Délmagyar logó

2017. 11. 21. kedd - Olivér 1°C | 8°C Még több cikk.

Sándor Csikar: legenda a jobb szélen

Közvetlen, segítőkész, önzetlen ember, gyors, robbanékony játékos. A szerdán, 85 éves korában elhunyt Sándor Károlyról, azaz Csikarról ezek a jelzők jutottak eszükbe azoknak, akiket felkértünk, néhány szóban emlékezzenek meg Szeged történetének legjobb labdarúgójáról. Az alábbi összeállításunkban edzőt, volt hátvédet, kollégát, szurkolót kérdeztünk róla.
Cserepes sor III/3. Ide született a legendás labdarúgó, minden idők legjobb szegedi játékosa, Sándor Károly – négy testvérrel együtt. Öten egy szobában, a WC a kertben, a közös kút kétszáz méterre, hús csak vasárnaponként – el sem tudjuk képzelni, milyen szociális helyzetben nőtt fel Csikar, aki az alig száz méterre lévő, nagyjából a mai piac helyén lévő futballpályán töltötte mindennapjait. A futballcsukákat a meccsek előtt zsákból szórták ki, de neki már volt sajátja, azzal korzózott a városban. Tizenhat évesen a felnőttek között játszott, majd a SZAK ellenében az MTK-t választotta, és itt is fejezte be válogatott- (75 meccs, 27 gól) és klubszínekben (379/182) igen gazdag pályafutását. Kerítést és 150 fős lelátót kapott érte a Kinizsi.

Az egykori NB I-es edző, a SZEOL öregfiúk mindenese, Szalai Dzsínó István azok közé tartozott, akik vállaltak egy kis kockázatot, hogy élőben láthassák futballozni.

Sándor Csikar: legenda a jobb szélen. Fotó: Gyenes Kálmán (galéria)

Csikar-szögből

2007 telén hetekig izgalomban égtünk, éltünk. A Délmagyarország napilap kezdeményezésére megválasztottuk az elmúlt 110 év legjobb szegedi labdarúgóját. Nagy verseny volt igazi legendákkal, kiváló futballistákkal, akikre a város szurkolótábora mindig szeretettel gondolt.

Sándor Károly lett a győztes. 100-an voksoltak, nem volt olyan szavazat, ahol ne jelent volna meg a neve. Mindenki ismerte, pedig a voksolók között fiatalok is szerepeltek, akik nem látták játszani. Én is ebbe a kategóriába tartoztam, csak hallottam arról, hogy micsoda futballista volt.

Többször is beszéltem vele, akkor is, amikor közöltem vele a hírt, hogy ő lett a legjobb. Emlékszem, először nem tudott megszólalni, várt, hallottam, hogy elcsuklik a hangja. „Köszönöm! Én mindig szegedi maradok!" – mondta. Ezután én nem tudtam megszólalni, mert éreztem, hogy micsoda boldogságot szereztünk neki. Mennyire büszke volt erre a címre, mert a szegedi futball számára mindig is fontos volt.

Móravárosi fiúnak vallotta magát. Én még szerencsés voltam, mert láttam azt a pályát, ahol elkezdett futballozni. Szép volt, ma a csodájára járnának a falelátónak. Sohasem volt jó a talaja, Sándor Károly mégis innen lett nagy játékos. Itt tanult meg olyan szinten játszani, ami naggyá tette.

Ha valakiről elneveznek valamit, az mindenképpen zseni. „Csikar-szögből lőtt gól!" – ezt már fiatalon tudtam, hogy mit jelent. Jóformán az alapvonalról, azaz lehetetlen szögből a kapuba lőni. Nem könnyű, ezt érezni kell. Sándor Károly pedig érezte, nem véletlenül rugdosta a gólokat a Móravárosi Kinizsiben, az MTK-ban és a magyar válogatottban. Csikar-szögből, jó sokat. Legenda volt, és legenda marad. Biztos, hogy azt szeretné, ha minél több megyei fiatal futballozna, és ha onnan, az alapvonalról gólt lőnek, akkor azt mondják: „GÓÓÓL! Csikar-szögből!"

Süli Róbert

– A 60-as években Szegeden játszott az MTK, én pedig a kerítésen átmászva lógtam be a stadionba. Rengeteg néző volt, akik közül néhányan nem mai hangnemben, de szidták Csikart. A kiváló jobbszélső addig hergelte magát, amíg két gólt nem szerzett, az egyiket a speciális, róla elnevezett éles szögből Mészáros Karcsinak, a második után pedig kiment a közönség elé, és kiintett nekik. A válasz csönd volt. Az öccsével együtt voltam katona, így sok történetet hallottam róla. A nagyságát sosem fejezte ki, sőt mindenkihez szeretettel fordult – emlékezett Szalai.
Kollégánknak, Thékes Istvánnak is volt személyes sztorija Sándor Károllyal.

– Szoros kapcsolatban voltunk, minden születésnapján felköszöntöttem. Még 2004- ben volt egy budapesti műtétem, amely előtt azt mondta, vegyek ki a kórházban egy külön szobát, kifizeti, hogy négyszemközt, nyugodtan beszélgethessünk. A műtétet követően megjelent az ágyam mellett azok után, hogy az emelet szinte összes kórtermében elbeszélgetett az őt megismerő betegekkel, majd négy órát töltött el velem, és többek között a berni vb-döntő vereségéről is mesélt. Meghatott, még ennyi idő után is mennyire átélte a 3:2-es kudarcot. Amikor befejeztük, mondtam neki, hogy lekísérem, és hívok taxit, de ő leintett: nyugi, már itt van. Ugyanis amelyikkel jött, végigvárta a kórházi látogatását. Van egy ötletem: a Cserepes sor ezen túl viselje Sándor Károly nevét.

Dr. Kisistók András igen egyedi gyűjteménnyel segített a megemlékezés összeállításában.

– Ezt az édesapámtól, Külütől örököltem – mutatta a képekkel és az újságcikkekkel teli albumot. – Mint barát Csikar személyes hangvételű képeslapokat küldött neki az utazásairól. Édesapám rendszeresen készített fotókat Szegeden, és amikor Budapesten jártunk, mindig találkoztunk vele – mesélt dr. Kisistók, akinek több képe is megtekinthető az online felületükön.

Érdekes kérdés, vajon egy védő hogyan akadályozhatja meg az olyan villámgyors, robbanékony jobbszélsőt, mint amilyen Csikar volt.
– Levinni a súlypontot, hátrálni, hogy belevezesse a labdát a segítő társba, vagy a bal lábára cselezzen – ez lehetett a titok ellene – adott szakmai véleményt a helyzetről Kutasi László, a SZEOL és a Diósgyőr egykori válogatott védője. – A saját korában megbabonázta a védőket, váratlan helyzetből lőtt, ez kiváló és pontos rúgótechnikát igényelt. Nagy veszteség, hogy elment.

Nemes István az egyik legrégebbi NB I-es labdarúgója Szegednek. Tagja volt az 1961- ben bajnoki hatodik SZEAC-nak.

– Valamikor a 60-as években a Hungária körúton játszottunk. Sosem kaptunk sok gólt tőlük, sőt inkább nyertünk. Ám ekkor gyorsan lőttek kettőt, mi pedig feladtuk a meccset, a vége 7–0 lett. A meccs után, látva az elkeseredettségünket, Csikar és Hidegkuti is odajött hozzánk, és biztatott bennünket. A következő hazai meccset meg is nyertük. Amikor Szegeden volt az MTK, már vezettünk 1–0- ra, amikor Csikar megsértette a Pósa nevű játékvezetőt. Én ekkor azt mondtam, állítsa ki őt, ám helyette engem figyelmeztetett. Ezek után megfordult a mérkőzés kimenetele, hiszen 2–1-re nyert az MTK. Később kiderült, hogy Csikar Pósával együtt kártyázott egy pesti kávéházban, így nem állíthatta ki – emlékezett vissza Nemes.

Sándor Csikar: legenda a jobb szélen. Fotó: Gyenes Kálmán (galéria)

– Nagyon aranyos ember volt. Amikor beszélt velünk, mindig nosztalgiázott, és elmondta, hogy mennyire szívügye az MTK. Ha tehette, mindig eljött a meccseinkre és az összejöveteleinkre is, ám az utóbbi időben a betegsége miatt ezek a látogatások sajnos már elmaradtak – mondta az MTK combsérülése után lassan visszatérő szegedi származású támadója, Hrepka Ádám.

Sztorik, család, barátok, csapatok, fotók – Sándor Károly már életében legenda volt, hogy mindörökké az is maradjon.

Ő volt a legjobb

Hét évvel ezelőtt választottuk meg minden idők legjobb szegedi labdarúgójának Sándor Károlyt. Amikor felhívtuk, szerényen hárította el a gratulációt, miközben mindenki tudja, milyen zseniális játékos volt.
Labdarúgás, Szeged

Hihetetlen, mennyire telik az idő. Már hét éve történt, hogy meghirdettük az 1899 és 2007 közötti időszak legjobb szegedi labdarúgóját megválasztó szavazásunkat. Összesen száz embert kértünk meg, hogy egy harmincas listáról válassza ki és tegye sorrendbe az általa legjobbnak vélt tíz labdarúgót.

Sztárok a Felső Tisza-parti fatribünön: Kocsis Sándor (balról), Sándor Károly és Puskás Ferenc. Fotó: Liebmann Béla
Sztárok a Felső Tisza-parti fatribünön: Kocsis Sándor (balról), Sándor Károly és Puskás Ferenc.
Fotó: Liebmann Béla

Szavazott többek között Hajdú B. István, Faragó Richard, Egri Viktor, Murányi András, Urbán Flórián, Méhes Gábor, Várhidi Péter, Major László, Kiss-Rigó László, Somogyi Zsolt, Bagaméry László, Süli József, Bicskei Bertalan, míg szavazatot kapott dr. Kürtösi László, Portörő Gábor, Baróti Lajos, Kocsis Lajos, Reményik László, Hajós Imre, Kalmár György, Pusztai László, Nemes István, Kozma Mihály, Szélpál László, Szabics Imre, Gujdár Sándor, Kutasi László, Gruborovics Tibor vagy Orosházi László.

A háromhetes játék végén, az eredményhirdetésnél kiderült, Sándor Károly kapta a legtöbb pontot – hatalmas csatában, mindössze kilencven ponttal előzte meg Kocsis Lajost (8120:8030), illetve a dobogó harmadik helyén Baróti Lajost (4220 pont). Ők sajnos már nem élnek, a további három helyezett viszont igen: Gujdár, Kutasi és Kozma M. volt tagja az első hatnak.

Amikor az eredményhirdetés után felhívtam, tényleg nagyon meghatódott.

– Nagyon-nagyon boldoggá tesz a hír, és rendkívül örülök neki. Szegeden rengeteg jó játékos volt... Nagyon szeretem Szegedet, és örülök, hogy mélyről indulva alakítottam ki azt a karriert, ami megadatott – nyilatkozta hét esztendeje, alig több mint egy héttel a 79. születésnapja előtt.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szeged 2011-Grosics Akadémia: siker Csákváron

A Szeged 2011-GA kedden Liga-kupa meccset játszik Kecskeméten, majd a jövő szombaton a bajnokságban… Tovább olvasom