Délmagyar logó

2016. 05. 26. csütörtök - Fülöp, Evelin 13°C | 25°C

Szántai Levente: pszichológus a kapuban

Szántai Levente: pszichológus a kapubanMaximális koncentráció. Szántai Levente edzés közben. Fotó: Schmidt Andrea
Betonon is vetődött, így lett kapus. Érti az emberek nyelvét, ezért lesz sportpszichológus. Az NB II-es Szeged 2011-GA kapusa, Szántai Levente (33) megjárta a válogatottkeretet, szerepelt az NB I-ben, a szabadidejében pedig a családja mellett - hamarosan gyermeke születik - a Szegedi Tudományegyetem pszichológia szakán tanul.
– Kapus és pszichológus: a kettő hogyan jön össze?

– Nagyon korán eldőlt, hogy kapus leszek. Hétéves lehettem, amikor testnevelésórán beálltam a kapuba, és miután látta a tanár, hogy még a betonon is vetődök, nem engedett már ki onnan. Újpesti nevelés vagyok, ott is védtem 19 éves koromig, majd az MTK-ba kerültem, amely többször is kölcsönadott. A sportpszichológia pedig egy nyári NB II-es edzőtáborban érintett meg, amikor éppen 30 éves voltam: Mezőkövesden a volt válogatott Bognár György fia, a Diósgyőrben szereplő, egyetemista Bognár István jegyezte meg, hogy milyen jó érzékem van az emberekhez, meg tudom hallgatni őket, miért nem leszek pszichológus? Mindig is szívesen ültem le másokkal beszélgetni a problémáikról, az élet nagy dolgairól, könnyen nyíltak meg nekem az emberek.

– Ilyen egyszerű?

– Azért annyira nem. Én még nem emelt szintű érettségit tettem le, viszont az egyetemi felvételihez ilyen kellett. Mezőkövesden elmentem az egyik szakközépiskolába, és megkérdeztem, milyen lehetőségeim vannak. Azt mondták, a történelem és a biológia a két esélyem. Utóbbit választottam, mert azt gondoltam, később még szükség lehet rá. Anatómiát most is tanulok, így bejött a megérzés. Két évig magántanuló voltam, végül 83 százalékosra írtam meg az emelt szintű érettségit, így vettek fel Szegedre, ahol a második félévet végzem.

– Buta a focista?

– Valahol jogos a sztereotípia, mert a szakközépiskola után igen kevés labdarúgó tanul tovább. De ez nem feltétlen futballfüggő, hiszen nehéz a tanulást és az élsportot összeegyeztetni, és mindkettőből a maximumot kihozni. Ha eredményt akarok elérni, nem elég a kétórás edzés, aztán viszlát, hanem foglalkozni kell a sporttal edzés előtt és után is. Viszont van egy pont, amikor dönteni kell: élsport vagy minőségi tanulás.

– Nem fér meg együtt a kettő?

– Ez fejben dől el. Ha eldöntöm, hogy a sport mellett magasabb szinten tanulok, diplomát szerzek, akkor tudnom kell, milyen áldozatokkal jár. A család, amely számomra a legfontosabb, a futball és a tanulás hármasában vékony a határvonal. A szombati meccs után én nem megyek az éjszakába, mert tudom, hogy vasárnap felkelek, jön a regeneráló edzés, majd utána a tanulás, a szabadnapon, hétfőn pedig az egyetemi órák Szegeden.

– Akadt már példa a tanultakra?

– Az első félévben a fejlődés lélektana az óvodáskorról szólt, most pedig a serdülőknél jelentkező problémákról tanulunk. Az általános dolgok, így a személyiségjegyek, a motivációk, a viselkedéstípusok viszont már most visszaköszönnek. A mi helyzetünk, a csapat esete is jó példa arra, milyen technikákkal lehet kikerülni ebből a hullámvölgyből.

– Kérik, elfogadják a tanácsot a társak?

– Aki kéri, annak segítek, a fiataloknak pedig kérés nélkül teszem mindezt. Idősebb játékosként nekem ez feladatom, és el is várja a klub, hogy felkészítsem őket a nehezebb feladatokra.
 
A szegedi egyetemi könyvtár előtt. A tanulás kapuja. Fotó: Kuklis István
A szegedi egyetemi könyvtár előtt. A tanulás kapuja.
Fotó: Kuklis István

– Bogaras kapus?

– Mindig egyeztetek a ka-pusedzővel, Kujundzsics Zolival, mikor megyünk ki, mit és hogyan csinálunk. Lehet, hogy a kívülálló számára úgy tűnik, rituálészerűen végzem a gyakorlatokat. Igyekszem odafigyelni például a légzőgyakorlatokra, mert nagyon fontos a sportolóknál, sokat nyújtok, és maximálisan koncentrálok a bemelegítés alatt. Nem vagyok egyszerű eset, de tudok változtatni, alkalmazkodni, mert ahány edző, annyi az elvárás. Vallásos ember vagyok, és minden félidő előtt a bíró intése után keresztet vetek, megérintem a földet, és kérem az áldást a sikerünkre.


– Számmániája sincs?
– Sok helyen nem az egyes szám volt az enyém, hanem éppen ami jutott. Aztán egy idő után megkaptam az egyest: az nem jár, azért meg kell küzdeni, ki kell érdemelni.

– Volt válogatott-kerettag, az NB I-ben és az NB II-ben védhetett, ez a pályafutás maximuma?

– Nem voltam tehetséges, de tudtam, ha harcolok, küzdök valamiért, azt hosszú távon elérem, mert a munka iránti alázat adott volt. Már nyolcévesen kijelentettem egy riporternek, és mindez megvan VHS-kazettán is, hogy NB I-es kapus akarok lenni és az Újpestben védeni.

– Van még ilyen komoly célja a futballpályán?

– Még van bennem, még tudok fejlődni, még ha nem is ugyanannyi fizikai melóval, mint tizenévesen, de van tapasztalatom. 40 éves koromig magas szinten akarok védeni, és most, 33 évesen sem tettem le arról, hogy az NB I-ben szerepeljek.


– Mondjuk a Szeged 2011-gyel?

– Például. Lehet mosolyogni, de egyértelmű célom, hogy feljussunk. Szegeden minden adott ahhoz, hogy a városnak NB I-es futballcsapata legyen. Nem megyek messzire: látom, hogy Békéscsaba futball-lázban ég, pedig a bentmaradásért harcol az NB I-ben. Ugyanez lenne Szegeden is – az új stadionban.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sikeres gyalogtúra

Sikeres gyalogtúra
A közelmúltban 300 fő vett részt a Szegedi Sport és Fürdők Kft. szabadidős rendezvénysorozatának első állomásán, a Decathlon Sziki teljesítménytúrán. Tovább olvasom