Délmagyar logó

2017. 04. 23. vasárnap - Béla 5°C | 14°C Még több cikk.

Risztov Évának még nincs komoly terve

Risztov Éva – ezt kevesen mondhatják el magukról – 20 évesen lezárta életének egy jelentős szakaszát. Abbahagyta az úszást. Csalódott és boldog. Sportágának keserű szájízzel fordított hátat, viszont élvezi a civil élet szabadságát, bár azt még nem döntötte el, hogy mihez kezd.
– Olyan kérdés, amit vártam, de soha nem tettek fel? Nincs. Előbb-utóbb mindig elmondtam mindent, amit akartam – mondta a pályafutását október közepén befejező úszó, Risztov Éva, aki a Délvilág életműdíját vehette át lapunk Az év sportolója elnevezésű gáláján.

Nem sokáig pihent, a medencétől nem tudott szabadulni, elkezdett – bár csak hobbiból – vízilabdázni, a Domino BHSE együttesében. Először bizonyítani akar, letenni valamit az asztalra új sportágában, csakis akkor kötelezi el magát a póló mellett hosszabb távon. Erre a lehetőségre egyébként az a mobilszolgáltató hívta fel a figyelmét, amely úszóként támogatta, Kisteleki Dóra és Kovács Anett pedig „megfűzte", meggyőzte, hogy csatlakozzon hozzájuk.

Példás pályafutás

Risztov Éva húszéves korára majdnem mindent elért pályafutása során. A normálmedencés (50 méteres) Európa-bajnokságon öt ezüstöt, egy bronzot; a világbajnokságokon három ezüst- és egy bronzérmet szerzett, míg a rövid pályás Európa-bajnokságokon hat arany mellet egy bronz volt a termése. A felnőtt országos bajnokságokon ötvenszer állhatott fel a dobogó legfelső fokára, a többi korosztályos és egyéb érmet pedig „kilókban" lehetne mérni.  
– Nem bántam meg, barátokra leltem, szeretem és tisztelem az edzőmet, Györe Lajost. Teljesen más közeg, jól érzem magam, és már meccset is játszottam a gárda B csapatában, az OB I/B-ben. Szívesen és felelősség nélkül csinálom, és pillanatnyilag úgy gondolom, nem is akarom minőségi szintre emelni. A legfontosabb, hogy szeretnek, befogadtak, elfogadnak olyannak, amilyen vagyok, és mindenben mellettem állnak.

Az úszásban azonban nem volt mindig így, ezt is sérelmezte. Olyanok hagyták cserben, vagy „koptak ki" mellőle, akikben bízott, akiket barátainak, barátnőinek tartott, hitt. Gesztusain, „jelbeszédén" látszik, ezen még nem tette túl magát teljesen – Nem akarok senkit megbántani, lezártam életemnek ezt a szakaszát. Az élsport ilyen, nekem azonban már nem volt gyomrom hozzá. A vásárhelyi úszóiskola? Még nem aktuális.

És még nem ürítette fenékig a keserűség poharát: az egyik bulvárlap összehozta a rádiós, tévés sztárral, Bochkor Gáborral, találgatások jelentek meg, kíváncsiskodtak. Besokallt. Nem csoda.

– Tudom, hogy az a sztori, ha két híres ember nem létező magánéletéről írhatnak, és a végén – annyiszor ismétlik, sulykolják –, hogy elhiszik az olvasók, az emberek. Ezzel tisztában vagyok, de nem fogadom el. Kíváncsi lennék rá, mit szólna az az újságíró, aki rólam is cikkezett, ahhoz, ha az ő privát szférájában is kutakodnának, kiteregetnék, hogy ki a barátnője, csalja-e, vagy sem a feleségét, pletykálnának róla. Valószínűleg ő lenne a legjobban felháborodva... Arra kérem az embereket: ne ezek alapján alkossanak rólam véleményt, mert a cikkeken keresztül – még ha azt hiszik is – nem ismerhettek, nem ismerhetnek meg. Egyébként nem tartozik senkire, hogy kivel járok, boldog-e a párkapcsolatom, veszekszem-e a kedvesemmel. Szeretném magam irányítani a sorsomat – és ez az élet sem könnyebb, mint a másik volt.

Ha már szóba került, nem lehetett kikerülni: milyen jövőt képzel magának Risztov Éva?

– Nincsenek konkrét terveim a jövőt illetően – most jól, szabadabban érzem magam. Sokáig alszom, kutyát sétáltatok, tanulok, készülök az érettségire, és edzésre járok – és néha haza is jövök. Mert a család hiányzik, más azonban nem...

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szentesi ezüstérem

A legjelentősebb hazai utánpótlás fiú vízilabdatornán, a 20 éven aluliak részvételével rendezett… Tovább olvasom