Délmagyar logó

2017. 08. 19. szombat - Huba 20°C | 35°C Még több cikk.

Táncoltak és énekeltek a bajnokcsapat tagjai

A Pick Szeged férfi kézilabdásai nemcsak a pályán nyújtanak kiváló teljesítményt, hanem ha buliról van szó, akkor ebben is a legjobbak közé tartoznak. Az aranyünnep csütörtök hajnalig tartott.
Mindenki nagyon várta. Az aranyat, és persze szerda este a csapatot is a Széchenyi téren. A Pick Szeged szurkolótábora énekelt, fújták a dudát, és teli torokból ordították, hogy „Bajnokcsapat! Bajnokcsapat!" Botka László polgármester köszöntése után Barok István egyesével szólította a színpad elejére a kézilabdásokat. Nagy volt az öröm Szeged belvárosában.

Ezután a Pick bajnoki aranyérmes együttese a John Bull Pubba tette át a székhelyét. A szokásos törzshelyre. Ekkor már a vezetők, Pistrui László, Lele Ambrus, Dobozi Iván megszabadultak hajkoronájuktól. Kitalálhatják, hogy ki volt az alkalmi fodrász. Igen, Puljezevics Nenad. Ügyesen nyírt, és alakította ki a Kojak-frizurákat a bajnoki döntő egyik hőse.

Közben már az éneklésé volt a főszerep. A pub tévéin pedig éppen a bajnoki finálét ismételték. Miközben mulattak a kedvencek, néha-néha belepillantottak a mérkőzésbe. Bakos Dávid és Sutka Norbert elemében volt. Bakos az asztal tetején táncolt, igaz, ekkor volt olyan magas, mint Sutka. Milorad Krivokapics kedvese a magyar slágerek után a Rúzsa Magdi által hazánkban is népszerűvé vált cigány népdalt – a szerb Goran Bregovics csinált belőle világslágert –, az Ederlezit, vagyis a „Djurdev danja, a ja nisam, s onom koju volim" refrénű nótát.

Közben Herbert Gábor arról beszélt, hogy mennyit jelentett számára, hogy tizenegy hónapja megszületett a kislánya, majd őrületes táncba kezdett. Éjjel egy órakor pedig váratlan vendég futott be. Perger Zsolt jött el az egykori társakhoz. Bajusz Sándorral ölelkezett hosszú-hosszú percekig. Perger is tiszta szívből örült. Ezután jött az újabb örökzöld sláger, az „Elmegyek!" Mezei Ricsinek, a kapitánynak szólt. A csupa szív sportember befejezi a játékot, ezért énekelték neki a dalt. Mindenki boldog volt. Andjelkovics, Djurkovics és Puljezevics egy asztalnál ült, beszélgetett. Mindhárman kihajtották magukat. „Puki" természetesen számon kérte, hogy miért nem ő szerepel a címlapon, de a sportoldalon megjelent poszter nagyságú fotó egy kicsit kiengesztelte. A Pick kézisei már hajnalban olvasták a Délmagyart, ami kézről kézre járt. Büszkék voltak a győzelemre, a nem mindennapi diadalra.

Berta Robi még ekkor is meghatódottan ült a társak között. A szélső megsiratta a győzelmet, a búcsút. Tegyük hozzá: nagyszerű játékkal. Vadkerti Attila is extrateljesítménnyel rukkolt elő, veregették is a vállát rendesen. Ilyés Feri is kapott az ölelésből, testvére, Annamária boldog volt.

Akadt, aki hazatért, akadt olyan is – ebből jóval több –, aki még a Sing-Singbe ment tovább. Ez az éjszaka az ünneplésről szólt.

A finálé sztorijai, avagy izomláztól orrvérzésig

Skaliczki László szövetségi kapitány:
– A döntő negyedik mérkőzésén egy rendkívül összeszedett, motivált és taktikailag jól felépített Pick Szegedet láthatott a közönség. A kritikus pillanatokban a hazaiak óriási lelkierőről tettek tanúbizonyságot, és megérdemelten szerezték meg az aranyérmet. A Pick bajnoki címe jó hatással lehet a bajnokságra, ismét felpezsdülhet a kézilabdaélet. Természetesen bennem is felelevenedtek a tizenegy évvel ezelőtti események, gratulálok a csapatnak.

Barok István, a Pick-meccsek tévés és internetes krónikása:
– A mérkőzés előtt szinte nem voltam beszámítható állapotban, annyira izgultam. A '96-os bajnokcsapatban néhány korábbi játékosom is szerepelt, ugyanezt erről a gárdáról nem mondhatom el, de természetesen érzelmileg ezek a fiúk is nagyon közel állnak hozzám. Külön öröm számomra, hogy Bajusz Sanyi barátom éremkollekciója egy arannyal bővült, és hogy Mezei Ricsi bajnokként vonulhat vissza.

Petrovics Kálmán, a Démász-Szeged VE igazgatója:
– Rekedtre kiabáltam a hangom, és izomlázzal küszködök. A Maty-érről rohantam a meccsre, de néhány percet késtem, így az első félidőt a csarnok tetején egy vastraverzen kapaszkodva néztem végig. A szünet után már eljutottam az első sorban lévő helyemig, ott aztán tövig rágtam a körmöm. Amikor a Veszprém három gólra felzárkózott, tartottam a végjátéktól, de Puljezevics bravúrjai segítettek. Nagyon boldog vagyok.

Csonka Gábor, Janics Natasa menedzsere:
– Nemcsak az óriási hőségtől, az izgalomtól is kis híján meggyulladtam az újszegedi sportcsarnok lelátóján ülve. Szegedi sportvezetőként nagyon büszke vagyok arra, hogy a városunknak ilyen csodálatos kézilabdacsapata van. A Pick Szeged játékosain ugyanazt az önkívületi állapotot és odaadást véltem felfedezni, amit Janics Natasán láttam az athéni olimpiai bajnoki címek megszerzésekor. Gratulálok a fiúknak!

Ágai Kis András, a Sport Tv műsorvezetője:
– Örülök, hogy a helyszínen láttam a mérkőzést, mert olyan sportélményben volt részem, ami nagyon ritkán adatik meg. Legutóbb talán a 2003-as női világbajnokság zágrábi döntőjében éreztem hasonlót, igaz, annak a meccsnek szomorkás lett a vége, mert a franciák legyőzték a mieinket. Az ember nagyon sok sporteseményt lát, de igen csekély azoknak a száma, amelyekre évek múltán is biztosan emlékszik. Ez most ilyen volt.

Kovács Zsolt étteremtulajdonos:
– Jó lenne, ha a drukkerek nem csak a bajnoki döntőben támogatnák így a csapatot. A Veszprém elleni sorozatba az élet összes igazsága belesűrűsödött. Elég volt egyetlen nap – az első veszprémi meccs délutánja –, amikor Góliát mentálisan nem készült fel kellőképpen, és az egész háborút elveszítette. Úgy szurkoltam, hogy még az orrom vére is eleredt, a végén pedig megkönnyeztem Mezei barátom búcsúját.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Pick Szeged ült fel a királyi trónra

Heroikus küzdelemben, nem mindennapi izgalmak közepette, ötezer szurkoló előtt a klub második… Tovább olvasom