Délmagyar logó

2017. 05. 30. kedd - Janka, Zsanett 14°C | 30°C Még több cikk.

Sportlegendák: Csikó varázsló volt

Sorozatunkban minden héten egy egykori legendás sportolót mutatunk be, aki már sajnos nincs közöttünk. Második részünkben a Szegedről elszármazott olimpiai bajnok, 33-szoros válogatott labdarúgóra, Kocsis Lajosra emlékezünk, aki 2000 októberében, 53 évesen hunyt el.
A legendás labdarúgókról legendás történetek keringenek. Kocsis Lajossal kapcsolatban is rengeteg ilyen sztori látott napvilágot – hogy aztán ezeknek mennyi az igazságtartalma, talán sosem tudjuk meg. A pletykák szerint akadt olyan, hogy egy meccsen cserét kért, majd mikor az edző megkérdezte tőle, mi a baj, azt válaszolta: fázom. Beszélnek jó pár kisfröccsről is, amit Kocsis megivott, de hát aki szomjas, és szereti a kisfröccsöt, az a nagy melegben szívesen fogyasztja – akár nagy mennyiségben is.

A legemlékezetesebb sztorija talán az volt, amikor a skót Aberdeen ellen szabadrúgáshoz jutott a Honvéd, ő pedig odaállt a labda mögé, majd a felső sarokba csavart. A bíró azonban a sorfalat állította, így nem adta meg a gólt. A magyar közönség tombolt, a skót csapat játékosai tapsoltak. Kocsis végezte el a megismételt szabadrúgást, és ismét a felsőbe lőtte a labdát. A közönség megint tombolt, persze örömében, a skót kapus pedig csak állt széttárt karokkal.

Kocsis Lajos. Varázsló, zseni, imádták, csak miatta jártak meccsre, hogy csodálják indításait, szédületes rúgótechnikáját. Fotó: DM/DV
Kocsis Lajos. Varázsló, zseni, imádták, csak miatta jártak meccsre, hogy csodálják indításait, szédületes rúgótechnikáját. Fotó: DM/DV

Csúszós pályán esős meccs a Lazio ellen 1969-ben: Kocsis visszahúzós csellel becsapott két olaszt, majd amíg ők a pályán kívül a helyes irányt keresték, Kocsis kihúzta a mezét, megtörölte sáros arcát, utána passzolta tovább a labdát – ezért is nevezték csibésznek.

Varázsló, zseni, imádták, csak miatta jártak meccsre, hogy csodálják indításait, szédületes rúgótechnikáját – ezek az első gondolatok, amikor eszünkbe jut Csikó. Becenevét hihetetlen fürgesége miatt kapta: öt méteren nem lehetett vele versenyre kelni. Nem csoda, ha már 18 évesen NB I-es játékos volt – a Móravárosi Kinizsi és az SZVSE után – Salgótarjánban, majd innen igazolta le a Honvéd. A tudás hamar utat tört magának, az olimpiai bajnoki cím után huszonkét évesen már a felnőtt válogatottban játszott. Annyi siker és gólt követően a hetvenes évek végén, 1977-ben a totóbotrány után nemkívánatos személy lett Kispesten, így aztán Gyulára igazolt, itt vezetett le öt évet.
Kocsis Lajos névjegye

Élt: 1947. 06. 18. (Szeged)– 2000. 10. 09. (Budapest)
Posztja: középpályás, irányító
NB I-es mérkőzés/gól: 308/112.
Válogatottság/gól: 33/7.
Klubjai: Móravárosi Kinizsi (1959–61), Szegedi VSE (1961– 64), Salgótarján (1965–66), Bp. Honvéd (1967–77), Gyula (1977–82).
Legnagyobb sikerei: olimpiai bajnok (1968), olimpiai ezüstérmes (1972), Eb-elődöntős (1971–72), 3-szoros bajnoki ezüstérmes (1969, 1971–72, 1974–75), 3-szoros Magyar Népköztársasági Kupa-döntős (1968, 1969, 1972–73), Közép-Európa-kupa-döntős (1974–75).



– Miatta én is átjártam Békéscsabáról Gyulára. Két-háromezer ember csak érte ment ki meccsre. Barátom volt, sokat beszélgettünk. A Honvéd után a futballnál maradhatott, és ez volt a legfontosabb neki. Sokan nem értették az ő játékát, hiszen másfelé nézett, aztán mégis ott volt a társ előtt a labda. Többet érdemelt, az utánpótlásban biztos sok segítséget nyújtott volna. Bármilyen idő is volt, éles cipőt sosem vett fel. Majrézott is a belépőktől, néha mondtam neki, miért gumist húz fel, de olyan légiesen mozgott, hogy nem okozott gondot a cipő viselete. Ha pedig odarúgtunk neki, sosem a vétkest szidta, hanem a nem mozgó csapattársat, aki miatt át kellett vennie a labdát. A szememben ő volt az első magyar labdarúgó, aki átvétel nélkül, egyből tudott passzolni – emlékezett Kocsis Lajosra Kőhalmi István, a Békéscsaba és a Szeol egykori labdarúgója.

Szülőhelyén, Szegeden sem feledkeztünk el róla, hiszen amikor 2007-ben lapunk megválasztotta az elmúlt bő száz év legjobb szegedi labdarúgóját, Kocsis Lajos a szavazatok alapján második lett Sándor Csikar mögött. Az Alsóvárosi temetőben lévő sírját akkor a Honvéd és a Szeol öregfiúk csapata közösen koszorúzta meg. Tíz éve, 2000 októberében távozott közülünk. Jellemző a határon túli népszerűségére is, hogy halálhírét bemondta a német ARD csatorna.

Olvasóink írták

  • 1. unknown 2010. december 15. 10:40
    „Hihetetlen, de igaz történet. Egy csapatban focizhattam Lajossal a balatonboglári "Uttörő Tábor" szegedi különítménye csapatában. Akkor ő 7 éves volt én meg 9. A táborban akkor volt egy másik beszállásolt különítmény, a budapestről érkezettek csoportja. Úgy hatvan-hatvanan lehettünk. Akkoriban persze mi gyerekek az iskolai órák szüneteiben is mezítláb fociztunk kinn, a poros, akkor még nem aszfaltozott iskola udvarokon. Nem volt ilyen nyavajgás, mint ma a körülményekért. Nos Lajos egy nap ottlétünk alatt kivívta mindannyiunk elismerését, ő lett a csapatkapitányunk, a szervező, az ész. Kiszúrt magának, én lettem a kapus. Mivel a szőregi osztályomban is kapus voltam nyilvánvaló, mindegyikünk ott mutatta meg magát az első napi spontán viadalokban, ahol arra alkalmasnak gondolta magát. A lényeg, hogy végigvertük előbb a szegediekből alakult "maradékból" összehozott hálótermi csapatokat és a döntőben a pesti melákok bajnokát. A döntőben 6:3-ra vertük őket. Jutalomból a tábor vezetői átvittek minket Siófokra, a hol a nagy Honvéd bemutató meccset játszott a helyiekkel (megerősítve őket Honvéd játékosokkal). Kocsis Sándorék Budaival, Zakariással, meg más akkori nagysággal 5:3-ra győztek. Istenem, micsoda örök élményem lett! Kocsis Lajos zseni volt, már akkor alkalmazta a visszahúzós cseleit...”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szeged Beton: Három pont a zsebben

A férfi vízilabda OB I 11. fordulójának egyetlen keddi meccsén a remekül küzdő Szeged Beton nagy csatában Szolnokról is elhozta a három pontot. Tovább olvasom