Délmagyar logó

2017. 10. 20. péntek - Vendel 9°C | 24°C Még több cikk.

Teher alatt nő a pálma

Ritkán fordul elő, hogy egy klubban tevékenykedik egy családból az apa és a fia, s mellé még mindketten ugyanazon sportág szerelmesei. Lele Ambrus, a Pick Szeged kézilabdacsapatának ügyvezető elnöke, fia, Ákos pedig sokszoros serdülőválogatott és a klub felnőtt keretének tagja. A beszélgetésből kiderült, hogy ez az állapot jó is, meg nem is.
Fotó: Gyenes Kálmán
A fiánál éppen harminc évvel idősebb Lele Ambrus, a Pick Szeged ügyvezető elnöke 127-szer húzta fel a címeres mezt. Ő volt az a tisza volános kézilabdás, aki elsőként próbálhatta ki képességeit külföldön: a Vass Sándor irányította Graz csapatában játszott.

– A fiamat tehetségesnek tartom, de ez önmagában kevés, ha nem párosul megfelelő akarattal, szorgalommal és kitartással. Olyan esélyt kapott az élettől, amilyen csak nagyon kevés embernek adatik meg, hiszen tizenhét évesen már tagja a felnőtt keretnek, s olyan játékosokkal edzhet együtt, akik közül sokat a nemzetközi porondon is jegyeznek. De csakis rajta múlik, hogy ezt mennyire tudja a maga javára fordítani. Egyelőre azt látom, hogy a szorgalom sem hiányzik nála, de egyre állandóan figyelmeztetnem kell: a tanulást sem szabad elhanyagolni – különösen most negyedikben – mondta fiáról az édesapa, aki még hozzátette: – A klubban egyébként ő is egy tag, s azért, mert én vezető vagyok, semmiben sem élvez előnyt, sőt vele szemben nekem mindig magasabb az elvárásom.

Lele Ákos nevét akkor kezdték el emlegetni, mint nagyon tehetséges fiatalét, aki esetleg Szabics Imre nyomdokaiba léphet, amikor a Tisza Volán Focisuli edzéseit látogatta. Aztán a Madách általános iskola testnevelője, Várkonyi Béla észrevette, hogy a különleges gömbérzékkel rendelkező gyerek kézilabdában is nagyon ügyesen mozog. Így Ákosnak egyszerre két sportágat kellett űznie. Ez azonban nem sokáig mehetett, hiszen akkora volt a leterheltsége, hogy egy felnőtt számára is igazi próbatételt jelentett volna. Döntenie kellett.

– Először jobban szerettem a focit, de amikor belekóstoltam a kézilabdába, akkor már ahhoz jobban vonzódtam – árulta el a jó modorú és szavaival őszinteséget tükröző tehetség, majd így folytatta: – A család két tagja, édesapám és a nővérem nagyon kritikus a teljesítményemet illetően. Különösen apa, aki befolyásolta annak idején a sportágválasztásomat is, használ nagyon kemény szavakat: talán túlzottan is kritikus velem szemben. Édesanyám igyekszik megértő lenni, mellettem áll, ösztönöz, de neki a tanulás a vesszőparipája. Korábban azt szerette volna, ha jogot végzek, de én azt hiszem, a sportot választom.

Ha lehet így fogalmazni, akkor 24 órát foglalkozom elméletben a kézivel, míg a gyakorlatban napi három órát. Van még tanulni-, javulni-, változnivalóm. Nem ártana, ha a 191 centiméteremhez még tudnék néhány centit hozzátenni, jó lenne, ha izmosodnék is. Nem beszélve a rutinról, a felnőttektől játéktudást, viselkedést, hozzáállást elsajátítani. Mert ez utóbbiaknak különösen a híján vagyok. Én ezekre nagy hangsúlyt szeretnék fektetni, s akkor talán valóra válik az álmom, hogy jó játékossá váljak, aki esetleg külföldön is megállja a helyét.


A fagylalt visszanyal

Amikor a magyar vízilabda-válogatott kikapott a világbajnokságon Szerbia és Montenegró legjobbjaitól, Nenad Puljezevics pólós sapkában jelent meg az edzésen. Tegnap a szerb idegenlégiós portás férfi kosárlabda-válogatottja lógó orral volt kénytelen levonulni, mivel meglepetésre kikaptak a franciáktól, a saját rendezésű világbajnokságon Szente Gábor egy kosárlabdát tartott magasan a kezében, s kihívóan pattogtatta. Vette a lapot a Pick kapusa is: berohant az öltözőbe, ahonnan a már jól ismert pólós sapkában tért vissza. 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Beton-célok - Nem a levegőbe beszélnek

A Szeged Beton VE férfi vízilabdacsapata ki sem látszik a „munkából". Alig hogy hazaért az… Tovább olvasom