Délmagyar logó

2017. 11. 19. vasárnap - Erzsébet 0°C | 8°C Még több cikk.

Szabó Gyula

A nagy hagyományokkal rendelkező teremlabdarúgó-torna, a Kék Mókus-kupa döntőjét december 29-én az újszegedi sportcsarnokban vívják. A finálé különleges csemegéje lesz a Szeged öregfiúk parkettára lépése a médiaválogatott ellen.
A most 46 esztendős Szabó Gyula (képünkön) Baján született, majd hétéves korában Szegedre került. Eleinte teniszezett és tornázott, futballozni csak 13 évesen kezdett a SZAK-ban, ahol Pusztaszeri Miklós pallérozta a tudását.

– 16 évesen kerültem át az SZVSE-be, ahonnan két év múlva katonaként bevonultam az Sz. Dózsa NB I/B-s csapatába – emlékezett a pályafutását középpályásként kezdő, majd védőként folytató egykori labdarúgó. – A leszerelést követően a Szeol AK-hoz kerültem, ahol tíz évet húztam le az első és másodosztályban. 1990 és 92 között az Újpesti Dózsában rúgtam a labdát, a Szegedre való hazaköltözést követően az SZVSE-ben fejeztem be 33 évesen a pályafutásomat.

Az NB I-ben 123 mérkőzésen 13 gólt szerzett, a másodosztályban közel 380 találkozón 80-at. Ilyen sok meccs közül nehéz kiválasztani a legemlékezetesebbet, neki mégis könnyen ment.

– A sor elején az Újpest–Napoli Bajnokcsapatok Európa Kupája-visszavágó áll. Nápolyban 56 ezer néző előtt 3–0-ra kikaptunk, a Megyeri úti visszavágón pedig 2–0-ra. Nem kellett szégyenkeznünk, hiszen riválisunknál hét olasz (köztük Zola), két brazil (Alemao, Careca) és egy argentin válogatott játszott. Az utóbbit fogtam, akit történetesen Diego Maradonának hívtak. Csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Teljesen más dimenzióban mozgott, háromszor gyorsabb volt mindenkinél, a labdával bármit képes volt végrehajtani. Jó érzés volt egy pályán lenni vele, ellene játszani. A negatív élmény pedig természetesen a Szeged FC–Vasas osztályozó-visszavágó 1989 nyarán. A számunkra kedvező gól nélküli döntetlenre állt a meccs, amikor az utolsó percben kézzel értem a 16-oson belül a labdához. A büntetőt Szabadi belőtte... Ez a meccs jelentette a mélypontot pályafutásomban. Azóta sem tudtam azt a pillanatot kitörölni emlékezetemből. Hiába hívott több csapat is az NB I-ből, maradtam, Kovács Feri bácsival pedig megnyertük a másodosztályt, majd vele együtt eligazoltam az Újpestbe.

Szabó Gyula a Porsche Szegednél Volkswagenek értékesítésével foglalkozik, emellett nagy boldogságban él második feleségével és két gyermekével.

– Teljesen nem fordítottam hátat a sportnak, a cégen belül hetente kétszer eljárunk focizni. Régi csapattársaimmal ritkán találkozom, épp ezért nagyon várom már a december 29-i összecsapást. Azt mondanom sem kell, mekkora örömmel megyek közéjük. Arról nem is beszélve, hogy jó ellenfél ellen mindig öröm focizni.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Körforgalom

Szeretnék NB I-es futballedző lenni. Tudom: ehhez tanulnom kellene, képezni magam. Elvégezni a D, B,… Tovább olvasom