Szeged - delmagyar.hu

– Megvan már, hogy hová kerül az ezüstérem?
– Még nem találtam neki végleges helyet, egyelőre felesleges is, mert sokaknak meg kell még mutatnom. Valószínűleg kisfiam, a hét hónapos Petar szobájába rakom majd.

– Ő látta már?
– Persze. A nyakába is akasztottam, amire úgy reagált, hogy megpróbálta meg-
enni. Tetszett neki.

– Nagy napja volt a szerb sportnak január 29-e.
– Valóban, Djokovics Australian Open-sikere és a vízilabdások Eb-aranya mellett mi is döntőt játszhattunk, éppen hazai pályán. Bár a finálét elvesztettük, az ezüst is hatalmas eredmény. Arra a napra minden szerb igazi szurkolóvá vált.

Prodanovics sok barátja kíváncsi az ezüstéremre. Fotó: Frank Yvette

– Ha egy meccset kellene kiemelni az Eb-ről, gondolom, a horvátok elleni elődöntő lenne az.
– Számunkra az volt a torna legfontosabb összecsapása, döntő a döntő előtt, fontosabb, mint a dánok elleni finálé. Minden szerbnek az volt az álma, hogy legyőzzük őket. Húszezer drukker előtt játszhattunk, érződött a csarnokban a feszültség. Mondanom sem kell, mekkora örömöt szereztünk 26–22-es sikerünkkel.

Érkezik a Kecskemét A Pick Szeged férfi kézilabdacsapata ma 18 órától a Kecskemét ellen játszik bajnokit az újszegedi sportcsarnokban. A mérkőzés előtt a vezetők köszöntik az Eb-t megjáró játékosokat. A belépő 1000, a családi jegy 1500 forintba kerül, a mérkőzésről a delmagyar.hu élő online tudósításban számol be.

– A nagy boldogságban egy szerb szurkoló pénzérmével szemen dobta csapattársát, Zsarko Sesumot, aki emiatt kihagyta a finálét. Vele mennyire lett volna más a döntő?
– Jobban bírtuk volna erővel. Az egész tornát 8–9 emberrel játszottuk végig, ráadásul Sesum remek formában volt. A dánok ellen a hajrában, amikor fáradt a csapat, hiányzott a frissessége és a játéktudása.

– Az ifjúsági válogatottal 2005-ben világbajnokságot is nyert. Ebből egyenesen következett, hogy az aranygeneráció felnőttszinten is nagyot alkothat?
– A mostani csapatunk magja erre az együttesre épült, például Vujin, Marjanac, Nenadics és Sesum is ott volt az egyébként éppen Magyarországon, a dánok ellen győztes szerb-montenegrói csapatban. Régóta ismerjük egymást, olyanok vagyunk, mint egy nagy család, amelyben az egyéni érdekek háttérbe szorulnak. Ennek ellenére előzetesen csak álmodtunk a fináléról.

– Nagy ünneplést csaptak a döntő után?
– Reggelig tartott. Először családosan, feleségekkel, gyerekekkel mentünk el közösen szórakozni, majd a csapattársakkal belevetettük magunkat a belgrádi éjszakába. Rengeteg szeretetet kaptunk, amelyet úgy tudunk viszonozni, ha megmutatjuk, nemcsak hazai pályán, hanem például az olimpián is eredményesek leszünk.

– Az ezüstérmes csapatban az egykori Pick-játékos Dragan Marjanac és Petar Nenadics is szerepelt. Szokott velük Szegedről beszélgetni?
– Mielőtt Szegedre igazoltam, először Danijel Andjelkovics véleményét kértem ki, aki áradozott a Pickről. Persze Petarral és Dragannal is szóba kerül Szeged, magyarul is sokat viccelődünk.

– Sok ideje nem volt a pihenésre, a döntő után három nappal ugyanis már Csurgón kupameccset játszott. Bírja majd erővel a szezon második felét?
– Ez nem okozhat problémát, mert bár a két szünnap valóban nem volt túl sok, sikerült pihennem. Ráadásul mivel ez a munkám, nem is engedhetem meg magamnak, hogy ne legyek tökéletes állapotban, így biztos, hogy a szezon második felében sem leszek kifulladva.