Délmagyar logó

2016. 06. 25. szombat - Vilmos 21°C | 32°C

Protity Sándor: Viszlát, kürtőskalács!

Protity Sándor: Viszlát, kürtőskalács!
Sorozatunkban Csongrád megyei élsportolókkal, edzőkkel beszélgetünk egészen más témában: gyermekkori élményeikről faggatjuk őket. A SZEOL SC U19-es labdarúgócsapatának edzője, az SZTE Sportközpont testnevelő tanára, Protity Sándor a szegedi belvárosban és az újszegedi strandon is igen mozgalmas gyerekkort élt meg.
A sorozatunkban a labdát Várkonyi Bélától kapó Protity Sándornak a saját házuk udvara volt az első játszótere.

– Nem származtam sportos családból; bár édesanyám azt mondta, jó tornász volt, viszont édesapám talán még kerékpárra sem ült. Tősgyökeres szegedi és belvárosi gyerekként nőttem fel, a bérház udvara volt az első játszóterem, oda zavartak le, ott dühöngtünk. A nem ott lakók által bérelt garázsok ajtajait rendre szétrúgtuk, de édesanyám megvédett minket a reklamáló tulajdonosoktól, mondván, miért itt kell garázst tartani? A legkisebb voltam, így a bátyám iskolatársaival játszottam, mellettük kellett helytállnom. A Ságvári általános iskolásaként hazafelé a Tömörkény-gimnázium közelében letettünk két-két iskolatáskát, és már ment is a futball – mesélt Protity Sándor.

A SZEOL SC U19-es csapatának edzője egy sérülés után kezdett el futballozni.

– Hogyan lettem igazolt játékos? Építkezés zajlott az udvarunkban, beleléptem két gerenda közé, és megrepedt a sípcsontom. Nem mertem otthon elmondani, mert jött a karácsony, ám végül begipszelték, így kiderült. Amikor levették a hathetes rögzítést, láttuk, mennyire elvékonyodott a lábam. Ekkor mondták azt, menjek futballozni, attól megerősödik. A fodrász édesanyámhoz járt egy kuncsaft, aki Lakatos Berci bácsit ajánlotta, ő a Szegedi Postásnál edzősködött. Azt tudtam, hogy 16 év alatti játékos nem szerepelhetett a felnőttbajnokságban, ám én az áprilisi 16. születésnapom előtt már túl voltam öt bajnokin. Hogy hogyan? Azt mondta az intézőnk, ne érdekeljen... – tette hozzá Protity.

Ha nyár és fiatalság, akkor SZUE – Protity Sándornak ez minden szünidőben magától értetődő volt.

– Sőt már május 1-jén, a nyitás napján ott vártuk, hogy beengedjenek, és felástuk a homokot, hogy lehessen fejelni. Ha valaki jó ütemérzéket szeretett volna, itt megkaphatta. Emlékszem egy kínai tűszelepes gumilabdára, amit ha felfújtak, olyan kemény volt, hogy fájt, ám gyors volt, és jól lehetett stukkolni vele. Később egy kürtőskalácsos költözött a pálya helyére, mi kiszorultunk, na azóta nem eszek ilyen édességet. Úszni nem tanultunk, ám a leskelődés, a nézelődés elég volt az elsajátításához. Kedvenc játékunk a fogócska volt: amikor látták a vendégek, hogy érkezünk a medence sarkához, azonnal megtisztult a helyünk. Órákon keresztül játszottuk a nem átlátszó vízben, a lépcsőkön pedig 30-40 néző figyelt minket. Négy méter mély volt a medence, amelynél a toronyugrók edzettek. Az idősebb hölgyeket is sikerült elriasztanunk, amikor fenekest ugrottunk a vízbe. Egyszer pedig Wenner Miklós fogorvossal megnyertük a strand 18 éven aluli párjainak fejelőbajnokságát – tette hozzá Protity Sándor, aki Bélteki Pálnak adja tovább a stafétát a következő humoros kiegészítéssel: – Neki akarom továbbpasszolni a labdát, de nem tudom, el bírja-e kapni a tornászikon?
Kérdések

– Milyen poszton szerepelt, amikor fociztak?
– Középső védőként. Állítólag jó rugóim voltak, de feltaláltam magam több poszton is.
– Volt bőrlabdája?
– Emlékeim szerint gumilabdával játszottunk, majd már egyesületi szinten találkoztam a bőrlabda változataival.
– Házőrző volt a bújócskában?
– Nem igazán bújócskáztunk, inkább fogóztunk, azt is a SZUE-ban órákon keresztül.
– Mászott fára?
– A Móra Ferenc Múzeum előtt volt egy terebélyes fenyőfa, oda másztunk fel, és tűntünk el a szemek elől a magasban, és gyönyörködtünk a Tiszában.
– Verekedős volt?
– Annak idején a haveri körben az egymás közötti rangsort nem a verekedéssel, hanem a sportteljesítménnyel, az ügyességgel vívtuk ki.
– Legjobb gyerekkori
barátja?
– Szakács Zoltán, alias Ultja és Rapcsák István. Zolival még tartom a mai napig is kapcsolatot, míg István Kanadában él, agysebész lett. Később azért még jó néhány barátra leltem
az életben.
 

Kedvencek

Játék: – A mozgás minden változata, amely lekötötte a figyelmünket:
a futball, a fejelés az uszodában, a Tiszában és a Laposon, valamint
a lábtenisz. Ahol valamilyen labda pattogott, ott voltam.
Mesekönyv: – Nem igazán éltem a mesék bűvöletében, később pedig főleg az indiánregényeket bújtam, mint például Karl May Winnetouját.
Tantárgy: – Történelem és földrajz. Talán ezért sem véletlen,
hogy földrajzból is van tanári diplomám.
Rajzfilm: – Tom és Jerry.
Tanár: – Középiskolai tanáromra, Horóczi Ferencnére emlékszem hálásan, aki a történelmet és a földrajzot tanította.

Kép: A Tisza-parti csapata.  Protityék (áll, balról a harmadik) többek között Merleyvel (guggol, balról a második) és Újhelyivel (guggol, balról az első) 1972-ben 3–1-re verték a Radnótit a szegedi középiskolák futballbajnokságán, a SZEOL-pályán.

Fotók: Protity Sándor családi archívuma

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Úszás: nagyinterjú-előzetes

Úszás: nagyinterjú-előzetes
A szegedi úszók nagy lehetőségek előtt állnak a következő két évben: a Haász SZUE valószínűleg képviselheti magát a riói olimpián, a hódmezővásárhelyi junior-Európa-bajnokságon, a győri ifjúsági olimpiai fesztiválon és a budapesti felnőtt-világbajnokságon is. Tovább olvasom