Délmagyar logó

2017. 07. 26. szerda - Anna, Anikó 16°C | 26°C Még több cikk.

Szenti Zoltán a HMSE-s hét évéről vall

Aki a nyolcvanas években figyelemmel kísérte a vásárhelyi, majd a békéscsabai labdarúgást, annak nem ismeretlen Szenti Zoltán neve. A megbízható jobbhátvéd hét évet húzott le a HMSE-ben, majd tizenegyet a Békéscsabai Előrében, de a Békés megyei II. osztályban a Medgyesegyháza színeiben még mindig kergeti a bőrt. Szerette volna, ha a fia fél évre Makóra kerül, de a klubja nem adta ki.
Szenti Zoltán (jobbról) Vásárhely kedvencének számított. Fotó: Gyenes Kálmán
– Mi, idősebbek ismerjük, de soroljon fel néhány nevet, akikkel együtt játszott az NB II-es Vásárhelyben, hátha valaki már elfelejtette. Tartja valakivel a kapcsolatot?

– Bálint doktor, Stark Csaba, Talapa Tibor, Olasz Ernő, Varga Pisti, Tasi Lajos, Ulbert Tibor. Bár tősgyökeres vásárhelyi vagyok, már hosszú ideje Békéscsabán élek. Ha pedig hazaugrunk a családdal, mindig sietünk. Nincs arra idő, hogy bárkivel is találkozzak, de nagyrészt tudom, ki hova került, s hol él. Azt tudom, hogy Bálint doki a Székkutas edzője. Vinnai Pistával összefutottam, tőle több dolgot is megtudtam. Egyébként ha vissza lehetne pörgetni az idő kerekét, az a nyolcvanas évek eleji HMSE a mai NB I élcsoportjában lenne!

– Annak idején az járta, hogy a második vonal élcsoportjában végző HMSE simán feljuthatna az első osztályba, de a játékosok azt nem akarják. Mi az igazság húsz év távlatából?
– Rajtunk, játékosokon soha nem múlott a feljutás. De az az igazság, hogy nem is nagyon ösztönöztek bennünket rá. Egyébként az a véleményem, a vásárhelyi közönség megérdemelte volna, hogy legalább egy évig NB I-es csapatnak drukkoljon.

– Amikor eligazolt Békéscsabára, a HMSE anyagi helyzete stabil volt. Ebből arra lehet következtetni, hogy nem a pénz miatt ment el. Mi motiválta a klubcserét?

– Az NB I vonzott, s a többiek is továbbálltak. Akkor hívott a Békéscsaba mellett a Vasas is. Én azonban a távolság miatt az előbbit választottam. Nem bántam meg, de azt, hogy az MTK-nak, illetve Verebes József edzőnek később nemet mondtam, azt igen. De még így is én vagyok a legeredményesebb békéscsabai játékos, hiszen tagja voltam a Magyar Kupa-győztes és az NB I-ben bronzérmes csapatnak. Igaz, hogy Pásztor Jóska válogatott volt, én meg nem, de ő ezekkel nem dicsekedhet.

– Meddig játszott a Békéscsabában?

– Tizenegy évig. Aztán megszereztem az edzői papírt. Minden képesítésem megvan ahhoz, hogy a legmagasabb osztályban is dolgozhassak. Nyilasiékkal az elsők között szereztem meg az A-licences papírt.

– Úgy tudom, hogy alsóbb osztályban vezetett le. Mikor akasztotta szögre a stoplist?

– Talán úgy kellene feltenni a kérdést: mikor akasztom szögre a csukát? Ugyanis jelenleg, 45. évemben is játékos-edző vagyok a Békés megyei II. osztályban szereplő Medgyesegyházában. Ameddig örömöm van a fociból, addig csinálom. Emellett a Békéscsaba U19-es csapatának is a trénere vagyok.

– A napokban felröppent Makón a neve, illetve nem is az öné, hanem a fiáé. Mi lett az ügy vége?

– Nagyon szerettem volna, ha a gyerek legalább fél évig a Makóban játszhatott volna, de a békéscsabai klubvezetés hallani sem akart róla. Azért gondoltam, hogy a fiam kipróbálhatná az egy osztállyal feljebb játszó Makóban a képességeit, mert az NB II-ben gyorsabb a játék, s ez választ adhatott volna a jövője szempontjából is. Egyébként mikor jelenik meg az interjú? Ja, nem is annyira érdekes, hiszen az apósom, Kérdő Sándor, aki edzőm is volt, Vásárhelyen él, s egészen biztosan elteszi a lapot.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az MLSZ egy héttel kitolta az NB II tavaszi rajtját

A Makó FC NB II-es labdarúgócsapata nem vasárnap, nem hazai pályán, és nem a Soroksár ellen kezdi… Tovább olvasom