Délmagyar logó

2018. 04. 24. kedd - György 13°C | 24°C Még több cikk.

Szentesi Pollák DSE: minősített minőség

Csongrád megye hemzseg a tehetséges sportolóktól. Sorozatunkban a teljesség igényével utánpótlásbázisokat keresünk fel. Első részünkben nem a megye egyik nagy klubjával kezdünk, hanem egy szimpatikus kis műhellyel: a Szentesi Pollák DSE cselgáncsozóit mutatjuk be.
A szentesi dzsúdóélet kezdete 1991 februárjától, a helyi Vasutas szakosztályának megalakulásától datálható. Sorozatunk első klubja, a Pollák DSE azonban csak 1994 óta létezik. Hogy a kettő között mi a kapocs? A Vasutasból kiválva alakította meg a Pollák DSE-t Kalydi Zoltán és akkori felesége, Ballér Barbara. A klubnév egyben befogadó létesítményt is takar: a szentesi Pollák Antal Műszaki Szakközépiskola az otthona az egyesületnek – az egymáshoz való hűség immár tizenhat éve tart.

– A létszámcsúcs éppen abban az időszakban volt, amikor kiváltunk: nyolcvan, kilencven versenyző járt az edzésekre. Azóta sajnos csökkent a mennyiség, mert aki edzősködik, az mind saját szakmája mellett, társadalmi munkában végzi a feladatát, így kevesebb időnk jut a foglalkozások levezetésére – mondta Kalydi Zoltán.

Keményen dolgoznak a szentesi Pollák DSE cselgáncsozói. Fotó: Vidovics Ferenc
Keményen dolgoznak a szentesi Pollák DSE cselgáncsozói.
Fotó: Vidovics Ferenc

Az elmúlt tizenhat év eredményeit böngészve találhatunk első osztályú bajnokot például a már említett Ballér, illetve Fekete Mónika személyében, de Kalydi Zoltán büszke a jelenlegi utánpótlás két élversenyzőjére, Kalydi Patríciára – rá nem csak azért, mert a lánya – és Gila Nórára is. Mindketten első éves ifisták, ám mindketten eljutottak a felnőtt magyar bajnokság döntőjébe: a –70 kg-ban Kalydit a junior Eb-1. Joó Abigél, a –78 kg-ban Gilát pedig a tízszeres magyar bajnok Tamási Ibolya verte csak meg tavaly a miskolci ob-n.

– Úgy gondolom, ez a két eredmény minősít, és megérteti mindenkivel, miért dolgozunk ma már inkább kevesebb, de minőségi versenyzővel – vélte Kalydi. – A létszám azért így is gyakran 32–33 fő, ám rendszeresen csak szűk húsz dzsúdós látogatja az edzéseket. Kisváros vagyunk, a középiskolás korúak sok esetben elhagyják a várost, és máshol folytatják, nem beszélve a felsőfokú oktatásban szereplőkről, ezért aztán elfogadjuk, hogy elsősorban utánpótlás-nevelő bázis vagyunk. A működésünk öt lábon áll: a szülők, a város, a megye, a szponzorok és a tagdíj szükséges a biztos létünkhöz. Így is sikerült a nyolcvanhat pontszerző egyesület mezőnyében az első húszba kerülni, ami, azt gondolom, még ebben az igen erős megyei cselgáncséletben, ahol jelen van a Domaszék, a Szatymaz, Szeged több klubbal, illetve a városi társ, a Petőfi is, elismerésre méltó.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

NB III: fővárosban a HFC

A labdarúgó NB III Alföld csoport hétvégi fordulójában a két Csongrád megyei csapat közül csak a HFC… Tovább olvasom