máshogy látta, ráadásul át is élte, ezért talán pontosan tudja, mi volt a búcsú legfőbb oka.
– A pletykákkal nem foglalkozom, a bundázást pedig nem tartom valószínűnek. Másban látom a hibát, és ezt már egy éve személyesen is megfogalmaztam a vezetőknek. Az öltözőben akadtak olyan játékosok, akik nem sportszerű életmódot folytattak. Ez talán nem is probléma, ha a teljesítményükkel nincs gond, vagy a csapat jól szerepel. Amíg csapatkapitány voltam, addig tudtam kezelni ezeket a játékosokat. Aztán kikerült a kezemből ez a fajta hatalom, és kialakult egy olyan csoport, amely akkor teljesített, amikor kellett a pénz. Ez a pénz nem kenyérre, albérletre kellett, mert ezeket a klub állta, hanem szórakozásra, az éjszakai életre. Mint civil ember jóban voltam és jól éreztem magam velük, bár lehet, hogy ők nem álltak így hozzám, az általam képviselt elvekhez. Az utóbbi egy év eredményeit nagyban befolyásolta, hogy a vezetőedzők mindezt tudták, ám nem tettek semmit. Az öltözői morál megromlott, ezek a játékosok pedig magukhoz vonzottak fiatalokat is. A futball nemcsak az edzésből áll, hanem a megfelelő öltözői hangulatból, a játékosok viszonyából. Nem szeretni kell egymást, ám bizonyos szintű tisztelet a másik iránt feltétlenül szükséges. Sajnos Gálhidi György is küzdött ez ellen, ám nem volt elég kemény kezű. A Kisvárda elleni kiesés nem egy hét, hanem az elmúlt fél, egy év sorozatos játékos kihágásainak, figyelmetlenségeinek, a labdarúgók álprofi szemléletének a következménye. Néhányan eljöttek a reggeli edzésre úgy, hogy alig tudták kinyitni a szemüket – eljátszották, hogy profik. Nem is tudtak felnőni a feladathoz. Emberileg semmi bajom velük, de nem nyújtottak semmit, így mint csapat kiestünk.

Ekkor még hallgattak rá: Laczkó János (balról) nehezen tűrte, hogy csapatkapitányból állandó kispados lett. Fotó: Karnok Csaba
Ekkor még hallgattak rá: Laczkó János (balról) nehezen tűrte, hogy csapatkapitányból állandó kispados lett.
Fotó: Karnok Csaba

– Csapatkapitányból állandó kispados lett, hogyan tűrte?
– Nagyon nehezen viseltem, bár lehet, hogy kívülről ez nem látszott. Megtörtént, nem tudtam vele mit kezdeni, és elfogadtam, hogy ősszel Lisztes volt a kapitány, én pedig a helyettese. Ez működött is, ám télen Lisztes távozásával megint más kapta meg a szalagot – erős edzői ráhatásra. Éreztem, láttam, a játékosok egy része nem szerette, hogy én vagyok a kapitány. Sokszor emeltem fel a hangom, hogy amit csinálnak, annak nem lesz jó vége, ám miután leváltottak, ezek a hangok megszűntek, és én sem akartam már változtatni. A mentalitásomat, a teljesítményorientált hozzáállásomat nem értették meg, és jobban örültek egy olyan embernek, aki nem szólt egy szót sem.

– Nevek?
– Nem mondanék, de úgyis mindenki tudja, kik ők. Alapemberek voltak a csapaton belül, minden meccsen játszottak úgy is, ha kihagytak egy hetet, vagy fáradtan jöttek az edzésre, mert nem sportszerűen készültek. Azt hitték, hogy ez a normális egy fejlődő klubnál, aztán meg történt, ami történt.

– Hogyan tovább?
– A csapat az anyagi okok miatt Gyulára költözik, az én helyzetem pedig speciális. Már bő fél éve folyamatosan tárgyalunk arról, hogy az edzői pályafutásom elkezdésében segít a klub. Szeretnék szakemberként sokkal magasabb szintre jutni, mint játékosként. Büszke vagyok arra, amit elértem, és a játékot nem adom fel, amíg élvezem, de Szegeden vagy környékén próbálom folytatni a pályafutásomat. A püspök úr által megteremtett háttér, az elképzelés, a szemlélet tetszik, ebben a közegben lehetne fejlődni.

– Testvére, a válogatott Laczkó Zsolt körül nagy a csend.
– Éppen a szabadságát tölti, a sérülése rendbe jött, csak apró utókezelések szükségesek. Egy-két napot Szegeden volt, majd július 10-én kezdi a felkészülést a Sampdoriánál. Az új edző kíváncsi rá, hiszen nem ő adatta kölcsön. Szombathelyen edzőtáboroznak majd, és két külföldi ellenfél ellen játszanak. Remélem, megragad a Sampdoriánál, és hosszabb távra tervezhet a Serie A-ban.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sport-szelet

Hírek Csongrád megye sportéletéből. Tovább olvasom