Szeged - delmagyar.hu

Bár 1977 óta létezik, ráadásul paralimpiai sportág is, Magyarországon mégis szinte ismeretlen a kerekesszékes rögbi. Pedig csapatunk is van – igaz: csupán egyetlen egy. Tizenegy lelkes, sérült ember játssza ezt a kívülállók számára meglehetősen fura játékot – köztük két szegedi: Farkas László és Major Endre.

– Kicsit nehéz összehoznunk az edzéseket, hiszen a tagok az ország különböző pontjairól érkeznek – mesélte Endre, aki a maga 41 évével a Vaddisznók elnevezésű csapat rangidős tagja. – Szerencse, hogy a pályán egyszerre csak 4-en játszanak, így ha szombatonként 8-an összejövünk az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet tornatermében, már tudunk gyakorolni.

A férfi 21 éve, egy gépkocsibalesetben sérült meg három végtagra kiterjedően. Ehhez a sporthoz – legalábbis ha versenyszerűen űzik – ez feltétel is. A 36 éves Farkas László ebből a szempontból kakukktojás: 3 évvel ezelőtti munkahelyi balesete óta ő „csak" lábait nem tudja mozgatni. – Néha gondolkozom, hogy levágok egy-két ujjamat, hogy megfeleljek a feltételeknek – viccelődött.

Magyarországon még szinte ismeretlen a kerekesszékes rögbi. Fotó: Schmidt Andrea

A csapat szombaton Szegeden edzett. Látva az önfeledt játékot és azt a természetességet, ami a sérült sportolók és egészséges barátaik, segítőik, családtagjaik közötti viszonyt jellemezte, szinte már felesleges is volt feltenni a kérdést: mit nyújt számukra a rögbi?

– Sokan a sérülésük után évekig begubóznak. Ebből a letargiából segít kimászni, ha az ember közösségben van – magyarázta László, aki saját példájával is bizonyítja: három évvel élete teljes átalakulása után is lehet valaki boldog.

– Arról nem beszélve, hogy a kerekesszékesek kevés sportot tudnak űzni – tette hozzá Endre. – Ez olyan, ráadásul még szerethető is.

A játékosok speciális, ütközővel ellátott székbe szíjazva ülnek. Fotó: Schmidt Andrea

A Vaddisznók, mivel itthon nincs ellenfelük, csupán külföldi csapatokkal tudnának megmérkőzni. Nekik azonban nem hogy az utazásokra nincs pénzük: a csapat életben tartása is komoly nehézségeket okoz. A játékosok – így a szegediek is – saját költségen utaznak az edzésekre. Speciális székeik nagy részét László édesapja barkácsolta, miközben a versenyzéshez több száz eurós, profi „járművek" kellenének. Ők azonban ilyen körülmények között is ragaszkodnak hobbijukhoz, hiszen ez az, ami kizökkenti őket a sérült emberek által élhető szürke hétköznapokból.

Mi az a kerekesszékes rögbi?

A kerekesszékes rögbi röviden úgy foglalható össze: a kosárlabda és a rögbi keveréke, melyet röplabdával játszanak. A csapattagok speciális, ütközővel ellátott székbe szíjazva ülnek, válluk helyett ezzel karamboloznak, hogy megállásra kényszerítsék társukat. A cél, hogy a labdát a vonalon átjuttassák ölben, kézben vagy passzolva, egyszer pedig le is kell pattintani. A rögbi meglehetősen durva játék, így kerekesszékes változata sem sokkal finomkodóbb. Sérülés eddig a magyar csapatban nem történt, az azonban nem ritka, hogy a székek felborulnak.