Délmagyar logó

2017. 12. 14. csütörtök - Szilárda -1°C | 8°C Még több cikk.

Sportlegendák: Pozsgay Zsoltot mindenki szerette

Sorozatunkban minden héten egy egykori legendás sportolót mutatunk be, aki már sajnos nincs közöttünk. Ezúttal a szegedi vízilabdázás korszakos edzőzsenijére, a 2007 májusában, 59 esztendősen elhunyt Pozsgay Zsoltra emlékezünk.
Egykoron ő maga is vízilabdázott, de igazi sikereit edzőként érte el. Az egri kötődésű Pozsgay Zsoltháromszor volt a Szeged felnőtt férfi pólócsapatának trénere. Az első korszaka 1986-tól 1990-ig tartott, a második 1992-től 1996-ig, majd 1999 tavasza és 2000 nyara között is ő irányította a Tisza-parti klub szakmai munkáját. Számtalan siker köthető a nevéhez: vele szerezte meg a gárda az első bajnoki bronzérmet (1990), nyert Komjádi-kupát (1996), és ki ne tudná, hogy szintén 1996-ban a Szeged LEN-kupa-döntőben szerepelt.

– 1986-ban azért esett az akkor 38 esztendős Pozsgay Zsoltra a választásunk, mert bárkit kérdeztünk a szakmában, kivétel nélkül jó véleményt fogalmazott meg vele kapcsolatban – emlékezett a klub akkori szakosztályvezetője, Dobóczky Károly. – Agilis volt, benne láttuk azt a szakembert, aki elindítja a Szegedet a sikerek útján. Elég gyorsan bebizonyította, jó döntést hoztunk. Felülmúlhatatlan egyéniség volt, a szakmai tudásán túl pedagógiailag is topon volt, imádta játékosait, és a fiúk is rajongtak érte. Ebből született meg aztán a Szeged első nagy bajnoki sikere, az 1990-ben elért bronzérem.

Abban a csapatban 17 esztendősen szerepelt az Újpesttel később BEK-et, európai Szuperkupát, LEN-kupát és bajnokságot kettőt is nyerő Szabó Zoltán.

Pozsgay Zsolt edzőként vált a szegedi vízilabda elismert, korszakos egyéniségévé.    Fotó: Gyenes Kálmán
Pozsgay Zsolt edzőként vált a szegedi vízilabda elismert, korszakos egyéniségévé.
Fotó: Gyenes Kálmán

– Emlékszem, Török Tibivel együtt emelt ki az ifiből bennünket Zsolt, és az első felnőtt évadunkban azonnal bronzérem került a nyakunkba – mesélte a Sport Klub vízilabdás szakkommentátora. – Jó csapatunk volt, élén egy kiváló edzővel. Pedagógiai képessége párját ritkította, mindenkivel megtalálta a közös hangot, mindig képes volt újítani, öröm volt az edzésein részt venni. Nem ismerek olyan embert, aki a haragosa lett volna. Jó szívvel emlékezem rá, amikor Egerben járok, mindig elmegyek a sírjához.

Az első szegedi korszaka után kipróbálta külföldön is a tudását, dolgozott Sibenikben és a Becsej csapatánál is, majd 1992-től újabb négy esztendőn át irányította a Szeged szakmai munkáját.

– Bevallom, elfogult vagyok vele, zseniálisan jó edzőt ismertem meg benne – fogalmazott egykori játékosa, majd klubelnökként későbbi főnöke, Török Béla. – A szegedi póló korszakos egyénisége volt, aki minden esetben ki tudta hozni játékosaiból a maximumot. De nemcsak tanítványaival ápolt kiváló kapcsolatot, a bírók, az edzőkollégák, a klubvezetők, a szurkolók is elismerték, szerették. Nem túlzás kijelenteni, szegedi munkásságával egy időben indult meg az itteni póló országos, illetve nemzetközi elismertsége.

Edzősködött Szentesen is, volt Irán szövetségi kapitánya, az Eger női pólósainak trénere, de legjobban Szegeden érezte magát. Ottani harmadik, immár rövidebb, valamivel több mint egy évig (1999–2000) tartó korszakának legjelentősebb állomása az volt, amikor a csapatot visszavezényelte a másodosztályból az OB I-be, illetve ezzel egyidejűleg a klub elnöki feladatkörét is ellátta.

Egriként tett rengeteget a szegedi vízilabdáért.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szeged Beton: a Partizan ellen pólóznak

A párharc érdekessége, hogy a csapatok az Euroliga főtábláján ugyanabban a csoportban vitézkednek. Tovább olvasom