Délmagyar logó

2017. 02. 27. hétfő - Ákos, Bátor 1°C | 13°C Még több cikk.

Rácz Béla: mi még az uszodában éltünk

Az I. Tiszavirág-kupa keretében Izsák Péter és a Szegedi Vízipóló Suli szervezésének köszönhetően a 40 éve OB I-be jutott Szeol játékosait köszöntötték. A legendás 1973-as csapat kapitánya, Rácz Béla az egyetlen ősszegedi volt a keretben, mégis összetartó volt a társaság, ami a korelnök szerint az akkori életvitelükből fakad.
– Negyven év sok idő, mégis a mai napig összetart a társaság, öt éve a hetvenedik születésnapját is az egykori társakkal ünnepelte. Mi a titok?
– Más volt az a közeg, mint ami a mai sportot körülveszi. Mi még az uszodában éltünk, ott szórakoztunk, ott ettünk és fejelő partikat rendeztünk. Nekem a SZUE volt a második otthonom, és a vidékről érkező csapattársaim is így nőttek fel, így alakulhatott ki ilyen szoros kapcsolat. Egyetlen játékos sem volt, akit kiközösítettünk volna. Ez az összetartás a vízben is látszott, mindenképp hozzájárult ahhoz, hogy a másodosztályú mérkőzéseken is több százan szurkoltak nekünk.

– Abból kiindulva, hogy Csapó Gábor a Szeol másodosztályú játékosaként lett világbajnok, erős lehetett az OB II is.
– Igen, a mai másodosztály sokkal inkább le van maradva az élvonaltól, mint a hetvenes években. Annak fényében különösen nagy siker volt a feljutásunk, hogy az első osztályt a fővárosi csapatok uralták.

Rácz Béla a régi játszótársak körében. Az egykori bajnokcsapat a mai napig összetart. Fotó: Karnok Csaba
Rácz Béla a régi játszótársak körében. Az egykori bajnokcsapat a mai napig összetart.
Fotó: Karnok Csaba

– Hogyan jött össze a siker?
– Én voltam az egyetlen ősszegedi, miután a szolnoki jogi egyetemről ide tudtunk csábítani néhány tehetséget, ők sokat lendítettek a csapaton. Ez persze nem jelentett profizmust, amatőr módon működött a klub, mindenki tanult vagy dolgozott a vízilabda mellett.

– Ön pedig emellett egyszerre több sportágat is űzött.
– Imádtam sportolni, ezért az Alsóváros együttesében futballoztam, de kézilabdáztam és kosárlabdáztam is a póló mellett, ha pedig volt időm rá, akkor tekéztem és kerékpároztam is. Utóbbihoz kaptam egy profi biciklit is, a többszörös magyar bajnok Juszkó János ugyanis jó barátom volt. Arról nem is beszélve, hogy a vízilabdázók akkoriban rendszeresen jártak úszóversenyekre.

– Hogy volt mindehhez energiájuk?
– Akkor ez még belefért, csak most nem, az élsport ugyanis egészségtelenné vált. Hihetetlen, hogy manapság mit kell művelni a testükkel a sportolóknak az eredményességért.

– A vízilabda a kivételek közé tartozik?
– A pólóban inkább a tudatosságban óriási a változás. A mai póló tervszerű, míg a mi játékunkat a finesz jellemezte. Mindig volt nálunk egy kis csínytevés, amivel megleptük az ellenfeleket. Ez azért tűnt el, mert az utánpótlásedzők már tiltják az olyan mozdulatokat, amelyek vagy bejönnek vagy nem. Kockázatot nem vállal senki, ezért a tolást, a pöckölést vagy a világbajnokságon a magyar válogatottól kétszer alkalmazott dopplerezést már csak elvétve lehet látni az uszodákban.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sorsolnak a BL-ben: első kalapban a Bayern, utolsóban a Napoli

A keddi és szerdai rájátszást követően az Európai Labdarúgó-szövetség kihirdette a hivatalos… Tovább olvasom