Furcsa érzés keríti hatalmába az északi országhatár felé közeledve az embert. Sokszor járt már külföldön, de valahogy megmaradt benne a régi reflex. Ezúttal Rétság, Borsosberény, Nagyoroszi magasságában kezdi el „vakargatni a fejét". Valami mintha hiányozna. Hopp, az útlevél! Aztán inkább csak nevet önmagán: hol vannak már azok az idők, hol vannak a morcos, az autót, a buszt, minden járművet tüzetesen átvizsgáló határőrök, akik Passport! felkiáltással tekertették le az ablakot. Hol van már az az idő, amikor atyai, tanári parancsra meg sem mert szólalni senki a járműben!

Elmúltak. Hála az égnek, holott rendesen belénk ívódott. Szlovákia végét nem az egyenruhások, hanem már csak a koszos, elhagyott bódék jelzik, Egeg (szlovákul: Hokovce) után végleg eltűnnek a magyar szavak. Zvolen (Zólyom) és Banska Bystrica (Besztercebánya) után elérjük Donovalyt, a híres, magyarok által sűrűn látogatott síparadicsomot. Hó egy száll se, a turistafalu azonban a sötétben is jól kivilágítva várja a vendéget. Tovább Ruzomberok (Rózsahegy) felé csak megerősödik bennünk az érzés: mintha Ausztriában járnánk.

A Szeged TE szlovákiai túrája képekben

Kár, hogy ezt az ország lakói nem igazán érzik a pénztárcájukon. Az eurozóna megfogta őket, jó példa erre, hogy a határ mentén inkább az olcsóbb Magyarországra járnak vásárolni, holott az átlagkeresetük megközelíti a magyarét.

A Szegedi TE férfi tekecsapata a Bajnokok Ligája visszavágóján, a szlovákiai Suchany felé, illetve a településen sok mindent tapasztalt. Például azt, hogy eltűntek a szlovák nevezetességek. Hiába kerestek mondjuk Brindza sajtot, nem igazán találtak volna. Vagy helyi sört. A mindössze négy kilométerre lévő Martinban igen ízletes volt a hegyvidékről származó vízből készült nedű, ám az a márka is eltűnt – illetve egy neves nyugati sörgyártó bekebelezte. A szlovákok kénytelen-kelletlen ma már a cseh remekekre (Budweiser, Pilsner) esküsznek.

Büszke szegediek Suchany-ban (balról): Földesi, Kis Zs., Kiss N., Kovács P., Szél és Karsai. A szerző felvétele

A szegedi tekések pedig a tudással vannak így: arra esküsznek. Ezt bizonyítja, hogy a lelkes helyi alakulat, amely a BL nyolcaddöntőjének visszavágóján a legutóbbi néhány év legjobb teljesítményét nyújtotta, a Tatran Suchany sem tudta meglepni őket. Pedig ha jellemezni akarnánk a suchany-i létesítményt, az időben évtizedekkel kellene visszamenni, és ott egy olyan, öntött burkolatú pályát keresni, amelyet egy hatalmas hangárba emeltek bele. A technikailag képzettebb szegediek azonban minden támadást visszavertek. Olyan érzésünk volt, mintha akkor dobtak volna kilencest, amikor a legnagyobb szükség volt rá. A speciális körülmények ellenére gyorsan eldőlt a csata, és a Szeged győzelemmel, új pályacsúccsal utazhatott haza. Hogy aztán felkészüljön az újabb nagy útra: az osztrák Koblach vár rá a BL-ben a nyolc között.

Számok Szlovákiából

Végeredmény: KK Tatran Suchany (szlovák)–Szegedi TE 2:6 (3646–3694, új pályacsúcs).

A párharcok (kiemelve a pontszerzők és az eredményük):

M. Knapko–Kakuk L. 0:1 (593–645, 1:3).
L. Cech–Szél T. 0:1 (613–631, 1:3).
R. Bukovy–Karsai L. 0:1 (607–623, 1:3).
P. Adamec–Kis Zs. 1:0 (622– 593, 3:1).
V. Ciljak–Kiss N. (a 60. dobástól: Kovács P.) 0:1 (604– 624, 2:2).
J. Bazik–Földesi Zs. 1:0 (2:2, 607–578).
Továbbjutott a BL legjobb nyolc csapata közé: a Szegedi TE (kettős győzelemmel, 13:3-mal).