Délmagyar logó

2017. 01. 20. péntek - Fábián, Sebestyén -9°C | 0°C Még több cikk.

Sportlegendák: Wanié András, az úszás hőskorának szegedi csillaga

Sorozatunkban egykori híres sportolókat, edzőket mutatunk be. Wanié András, a szegedi úszósport egyik legnagyobb egyénisége olimpiai bronzérmes, Európa-bajnok és főiskolai világbajnok is volt. Az épp száz esztendeje, 1911-ben született sportoló a 30-as években volt pályafutása csúcspontján.
Éppen száz esztendeje, 1911. április 23-án született Wanié (Wannie) András, a szegedi úszósport hőskorának egyik legnagyobb egyénisége. Édesapja, id. Wanié Rezső táblabíróként dolgozott; testvére, Rezső szintén úszó volt.

Wanié András a piarista gimnáziumban érettségizett, már diákévei alatt bekerült az 1928-as, amszterdami olimpiára készülő magyar válogatottba. Több sportágban rendelkezett kiemelkedő képességekkel, az úszás mellett atlétikában, vízilabdában és labdarúgásban is az iskolai csapat tagja volt.

Amszterdamban testvérével, a nála három évvel idősebb Rezsővel együtt lehetett tagja a 4×200-as gyorsúszóváltónak (Tarródy, Wanié R., Bárány, Wanié A.), amellyel a negyedik helyen végzett. Ekkor még a KISOK versenyzője volt, 1929-ben igazolt a Szegedi Úszó Egyletbe. Főként csapatemberként érvényesült, legjobb egyéni eredménye egy Eb ötödik és egy főiskolai vb harmadik helyezés.

Az olimpiai bronzérmes váltó tagjai: Wanié András, Szabados László, Székely András, Bárány István.  Fotó: mob.hu
Az olimpiai bronzérmes váltó tagjai: Wanié András, Szabados László, Székely András, Bárány István.
Fotó: mob.hu

Pályafutása legnagyobb sikereit a harmincas évek elején érte el: a 31-es, párizsi Eb-n a 4×200-as gyorsúszóváltó tagjaként aranyérmes lett, a váltóval Európa-csúcsot úszott. 1932-ben, élete második és egyben utolsó olimpiáján, Los Angelesben bronzérmes lett a 4×200-as gyorsúszóváltóval (Wanié A., Szabados László, Székely András, Bárány István). Egy évvel később, a torinói főiskolai vb-n ugyanebben a számban aranyérmesként zárt, sőt tagja lehetett a szintén a dobogó tetején végző magyar vízilabda-válogatottnak is.

A nemzeti csapattól 33-ban, az aktív versenyzéstől 34-ben vonult vissza, ezután a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen szerzett államtudományi oklevelet. A földművelésügyi minisztérium osztálytanácsosaként, mezőgazdasági szakértőként, majd vállalati anyagbeszerzőként dolgozott, mielőtt 1940-ben Csik Ferenc utódaként három éven keresztül a magyar úszóválogatott szövetségi kapitánya lett.

Az 50-es évek elején bátyját követve az Egyesült Államokba költözött, Sacramentóban élt és dolgozott 1976. november 12-én bekövetkezett haláláig. Hamvait a család 1995-ben hazahozatta Szegedre, és a Belvárosi temetőben lévő családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Idén április 26-án Domby Iván, a Magyar Olimpiai Bizottság Emlék és Hagyományőrző Bizottságának tagja születésének 100. évfordulója alkalmából koszorúzta meg nyughelyét.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Fuss a bajnokokkal a Tisza töltésén!

Június 4-én, szombaton 10 órától rendezik meg az EDF Démász Ötpróba London 2012 versenysorozat… Tovább olvasom