Délmagyar logó

2017. 04. 27. csütörtök - Zita 10°C | 24°C Még több cikk.

Sportlegendák: Boros, a bohém szélső

Sorozatunkban minden héten egy egykori legendás sportolót mutatunk be, aki már sajnos nincs közöttünk. Ezúttal a közelmúltban 71 évesen elhunyt dr. Boros László következik, aki a SZEAC labdarúgócsapatának színeiben több mint száz NB I-es mérkőzést játszott.
Két idős férfi beszélgetett egy könyvárusnál.
– Képzeld, meghalt a Boros Laci!
– Nem mondod! Milyen kár. Olyan jó bal lába volt.

Ha valakiről ilyen párbeszéd alakul ki, az csak ismert és elismert ember lehet. A tavaly év végén elhunyt egykori váci és szegedi labdarúgóról, dr. Boros Lászlóról váltottak szót az úriemberek. Sajnos már ő sincs közöttünk.

Pályafutása Jászkarajenőről indult klottgatyás futballistaként – ahogy erről az 1999-es Szeged folyóirat tizenkettedik számában beszámolt –, ahol kora reggeltől késő estig rúgta a labdát. Onnan Vácra, a szakközépiskolába vezetett az útja. Részt vett az 1957-es madridi és az 1958-as luxemburgi UEFA ifjúsági labdarúgótornán. Olyan labdarúgókkal játszott együtt az ifiválogatottban, mint Göröcs vagy Albert. Vácról a szegedi egyetemre vezetett az útja, ekkor, 1959-ben igazolt a SZEAC-ba is, amelyben több mint száz NB I-es mérkőzést játszott. Hajós, Nemes, Baráth, dr. Reményik, Nyári, Kürtösi, Csömör, Linka – többek között ezek a nevek alkották abban a korban a SZEAC-ot. Nyári mellett és/vagy helyén kapott többnyire lehetőséget, és szegedi színekben 1960-ban nyolcadik, 1961-ben pedig hatodik helyen végzett az NB I-ben. A Szegedi Dózsában még egy idényt levezetett: nyolc SZEAC- év után 1967–68-ban.

Csapattársak voltak (balról): Erdélyi, Boros és Thékes. Fotó: DM/DV
Csapattársak voltak (balról): Erdélyi, Boros és Thékes.
Fotó: DM/DV

A József Attila Tudományegyetem jogi karára járt, és miután végzett, ügyvédként helyezkedett el, így már nem tudta a napi két edzést vállalni, ezzel pedig a profi pályafutása véget ért. Ám Szegeden maradt, letelepedett, és bár nem itt nőtt fel, a várost gyönyörűnek találta, a magáénak érezte.

– Ha valamikor el kellene mennem, és visszagondolnék Szegedre, a napfényt látnám, a Tiszát, a csinos szegedi nőket. Az úszóházakat, ahol annyi szép nyarat töltöttem el, a szabadtérit. Ha ezekre gondolok, úgy érzem, ez a legszebb város – írta a már említett kiadványban.

– Nagyon jó balszélső volt, gyors, és kiválóan adott be. Mint Fenyvesi doktor: le az alapvonalig, és jött a centerezés. Tehetséges labdarúgónak számított, de a bohémság sem állt messze tőle. Jófejű srác volt, a barátomnak tartottam – emlékezett vissza rá egykori csapattársa, Thékes István.

A Szeged folyóiratban megjelent írás címe lehet akár dr. Boros László hitvallása is: A sport legyen a mindennapok része.

Olvasóink írták

  • 2. Evelyn_26 2011. január 05. 11:04
    „Szép cikk.”
  • 1. Csirén 2011. január 05. 10:00
    „Ki lehetne egészíteni azzal, hogy a bohémsága mellett több ízben elnyerte a Jó tanuló Jó sportoló címet, s az egyetemet mindvégi kíváló eredménnyel végezte.
    Fantasztikusan jó barát, és nagybetűs EMBER volt.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Városi tekebajnokság: húsz forint egy üresért

Lassan negyven éve zajlik a szegedi városi amatőr tekecsapat-bajnokság, amelyben jelenleg egykori… Tovább olvasom