Délmagyar logó

2017. 05. 28. vasárnap - Emil, Csanád 13°C | 25°C Még több cikk.

Semmit sem bánt meg

Korának egyik legjobb magyar labdarúgója volt, de Európában is lámpással kellett keresni a most 64 éves, mégis feltűnően fiatalos Varga Zoltánhoz fogható zsenit.
Ezrek jártak csak miatta az Üllői útra, tízezrek a Népstadionba. Mégsem sikerült kihozni magából a maximumot, sem játékosként, sem edzőként. A meg nem értett zsenivel tegnap Szegeden beszélgettünk.

– Nem túl sűrűn látott vendég Szegeden. Mikor járt itt legutóbb?
– A világ nagyon sok országában, városában megfordultam, de Szegedre csak egyszer vetett el a jó sorsom. Valamikor a hatvanas évek közepén a Fradival jártam itt, de a hotelből, ahol laktunk, egyből a stadionba mentünk, úgyhogy a városból semmit sem láttam. Utólag borzasztóan sajnálom, mert most viszont tudtam sétálni a belvárosban. Nagyon szép.

– A meccsre emlékszik?
– Nyertünk 2–1-re, az egyik gólt én rúgtam, majdnem a félpályáról találtam be.

– Mitől, mi miatt volt az ön idejében lényegesen jobb a futballunk, mint manapság?
– Az egész utánpótlás-nevelésünk jóval magasabb színvonalú volt akkor, alulról sokkal fejlettebb játékosok kerültek az első csapatokhoz. De mondhatnám azt is, nagyobb volt bennünk a futball iránti alázat, mi éjjel-nappal a focival foglalkoztunk. A sok, vagy inkább úgy fogalmazom, a rengeteg gyakorlás később meghozta az eredményét. A szomorú az, hogy a mai gyerekek is tehetségesek, de az elhivatottság, az akaraterő hiányzik a többségükből. A mi időnkben kitűztünk magunk elé egy célt, és azért bármire képesek voltunk. Ma is így kellene ennek működnie.

Varga Zoltán Puskás Ferenc képe mellett: mindketten zsenik voltak. Fotó: Segesvári Csaba
Varga Zoltán Puskás Ferenc képe mellett: Mindketten zsenik voltak.
Fotó: Segesvári Csaba

  – A Fradi nagy családjába 1996-ban vezetőedzőként tért vissza, de csak alig egy évet dolgozott az Üllői úton. Mi volt ennek az oka?
– Ezt mástól kellene megkérdezni. Egyszerűen és egy kicsit cinikusan fogalmazva, azt hiszem, túl jól csináltam a dolgom, és ez sokaknak nem tetszett. Talán be kellett volna állnom a sorba, mint amikor elmentem 1968-ban. Akkor sem, 97-ben sem tettem így, és ezért ahogy játékoskoromban, edzőként is elgáncsoltak.

– A folytatásban több csapat kispadján is megfordult, de egyiken sem töltött el sok időt...
– Sehol sem kaptam normális lehetőséget. Csak oda engedtek, ahol kilátástalan volt a helyzet, lásd a Diósgyőr vagy a Honvéd együttesét. Dunaújvárosba is mehettem, de csak azért, mert az NB II-ben vegetált, gondolták, úgysem sikerül feljuttatni. Akkor kezdődtek a problémák, amikor egyszer csak elkezdtek jönni az eredmények. Mit ad isten, rögtön hajsza indult ellenem. Utána bárhová is mentem, még az NB III-ban is, állandóan gúnyos cikkek jelentek meg rólam. Elegem lett az egészből.

– Akkor emiatt nem lehet évek óta hallani önről? A magyar futballnak nincs szüksége önre, vagy Varga Zoltánnak nincs szüksége a magyar futballra?
– Egyik adódik a másikból. Nem kellettem a magyar labdarúgásnak, ezért nekem sem kell az itteni foci. Meguntam a szélmalomharcot, kényelmesen és jól érzem magam nyugdíjasként.

– Amennyiben visszapörgethetné az idő kerekét, a mai eszével valamit másként csinálna?
– Még véletlenül sem...

A Fradi után bejárta Európát

Az elmúlt századi magyar labdarúgás egyik legvitatottabb alakja Varga Zoltán volt. A rendkívül technikás támadó 1945. január 1-jén született. A Fradiban 1959-től 1968-ig szerepelt, a mexikói olimpia előtt külföldre disszidált. Futballozott Németországban a Herthában és a Dortmundban, Skóciában az Aberdeenben, Hollandiában az Ajaxban, valamint Belgiumban a Gentben. Játékosként nyert olimpiát (1964, Tokió), Európa-bajnoki bronzérmet (1964), VVK-t (1965, FTC), magyar bajnokságot (1963, 1964, 1967, 1968 – FTC). A magyar válogatottban 12-szer szerepelt, ezeken két gólt szerzett. Edzői pályafutása Németországban kezdődött, dolgozott a Dortmundnál, az Ingolstadtnál és az MSV Münchennél, 1996 és 1997 között az FTC trénere volt (ekkor bajnoki bronzérmesek voltak a zöld-fehérek), majd megfordult a Honvédnál, a Dunaferrnél, a Diósgyőrnél, végül a Győrnél.

Magyar futballrapszódia

Tegnap este a Szegedi Rendezvényház Kht. rendezésében megkezdődött az Újszegedi délután sorozat, melyben a műsor vendégei – dr. Kiss-Rigó László, a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöke, futballkapus; Varga Zoltán egykori klasszis labdarúgó, később edző; Borsi-Kálmán Béla, történész, diplomata, amatőr futballista; valamint a moderátor szerepében Gazsó L. Ferenc újságíró – beszélgetett a legismertebb magyar, Puskás Öcsi zsenialitásáról, karrierjéről és koráról; Varga Zoltánról, a Puskáshoz mérhető tehetségről; a futball bűvöletéről, nemzet- és jellemformáló szerepéről; a magyar foci elsorvasztásáról és lehetséges feltámadásáról.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Herbert Gábor és a gyerekjátékok

A horvátországi kézilabda-világbajnokságon a magyar válogatott a hatodik helyet szerezte meg. A… Tovább olvasom