Délmagyar logó

2017. 07. 26. szerda - Anna, Anikó 16°C | 26°C Még több cikk.

Szökés a nagypapához

Sorozatunkban Csongrád megyei élsportolókkal beszélgetünk egészen más témában: a gyermekkori élményeikről faggatjuk őket. A Ferencváros színeiben kupagyőztes és BL-negyeddöntős, jelenleg az NB I-es MTK Budapestet erősítő kézilabdázó, Barna Éva örökmozgó sándorfalvi lány volt, akinek elég későn lett a vaxszal bekent játékszer a kedvence.
Kedvencek

Kíváncsiak voltunk Barna Éva néhány gyerekkori kedvencére.
Játék: – A bicikli és a focilabda.
Mesekönyv: – Kíváncsi Fáncsi.
Rajzfilm: – Pumukli.
Tantárgy: – Testnevelés és technika. Utóbbi talán meglepő, imádtam barkácsolni.
Tanár: – Általános és középiskolai testnevelő tanáraim, Tamásné Bitter Ildikó és Mandl Gábor.

Próbálkozott a néptánccal, de nem szerette, helyette a barkácsolás, az úszás, a biciklizés, a foci és a kosárlabda kötötte le. Nézni mondjuk egyiket sem szerette, ha meccsre vitték, mindig talált egy játszótársat, akivel passzolgatott. Aztán egyszer kézilabdameccsen találta magát, ahol csak ámult és bámult, pár nap múlva pedig már edzésre jelentkezett. Ha ez egy kisfiú jellemzése lenne, meg sem lepődnénk, de nem erről van szó, hanem Barna Éva személyében egy nem éppen átlagos sándorfalvi lányról.

– Édesapám, Barna István remek kapus volt, és több NB I-es klub is hívta. Tőle örököltem a futball szeretetét. Gond nélkül beálltam a fiúkhoz játszani az iskolai szünetekben, de otthon a falhoz is sokat rugdostam a labdát. Bármilyen sport le tudott kötni, örökmozgó voltam, állandóan estem-keltem, ennek nyomai a mai napig láthatók a lábamon. A fejemen is, egyszer fogócskázás közben ugrottam egyet, és lefejeltem az ajtófélfát – emlékezett vissza Barna Éva.

Barna Éva a Győr ellen, akció közben. Fotók: DM
Barna Éva a Győr ellen, akció közben. Fotók: DM

Kész csoda, hogy komolyabb sérülése nem volt gyerekkorában, de szüleire így is a szívbajt tudta hozni.

Ha a kerékpár tudna mesélni.. Barna Éva egyik kedvenc gyerekkori eszközével
Ha a kerékpár tudna mesélni.. Barna Éva egyik kedvenc gyerekkori eszközével

– Ha nem sportoltam, akkor sem tudtam egy helyben maradni. A napközit például utáltam, ezért egyszer kikéredzkedtem vécére, az ajtón kilépve pedig már sprinteltem is haza a szakadó esőben. Apukám épp arra járt, meg is látott az autóból. Nem szidott le, csak nagyon szigorúan nézett rám, és kinyitotta az ajtót. Ennyi elég volt, tudtam a dolgom. Arra is volt példa, hogy a biciklivel elszöktem otthonról a nagyapámhoz, mindezt háromévesen. Amikor nagyobb lettem, már a babettával mentem, de előtte engedélyt kértem – mondta a Ferencvárossal kupagyőztes és BL-negyeddöntős, de kézilabdázóként Debrecenben, Kiskunhalason, Izlandon és a Kanári-szigeten is megforduló Barna Éva, aki a Naturtex- SZTE-Szedeák kosarasának, Molnár Andrásnak „passzolta a labdát".

Kérdések

– Milyen poszton szerepelt, amikor fociztak?
– Leginkább csatár, de állandóan fel-le szaladgáltam a pályán, mindenhol megfordultam.
– Volt bőrlabdája?
– Édesapám labdarúgó volt, így mindig lehetett valamivel focizni.
– Házőrző volt a bújócskában?
– Nem, mert gyorsan futottam.
– Mászott fára?
– Amikor csak lehetett. Szatymazi nagyszüleimnél egy fűzfa volt a kedvencem, oda vittem fel a titkos ereklyéimet. Barackot és meggyet szedni is szerettem.
– Verekedős volt?
– Egyáltalán nem.
– Legjobb gyerekkori barátja?
– Unokatestvérem, Kozma Attila. Ő tanított meg mindenre a fütyüléstől a kézenállásig. Bármit is játszottunk, mindig nyerni akartam ellene, de hét évvel idősebb nálam, így nem volt sok sikerélményem.


hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megtalálni a rejtett kincseket

Légiósként megjárt négy országot, szerepelt olimpián, stabil válogatott volt, tavaly pedig ezüstérmes lett a francia bajnokságban Laluska Balázs. Tovább olvasom