Délmagyar logó

2017. 06. 26. hétfő - János, Pál 20°C | 31°C Még több cikk.

Takó Ferenc, a nagy munkabírású futballista

A nagy hagyományokkal rendelkező teremlabdarúgó-torna, a Kék Mókus-kupa döntőjét december 29-én az újszegedi sportcsarnokban vívják. A finálé különleges csemegéje lesz a Szeged öregfiúk parkettára lépése a Médiaválogatott ellen.
A szegedi drukkerek egykori nagy kedvence volt a most 42 esztendős Takó Ferenc (képünkön), aki elsősorban hatalmas munkabírásával, lövőerejével tűnt ki. Akárcsak kapus csapattársa, Csehó Tibor, ő is a Szeol Sportiskolában, Dobozi Istvánnál kezdett el futballozni. Végigjárta a szamárlétrát, egészen 1985-ig rúgta a labdát a Szeol AK-ban. Húszévesen az NB I-ben 9. helyezett gárda erősségének számított.

– A sokszoros bajnok Bp. Honvédba vonultam be 1986-ban katonának, de mert az akkori klubvezetőm, D. Szabó Árpád nem adott ki a fővárosiaknak, mehettem a H. Szabó Lajos SE-be, Mezőtúrra – magyarázta „Takszi". – Nem tudom, hogy másként alakult volna a sorsom, de tény, jókora törése volt ez a pályafutásomnak. A leszerelést követően visszajöttem a Szegedbe, ahol 1989-ig, az ominózus Vasas elleni osztályozóig szerepeltem. Akkor az élvonalbeli Békéscsabára igazoltam, ahol két évadot húztam le. Megint hazatértem, egykori csapattársam, Orosházi Laci lett a Szeged SC edzője az NB II-ben, invitálására nem mondhattam nemet. 1993-ban elmentem a szintén másodosztályú Szarvasba, majd amikor az Sz. Dózsa fuzionált a Szegeddel, megint a kék-fehér-feketéket választottam. Különböző okok miatt nem sokáig maradtam itt, kiléptem a megyéből, Kisszálláson és Kunbaján rúgtam a labdát az NB III-ban. Ezután kezdődött el a megyeegyes időszakom: a Szőregben 5 évet, a Gyálarétben pedig 3-at edzősködtem és játszottam, sokszor egyszerre.
Az NB I-ben 87 mérkőzésen 9-szer volt eredményes, de a másodosztályban is jegyez legalább 200 meccset.

– A legemlékezetesebb találkozómat az Üllői úton 25 ezer néző előtt vívtam a Fradi ellen. Kettő kettes döntetlenre állt a meccs, amikor Ebedli Zoli döntött a zöld-fehérek javára. A vereség természetesen fájt, pedig tényleg jól ment a játék: rúgtam egy gólt szegény Zsiborás Gabinak, lőttem egy kapufát, a Népsport pedig 8-as osztályzattal jutalmazta a teljesítményemet, ráadásul még a televízió is bemutatta a meccs gólösszefoglalóját.

1987 nyarán hívta a Vasas, meg is állapodott mindenben az angyalföldiekkel, csakhogy még élő szerződése volt a Szeol Délép SE-vel, így már másodszor maradt le egy patinás fővárosi csapatról.

– Ezek miatt persze van bennem bőven hiányérzet, úgy érzem több volt bennem, mégsem mondom azt, hogy elégedetlen lennék labdarúgó pályafutásommal.
A futballt áprilisban hagyta végleg abba, azóta külföldön dolgozik. A mozgás ott is megmaradt, hétvégenként mindig előkerül a labda.

– Az elmúlt nyolc hónapban most vagyok itthon másodszor, már nagyon ki vagyok éhezve a régi cimborákkal, barátokkal, játékostársakkal történő találkozásra. Kiváló alkalom mutatkozik erre december 29-én, a Kék Mókus-kupán.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

2008-tól bioüzemanyag a Forma-1-ben

Új kihívásokkal kell szembenéznie a Forma-1-es világbajnokság résztvevőinek! A Max Mosley által… Tovább olvasom