Délmagyar logó

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -2°C | 7°C

Szevasz, Öcsi!

Ez a búcsú minden várakozást felülmúlt. Túl korán jött.
Néhány héttel ezelőtt még arról beszélgettünk, hogy unokáink, Bence és Elza majd címeres mezben harcolnak a magyar sportsikerekért. Mint mi egykoron. Emlékszel? Micsoda boldogság volt számunkra egy jóízű pusztamérgesi kisfröccs mellett arról beszélgetni, hogy tündérlányod, Eszter ontja a gólokat a Fradiban, szuperfiad, Balázs pedig a León gólkirálya. Igaz, egyik sem választotta szeretett sportágadat, az atlétikát, hanem kézilabdázók lettek. Hála az égnek!

Bagaméry László és Laluska György.
Bagaméry László és Laluska György.

Mi mások voltunk, mint a ma gyerekei. Nekünk a sport volt a csoda, a mindenség. Nekem a futball, neked az atlétika, benne a sprinttávokkal. Mi akkoriban a Tisza-parti stadion zöld gyepén rúgtuk a labdát, miközben ti a pályát körülölelő fekete salakon róttátok a köröket. Kívül az edzőpálya szélén dr. Trényi Imrével a kalapácsvetők „hajigáltak". Barátok voltunk mi itt, Szegeden, a sport szerelmesei. A te pályafutásod során egy dátum ugrik be, mégpedig 1973, amikor alig 18 évesen 100 méteren 10,6-tal megyei csúcsot futottál. Később ezt országos szintű 10,3-ra is ledolgoztad, de hiába volt a született tehetség, ezt a sikert sem szakmailag, sem anyagilag senki nem honorálta. Soha nem felejtem el, egy sprinter atlétatársaddal beszélgettem 1971-ben, mégpedig Döme Dezsővel, aki a megélhetése, napi munkája miatt akasztotta szögre, hát persze, hogy a szögest. Te egy év múlva léptél be a körbe, de a csúcseredmények után hiába kerestelek a salakon, te is eltűntél, búcsút intettél az atlétikának. És most idézem, mit mondott erről sporttársad: „Véleményem szerint Laluska Gyurit túlhajtották. Mint ifjúsági versenyző érte el megyei csúcseredményét, rendkívüli nagy megterhelést kellett végeznie. Szerintem a szakemberek türelmetlenek voltak vele szemben. Ez pedig oda vezetett, hogy súlyos sérülések után abba kellett hagynia az atlétikát. Szupersprinter volt."

Ez a beszélgetés azért több mint 40 évvel ezelőtt történt. A jelen viszont szomorúbb napra ébresztett. Laluska Gyuri 2013. január 21-én elment. Mi viszont nem búcsúzunk, te itt maradsz velünk örökre. Ezután is rágyújtunk egy cigire, miközben a magnóról szól Kelemen Pista csodás nekrológja: Merre vagy, hol repülsz, nem látom arcodat. Merre jársz, merre cseng biztató szavad. A temetők kapuján a szél muzsikál, egy fehér keresztnél két gyereked álldogál. Merre mész utadon, az égbolt tetején, merre visz a hajód, az idők tengerén. A temetők kapuján a szél muzsikál, egy fehér keresztnél egy asszony, Edit sírdogál. Szállj csak, szállj az egek fölé, repülj magasan a csillagok közé. Szállj csak, szállj a felhők vonatán, szárnyalj felettünk a szabadság szárnyán!

Február 3-án aztán kivirágzott a Tisza. Hamvaid gyönyörű koszorúk és rózsaszálak kísérték. Szevasz, Öcsi! Szállj...

Szállj...

Olvasóink írták

  • 1. klj-54 2013. február 11. 20:21
    „Azt hiszem mécsest gyújtok, ha magamhoz térek a döbbenettől.
    R.I.P.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vincze mester hiányérzete

Az utolsó negyedben nyújtott remek játékkal 11–6-os győzelmet aratott az A-Híd Szeged VE férfi vízilabdacsapata az újszegedi sportuszodában a Debrecen ellen. Tovább olvasom