Délmagyar logó

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Rendhagyó nosztalgiameccs Zákányszéken

Rendhagyó nosztalgiameccset játszottak Zákányszéken. Az 1996–97-es megyei I. osztályú labdarúgó-bajnokságot megnyert csapat tagjai elevenítették fel az élményeket előbb a helyi megyei III. osztályú csapat elleni focival, majd a vég nélküli sztorizással.

Old Záki 1997–Zákányszék 2007 11–4 (4–0)
Zákányszék, 50 néző. Vezette: Fodor L.
Old Záki 1997: Bagdi – Tóth T., Szalai Sz., Szabó Zs., Hegedűs G. – dr. Tímár, Zámbori, Kovács Z., Dézsi – Farkas-Cina Z., Mádi. Csereként játszott: dr. Tóth J., Zsikó A., Dencső B., Eleven (kapus). Szakvezető: dr. Tóth János.
Zákányszék 2007: Pördi Sz. – Szabó Z., ifj. Jójárt F., Soós I., Papdi N. – Tanács G., Tanács R., Farkas Gy., Hegyesi G. – Farkas Cs., Nyilasi J. Csereként játszott: Hegedűs G., Tóth T., Kiss Z. Csapatvezető: Borbás István.
Gólszerzők: Mádi (3), Szalai Sz. (2), Dencső (2), Zsikó (2), dr. Tímár, Farkas-Cina Z,. ill. Tanács R. (3), Farkas Cs.

Minden ugyanúgy kezdődött, mint annak idején, a tíz évvel ezelőtti fociszezonban. Amikor a Zákányszék 1997 nyarán megnyerte a megyei I. osztályú labdarúgó-bajnokságot. Azaz a csapat szegedi tagjai a Domus előtt gyülekeztek. Hogy sok-e ez a tíz év? Ehhez csak annyit: a Domus már nem létezik.

Szóval a gárda az egykori bútoráruház mellett, előtt találkozott. Ünnepre készült a csapat: az ürügy a tíz esztendeje megnyert bajnoki cím volt. Az ellenfél pedig a megyei III. osztályú, jelenlegi Zákányszék, amely bronzéremmel zárta az idényt a Homokháti csoportban. Mindenki autóba ült, következett húsz kilométer, és a kis csapat máris a rendkívül rendezett, barátságos és szép településen találta magát. Egykor az utca frontján lévő szűk épületben készültek az együttesek, ám jó hír: elkészült az új öltöző. A friss falak között még festékszag terjeng. Egy röpke séta, és az is kiderült, nemcsak az öltözési lehetőség, hanem a pálya is megújult. Két egyszerű fedett kispad betonalapon, korlát végig a vonalak mentén, a fű pedig még mindig az ápolt ősgyep. Jó volt körbenézni.

A tájon továbbra is a gazdálkodás – sokan élnek ebből a településen: a bejáratnál traktorok, teherautók, aztán ápolt salátaültetvény, metszett gyümölcsfák –, a pályán pedig a gondos munka kéznyomait lehet felfedezni. Most Borbás István a mindenes: elnök, szertáros, pénzszerző, vonalazó. Elsősorban az ő dicsérete, hogy van csapat Zákányszéken.
Az öltözőben gyors létszámellenőrzés a tréner, dr. Tóth János részéről. Aki ígérte, ott volt. Csak az igazoltan távollévők nem jöttek el: Hódi István, Börcsök Róbert, valamint az egykori mindenes, Kazi Miklós. Utóbbi találta ki, ő hozta össze, ő tartotta egyben a csapatot. Hiányoztak.

A névsorolvasás után egy kis statisztika: aktív még Zsikó, Szabó Zs. (Gyálarét), Kovács Z., Zámbori (Balástya), Bagdi (Tápé), Szalai Sz. (Újszentiván), valamint a még most is Zákányszéken játszók, Farkas-Cina, Hegedűs, és a sérült Tóth E., Dencső az ügyvédválogatottban néha pályára lép, viszont Dézsi tíz, Tóth T. és Tímár három, Mádi másfél éve abbahagyta a nagypályás focit, és dr. Tóth J. sem játszik már évek óta sehol.

A meccs jól szolgálta az este felvezetését, a szurkolók nem voltak sokan, de aki akkor rendszeresen, az most is kilátogatott. Nézték az egykori és a jelenlegi kedvenceket – tizenöt góllal fűszerezve. Borbás pedig annyit jegyzett meg: – Öröm volt látni ezt a társaságot újra együtt. A technika semmit sem kopott, talán csak a gyorsaság, az is csak picit. Remélem, lesz még ehhez hasonló gárda Zákányszéken.

A sztorik ideje: nagyjából így lehetett jellemezni a meccset követő eseményeket. Hihetetlen, de egyesek tíz év után is úgy emlékeztek néhány momentumra, a körülményekre, mintha tegnap történt volna. Például arra, hogy a meccs előtti pénteken néhányszor elgyakorolt szabadrúgás-variációból Csongrádon a csereként beállt Szalai győztes gólt fejelt. A 88. percben. Vagy amikor Szabó Zs. a Székkutas ellen idegességében belepüfölt egyet a „zsugába", a szél révén pedig a labda a hálóban kötött ki. Ez is a 88. percben. Esetleg amikor Farkas-Cina Z. szintén Csongrádon nemcsak két „esernyőt" – pedig nem esett –, hanem két „bőrt" is kiosztott ellenfelének, majd a meccs hevében hangosan felkiáltott: De jó!

Három példát ragadtunk ki, volt tán száz is. A mesék sorjáztak, az emlékek nem fogytak. A játékosok pedig nemigen akartak hazamenni. Csapattársak voltak, barátok lettek. Ahogy Borbás mondta: tényleg jó volt újra együtt.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Három Fekete-aranyérem

A 26 éves szegedi sportoló, Fekete Szabolcs részt vett a mozgáskorlátozottak számára rendezett … Tovább olvasom