Délmagyar logó

2017. 12. 13. szerda - Luca, Otília 2°C | 12°C Még több cikk.

Szarvas Zsolt, az elpusztíthatatlan

Sorozatunkban Csongrád megyei sportolókat keresünk, akik rövidebb-hosszabb ideje eltűntek a szemünk elől. Ezúttal egy korábbi csongrádi labdarúgóval, Szarvas Zsolttal beszélgettünk.
Hét és fél éve játszik Ausztriában a csongrádi Szarvas Zsolt, aki néhány hét múlva tölti be 40. életévét. A labdarúgónak Magyarországon a Vasasban és a Tiszakécskében tizenöt NB I-es fellépése van, játszott a Csongrád NB I/B-s együttesében, majd Egerben, Demecserben, végül az NB II-es – akkor harmadosztályú – Szentest hagyta ott az osztrák ajánlatért. Azóta a jelenleg hatodikligás (Alsó-Ausztria, Gebietsliga West) Kilb SCU a negyedik klubja, amelyben szerepel. Statisztikája beszédes: 175 meccsen 153 gólt szerzett a különböző osztályokban.

– Szoros élmezőnyben végül hatodik helyen zárt a csapatom, amelyben ősszel sérülés miatt keveset játszottam, és egy gólig jutottam, de tavasszal bizonyítottam az elpusztíthatatlanságomat, és tizenkét találatot szereztem. Ezzel, amióta a St. Pölten melletti településen játszom, sorrendben harmadszor lettem házigólkirály – mondta Szarvas. – Megmondom őszintén, még mindig marasztalnak, és ez számomra hízelgő.

A játékos Csongrádon edz, köszönhetően a helyi futballklubbal való remek viszonyának.

Szarvas Zsoltot (feketében) Kilbben is kedvelik. Fotó: DM/DV
Szarvas Zsoltot Kilbben is kedvelik.
Fotó: DM/DV

– Nagy könnyebbség, hogy engedik az edzéslátogatást. Heti kétszer igyekszem megjelenni, bárhogy is alakul a munkám, és ehhez még hozzájön a kinti, meccs előtti tréning. Tudom, hogy csak akkor vagyok használható, ha rendesen le vagyok edzve – vélte a támadó.

Akadnak, akik jó néhány évig kihúzzák az osztrák alsóbb osztályokban, mások fél, esetleg egy év után hazatérnek. Szarvas szerint sok minden kell ahhoz, hogy a sógorok hosszú ideig számítsanak egy magyarra.

– A legfontosabb az utazás: az év ötvenkét hetéből harmincöt–negyven hétvégén kell valamilyen módon, autóval, busszal vagy vonattal eljutnom Ausztriába, ahol csütörtök–péntek vagy péntek–szombat ritmusban játszottunk. Fontos a pszichés terhelhetőség is, hiszen egy külföldinek minden mérkőzésen bizonyítani kell. Nem mindig a gól számít, volt olyan találkozó, amelyen kikaptunk 3–1-re, mégis megveregették a vállamat. El kell fogadtatni magunkat a csapattal, ehhez pedig lényeges a kommunikáció, a német nyelvtudás. Nem lehet mindenkivel jobban lenni, de ez itthon is így volt – sorolta Szarvas.

A támadó – akinek 13 éves fia vízilabdázik, és van egy 7 éves kislánya is – végül elárulta: nem gondolkodik a hazatérésen.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tékvandós érmek Németországból

A vásárhelyi Máté Taekwondo & Hapkido Közhasznú Sportegyesület versenyzői a közelmúltban sikeresen… Tovább olvasom