Délmagyar logó

2017. 03. 30. csütörtök - Zalán 8°C | 18°C Még több cikk.

Százhatvan fős adatbank

Ginál János éppen ma ünnepli hatvanadik születésnapját, s egyben nyugdíjba vonulását. Életének tizenegy éve a Pickhez kötődik, úgy is, mint munkahely, s úgy is, mint a kézilabdacsapat egyik törzsszurkolója.
Ginál János soha nem tért haza ürres kézzel. Fotó: Gyenes Kálmán
Ginál János, a Pick Rt. Horgosi úti kereskedőházának vezetője, illetve most már múlt időt kell használni, s a Pick-szurkolók egyik vezéregyénisége, ma ünnepli hatvanadik születésnapját. A hat évtized ellenére fiatalos, s a sportot imádó drukker nem csupán a kézilabda-mérkőzésekről ismert. Hiszen ott volt a Medikémia röplabdásainak, a pólósoknak és a focicsapatnak is a bajnokijain.

– Csak a munkahelyem tekintetében érvényes a múlt idő, a sporteseményekre nem – mondta nevetve, s megerősítette, hogy ezután is ugyanolyan lelkesen szervezi a drukkerek különbuszát, mint ahogyan tette azt az elmúlt kilenc esztendőben. – Csak a Pick Kereskedőháztól búcsúztam el, a törzsszurkolói státusomat talán örökre megtartom – toldotta meg a lelkes sportember, aki elárulta: „már gyerekkoromban is sportos fazon voltam." Aki Bácsalmáson a kiflire kapott pénzből mindennap Népsportot vásárolt.

– Voltam igazolt labdarúgó, szakvezető, sőt sportköri elnök is. A szabadidőmet már évtizedek óta a sporttal töltöm. Tizenegy évvel ezelőtt az Érdi Zsolt által szervezett szurkolói busszal voltam először szegedi csapattal. A LEN-kupát játszó pólósokat kísértük el Rómába – avatott be a szegedi sporthoz való kötődésének kezdetébe. Amikor a Medikémia röplabdacsapatának igencsak jól ment, Ginál Jánost szintén a lelátón találtuk, s nem csupán drukkolt, hanem szervezte a társakat a külföldi mérkőzésekre is. Kilenc évvel ezelőtt aztán nem csupán egyik drukkere lett a Pick Szeged kézilabdacsapatának, hanem a lelkes nézők egy részének mozgató rugója is.

– Érdi Zsolt csapata nekem, s sok hasonló korú társamnak túl fiatal volt. Ezért határoztam el, hogy szervezek egy olyan szurkolói gárdát, amely világot is akar látni. Nem rohanunk sem a mérkőzés helyszínére, sem vissza, hanem út közben megállunk a nevezetességek megtekintésére. Mára már 160 fős adatbankom van, s eddig szerveztem harminckét utat – mesélte a szurkoló.

Külön cikket érdemelne az a relikvia-gyűjtemény – sálak, belépők, plakátok, sapkák, műsorfüzetek –, amely eddig irodájának a falát díszítette.
– Soha nem jöttem haza üres kézzel. A helyi szurkolókkal nekünk mindig baráti volt a kapcsolatunk. Sőt a Lemgo drukkereit többször is én kalauzoltam Szegeden – mondta, majd hozzátette: Barcelonába és Ljubuskiba egészen biztosan ott leszünk. De Zaporozzsjéba egészen biztosan nem szervezek különbuszt.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Utolsó HNKC-erőfelmérő

A Liss-HNKC NB I-es női kézilabdacsapata a bajnoki rajt előtt a hét végén lép utoljára pályára… Tovább olvasom