Délmagyar logó

2017. 01. 23. hétfő - Zelma, Rajmund -8°C | 4°C Még több cikk.

Szépen beszéljél! Futballpályán vagy!

Milyen a magyar futball Romániában? Erre a kérdésre kerestük a választ, amikor végignéztük a Zetelaka–Szentegyháza területi bajnokit Székelyföldön. Labda és fű itt is van, a szimulálás, a káromkodás és a balhé viszont nem a labdarúgás része.
Magyar futball.
Két szép szó, amelyek azonban párosítva nem mindig férnek meg egymás mellett. Amelyre sokan csak legyintenek. Legalábbis addig, amíg az országhatárainkon belül játsszák.

Van azonban magyar futball Romániában is, hiszen Erdélyben, Székelyföldön több színmagyar csapat lép pályára hétről hétre. A nyaraláshoz kapcsolódva barátaimmal a Zetelaka–Szentegyháza meccsre látogattunk el, kíváncsiak voltunk, miben más ott a magyar foci.

Fűrészporos hangulat

Zetelaka Szegedtől körülbelül 530 kilométerre található ötezres székelyföldi település. Kö- tődése Csongrád megyéhez, hogy Derekegyházzal testvérvárosi kapcsolatot ápol. A helyi futballcsapat a területi bajnokságban szerepel: azt nem sikerült kiderítenünk, hogy ez hányadik osztály a román bajnokságban, de látva a pálya állapotát és a meccs iramát, körülbelül a megyeháromnak felel meg.

A zetelakai labdarúgópályán a festői körítés. A szerző felvétele
A zetelakai labdarúgópályán a festői körítés.... A szerző felvétele

A kezdés előtt már volt mire rácsodálkozni: a pályára egy gyönyörű székely kapun keresztül lehetett bejutni, tábla figyelmeztetett, hogy ne lepődjünk meg, ha medvével találkozunk, a vonalakat pedig mész helyett fűrészporral jelölték ki. Bár két pont között a legrövidebb út az egyenes, ez különösebben nem érdekelte a pályamunkást.

– Nálunk természetes, hogy fűrészport használunk, ebből ugyanis mindig van a környéken. A játékosok is ehhez vannak hozzászokva – árulta el.

Hajrá, Zete!

A Szentegyháza elleni presztízsmeccs volt, hiszen ahogy Lajos bácsitól, a törzsszurkolótól megtudtuk, a tavalyi szezonban sok borsot törtek a zetelakai orrok alá. A hazaiak nem jó előjelekkel készültek, csupán tizenegy játékost neveztek, így a lecserélés réme senkit sem fenyegetett.

„Hajrá, Zete!" – kiáltották a szurkolók – körülbelül 150-en voltak, közülük többen a szép falelátón –, majd elkezdődött a bajnoki. Már vagy húsz perc telt el, amikor feltűnt: itt alig reklamálnak és káromkodnak.

Nem arról van szó, hogy ne bosszantaná a játékosokat olykor a spori ítélete, olyat mégsem láttunk, mint mondjuk egy múlt heti Csongrád megyei meccsen, amikor egy fújás után a vétkes és a vétlen fél is üvöltve kérte számon a játékvezetőt. A szurkolók sem „anyáztak", még a „ma te vagy feketében, holnap anyád lesz" örökzöld sem került elő – lehet, hogy azért, mert a spori lilában vezette az összecsapást. Volt viszont „hogy nőne ki a hajad", ami a kopasz bírónak lett címezve.

... és a fűrészporral kijelölt vonalak is egyedi értéket képviselnek. A szerző felvétele
... és a fűrészporral kijelölt vonalak is egyedi értéket képviselnek. A szerző felvétele

Csodaszóda itt is van

Szintén feltűnő volt, hogy egy szabálytalanság után nem kakaskodni kezdtek a felek, hanem felsegítették egymást. Nem volt szimulálás, aki bírt, fel is kelt a fűről, az itt is használatos „csodaszódát" csak egyszer kellett bevetni ápolásnál. Egyik focista sem gondolta magát többnek, mint ami, bár az is igaz, hogy a hazánkban sokak szemét bántó belőtt, zselézett frizurákat lehetett látni. De amíg nálunk sztárallűrök bőven vannak, sztárok viszont nincsenek, a székelyföldi meccsen a futball az volt, ami: játék és sport.

Egyszer azért kibújt a szög a zsákból, a végül 2–1-re alulmaradó Szentegyháza kapusa 1–1- nél egy kihagyott ziccer után kimondta a „kurva" szót. Jött is azonnal a válasz a nézőtérről, ám az így hangzott: „Szépen beszéljél! Futballpályán vagy!"

Ez járt a fejemben a lefújás után, amikor kisétáltam a pályáról. Közben pedig arra jutottam, hogy végre egy olyan magyar futballmeccset láttam, amely után nincs miért bosszankodnom.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Süli László: hazatért az örök bohém

Sorozatunkban olyan sportolókkal foglalkozunk, akik valamilyen okból hosszabb-rövidebb időre kikerültek a látókörünkből. Tovább olvasom