Délmagyar logó

2018. 02. 20. kedd - Aladár, Álmos 1°C | 4°C Még több cikk.

Sóti Lajos: következhet a kerti munka

Sóti Lajos neve összeforrt a szentesi női vízilabdával. Huszonnyolc éven keresztül technikai vezetőként segítette szeretett csapatát, sportágát, látta el kifogástalanul a munkáját. Közel három évtizednyi ténykedés után átadja helyét a fiatalabbaknak, de a 68 éves sportember ígéri, továbbra is a csapat első számú szurkolója marad.
Az ország bármelyik szegletében járva felmerült Sóti Lajos neve, még véletlenül sem mondott róla soha senki rosszat. Nemcsak Szentesen, Budapesttől Szegeden át Egerig mindenki tisztelettel, szeretettel beszélt róla. Pedig nem dobott egyetlen gólt sem, büntetőt sem védett ki, nem kiabálta be a partról a taktikai utasításokat. Technikai vezetőként szépen, csendben, rendben, hatalmas alázattal tette a dolgát. Eddig.

– A szentesi úszósportból 1983-ban kerültem át a női pólósokhoz – emlékezett Sóti Lajos. – Tóth Gyula akkor alapította meg a városban a női vízilabdát, az úszást befejező lányokból összeállított egy csapatot. Az akkori elnökség Eke Istvánnal kettőnket bízott meg a pénzszerzéssel. Azt mondták, ha sikerrel járunk, zöld utat kap Szentesen a női póló. Összekalapoztuk!

Lajos bácsit jó memóriával áldotta meg a sors, ennek ellenére egy füzetben minden jelentősebb eseményt bejegyzett.

– Akkoriban még nem volt a nőknél OB I/B, így azonnal az élvonalban indultunk. Pár nevet említve, a Huff Zsuzsival, Eke Andival, Vincze Edittel, Rónaszéki Ildivel felálló csapatunk bronzérmesként zárta az első évet, majd újabb két 3. hely begyűjtése után 1987-ben aranyérmesek lettünk. Nagyon vártunk már rá, a BVSC előtt lettünk bajnokok, indulhattunk a BEK-ben, amelyben a holland Donk és a francia Crétiel mögött harmadikként végeztünk.

A 2004-es csapat. Állnak: Sóti Lajos (technikai vezető), Szremkó Krisztina, Kovács Georgina, Molnár Anett, Mészáros Judit, Brezovai Dorottya, Sipos Edit, Tóth Andrea, Kisteleki Dóra, Huszka Zsuzsa, Ko
2004-es csapat. Állnak: Sóti Lajos (technikai vezető), Szremkó Krisztina, Kovács Georgina, Molnár Anett, Mészáros Judit, Brezovai Dorottya, Sipos Edit, Tóth Andrea, Kisteleki Dóra, Huszka Zsuzsa, Kozák László (vezetőedző). Ülnek: Döme Nóra, Hegedűs Renáta, Hevesi Anita, Fejes Szilvia, Dalmády Szandra, Pengő Brigitta, Dalmády Petra, Szabó Xénia.
Fotó: Vidovics Ferenc

Az áttörés megtörtént, ahogy mondani szokás, beindult a gárda, megállíthatatlanul haladt előre. A 87-es bajnoki elsőséget még kilenc követte, a magyar kupát kétszer – 2000 után 2010-ben, azaz az elsőt és az eddigi utolsót – hódította el, 1993-ban pedig a hazai medencében tartott finálét megnyerve Európa legjobb csapatának bizonyult. A már említett párizsi BEK-harmadik helyet 2000-ben Athénban is megismételte, és persze a dicsőséglistára a 2011-es LEN-kupa-bronz és a 2003-as negyedik hely is felkívánkozik.

– Azt kérdezi, ki volt a kedvenc edzőm, játékosom? Erre képtelen vagyok válaszolni. Mindenkivel jó volt és szerettem dolgozni – a legtöbb időt Tóth Gyuszival húztam le –, igaz, voltak, akik tényleg egy nagyon kicsit közelebb álltak a szívemhez, de a nevük maradjon az én titkom. Az érintettek úgyis tudják, kik voltak az igazi „liblingjeim".

A technikaivezető-legenda 43 éve él boldog házasságban feleségével, Teri nénivel, akinek a segítsége nélkül nem tölthetett volna el ilyen hosszú időt a lányok mellett.

– A közel három évtized alatt rengeteg hétvégén voltam tőle és a családtól távol, de soha nem szólt bele a munkámba, elfogadta.
Sokakat meglepett, hogy a bajnokság után bejelentette visszavonulását.

– Lehettünk volna aranyérmesek is, akkor sem csináltam volna tovább. Elgondolkodtam azon, van hat unokám, aztán ott a kertünk is, szóval nem fogok unatkozni. Férfiasan bevallom, elfáradtam, sokat kivett belőlem a közel három évtized. Elérkezett az idő ahhoz, hogy jöjjön egy nálam jóval fiatalabb, akinek szívből kívánom, hogy hasonló sikerszériát érjen meg. Biztosíthatom, jó helyre kerül majd, hatalmas dolognak tartom, hogy egy ilyen kisváros, mint Szentes, ennyire eredményes csapatot tudhat magáénak. Nem akarom fenyegetni a lányokat, de véglegesen nem szabadulnak meg tőlem, nehezen tudom elképzelni, hogy a hazai meccseken ne lennék ott a lelátón.


Pálinka volt a beugró

A Hungerit MetalCom-Szentes jelenlegi keretéből a legrégebb óta Győri Eszter dolgozott együtt Sóti Lajossal.

– 1994-ben jelentem meg először a szentesi uszodában, Lajos bácsi akkor már régóta ott volt a csapat mellett – fogalmazott az egykori válogatott. – Sok minden eszembe jut róla, leginkább talán a nyugodtsága, higgadtsága fogott meg. Számtalan, késhegyig kiélezett meccset játszottunk, sokszor ott a vízben mi, játékosok is izgultunk, egészen addig, amíg meg nem láttuk az arcát. A látványtól megnyugodtunk. Nekem beszélt először a visszavonulásáról. Úgy kezdte: Esztikém, üljél le... Másokkal együtt erről én is próbáltam lebeszélni, de hajthatatlannak bizonyult. Az évzárón megleptük a lányokkal egy üveg pálinkával, de a tüzes vízzel még nem úszta meg, felkészülhet, meglepjük még valami kedvességgel. Nagyon fog hiányozni.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Két érem, szegedi 6. hely az ifjúsági evezős Eb-n

Lengyelországban a kilenc versenyszámból ötben a döntőben drukkolhatott a magyar evezős csapatnak az első ifjúsági Európa-bajnokság közönsége. Tovább olvasom