Délmagyar logó

2017. 12. 12. kedd - Gabriella 7°C | 15°C Még több cikk.

Szremkó olimpiai éremmel szeretne hazatérni

Ma 14 órakor a női vízilabda-válogatottunkkal a fedélzetén felemelkedik Ferihegyről az újabb olimpiai gép. A lányok nem titkoltan éremért utaznak Pekingbe. A csapat legrutinosabb tagjával, a Hungerit MetalCom Szentes kiválóságával, Szremkó Krisztinával készült beszélgetésből többek között az is kiderül, hogy Kínába nem visz magával kabalaállatot.
– Nem az első olimpiája lesz a pénteken kezdődő pekingi, négy éve Athénban is ott volt már. Különbözött a felkészülés?
– Abból a szempontból nem volt más, hogy akkor is, most is becsületesen elvégeztük a melót. Csakhogy ezúttal már rutinosak vagyunk, a 13 fős keretünkből 10-en Athénban átestünk az olimpiai tűzkeresztségen. Görögország előtt csak hallottunk róla, most viszont már tudjuk, hogy milyen.

– Arról nem beszélve, hogy Athénból nem őriz valami kellemes emléket...
– Hát tényleg nem. De itt nem csak a vártnál gyengébb szereplésre, a hatodik helyre célzok. Sérülten utaztam ki, alig tudtam mozgatni a vállam, fájdalomcsillapítókkal éltem. Mindegy, rég volt, felejtsük el. Most kutya bajom, tele vagyok bizakodással.

– A csomagolás általában komoly fejtörést okoz. Miket pakol a táskákba?
– Természetesen az összes Adidas-cuccot, melegítőt, sportcipőt, pólókat, rövidnadrágokat, amit kaptunk. Ezeket kötelező lesz viselnünk. Aztán persze az ünnepi formaruhát is, amelyben a megnyitón vonulunk fel. És akkor még ott vannak a „munkaszerkóink", a köpeny, az úszódressz, papucs stb. Laptopom nincs, DVD-lejátszóm viszont van, annak nálam a helye, azon hallgatok majd zenét, nézek filmeket. Mivel hosszú időre, huszonnégy napra megyünk, jó pár tábla csokinak is lesz helye a pakkomban.

Szremkó Krisztina az olimpiai formaruhában Fotó: Tésik Attila
Szremkó Krisztina az olimpiai formaruhában
Fotó: Tésik Attila

– Na és a kabalaállatnak?
– Abból már „kinőttem". Régebben volt, de elszoktam tőle. Az idei évet nem számítva, legutóbb a 2004-es olimpián szerepeltem világeseményen. Akkor még velem volt az éppen aktuális kedvenc plüssállatom, egy bálna. Most nélküle igyekszem boldogulni.

– Amikor hosszabb ideig van távol, miként tartja szeretteivel, ismerőseivel, barátaival a kapcsolatot?
– Elsősorban telefonon. Az olimpiai falu szobáiban nem, a csapatirodán viszont lesz internet. Elképzelhető, hogy használom majd, de a telefon egyszerűbb, nem annyira macerás.

– A kinti programba belefér majd más sportágak megtekintése, a szurkolás?
– Feltett szándékom, hogy ott legyek több helyen is. Azt tudom, hogy az akkreditációs kártyánkkal uszodai sportágakat jogosultak vagyunk megtekinteni, míg a többire lehet jegyeket igényelni a magyar csapatirodán. Az evidens, hogy Varga Csuviék meccseit megnézzük a csajokkal, de a női kézilabdát, Görbiczék találkozóit sem szívesen hagynánk ki. Egyrészt jó dolog szurkolni, másrészt sok a kinti huszonnégy nap.

– Szereti a kínai kaját?
– Megeszem, de az európai előnyt élvez. Úgy tudom, bőségesen lesz választék, úgyhogy biztosan nem halok éhen. Egyébként pedig az a tapasztalatom, hogy egy idő után minden konyha egyforma ízű.

– Volt világ- és Európa-bajnok, olimpikon. Játszott Olaszországban, tagja volt a '90-es évek szentesi aranycsapatának. Páratlan pályafutásának megkoronázása lenne az esetleges pekingi érem?
– Nagyon vágyom az olimpiai medálra. Bármilyen színűre. Tudom, hogy vannak olyanok, akik az aranyra is esélyesnek tartanak bennünket, de én már egy bronzéremmel is rettenetesen boldog lennék.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Viszlát Maty-ér, ni hao Beijing!

Tegnap a Maty-éri olimpiai vízicentrumban hivatalos csapatbemutatóval búcsúzott a magyar kajakos és… Tovább olvasom