Szeged - delmagyar.hu

A három Csongrád megyei csapat közül a Tisza Volán SC várja a legkedvezőbb pozícióból a tavaszi folytatást. Elégedettségre azonban Buchholcz Gábornak, a szegediek trénerének sem lehet oka.

– A nyáron egy szinte teljesen új csapatot kellett építenünk – fogalmazott az edző. – A meghatározó játékosok közül Mórocz, Végh, Szabó Attila, Mészáros és Dongó elment tőlünk, a helyükre sokan érkeztek, idő kellett, amíg kialakítottuk az arculatunkat. Jöttek különböző akadémiákon nevelkedett egykori szegedi labdarúgók, a legnagyobb erősítés azonban a támadósorban történt, Faragó Bence és Rácz Dezső leigazolásával. Magasra tettük a mércét, az 1–5. hely valamelyikét céloztuk meg.

Az 5. helyen telelő Dunaharaszti 26 ponttal zárt, a Volán 19 pontot gyűjtött.

– Nemcsak helyezésben, pontszámban is elmaradtunk a várttól, de ebben a balszerencse is okolható – folytatta Buchholcz Gábor. – A Makó 5–0-s legyőzése volt a csúcs, imponáló játékkal vertük a zöld-sárgákat, onnantól kezdve viszont eltiltások, sérülések, betegségek nehezítették a dolgunkat, egyszer sem tudtunk ugyanabban az összeállításban kiállni. Előrébb állnánk, ha nem kellett volna nélkülöznünk a szinte végig sérült Vágót, de említhetném Szilágyit és Buzásit is. És akkor még nem beszéltem Bozsovics betegségéről. Azt gondolom, jó alapozással, és némi szerencsével a idény végére teljesíthetjük a célt.

A HFC-nél szeptember végén váltotta Szűcs Róbert a bukdácsoló, kieső helyen álló csapat addigi trénerét, Kandó Róbertet.

– Amikor kineveztek, minimális célként azt fogalmaztam meg, hogy hazai pályán ne szenvedjük vereséget – nyilatkozta Szűcs. – A tervet végrehajtottuk, az idegenbeli produkciónkra azonban nem lehetünk büszkék, ott kevés pontot szereztünk. Ezzel együtt nem lehetek elégedetlen, velem tíz meccsből 14 pontot gyűjtöttünk, elkerültünk a kieső helyekről. Különösen a Gyula legyőzésére vagyok büszke, ellenben még mindig fáj a tápiószecsői vereség. Kikaptunk 3–1-re, pedig szinte át sem jöttek a hazaiak a térfelünkre...

Szűcs Róbert arról is beszélt, sokat jelentett az előrelépésben, a játékosok átérezték, hogy össze kell tartani, egyfelé kell tolni a szekeret – mindez korábban nem minden esetben volt jellemző rájuk.

– Megindultunk felfelé, mégis azt mondom, a biztos bennmaradás a célunk – folytatta a szakember. – Úgy fest ugyanis, hogy több meghatározó labdarúgóm tovább áll, a pótlásukat pedig vagy házon belül, vagy az ifjúsági csapatunkból, esetleg alacsonyabb osztályból kell megoldanunk...

A legkellemetlenebb meglepetést a Makó vesszőfutása jelentette. Pedig Szarvason győzelemmel kezdte az évadot, mindössze 8 ponttal most az utolsó, 16. helyen szégyenkezik.

– Azt gondoltam, hogy ott lehetünk a középmezőnyben, akár még annak az elején is – mondta Bány Tamás játékos-edző. – Nincs ezen mit szépíteni, messze elmaradtunk még a minimális elvárásoktól is. Hiába kezdtünk jól, belekerültünk a gödörbe, és bármennyire is szerettünk volna kimászni belőle, nem tudtunk. Nem jöttek az eredmények, ezzel egyenes arányossággal begörcsölt a társaság. Pedig meggyőződésem, vannak a mezőnyben nálunk lényegesen gyengébb csapatok is, de mint a példa mutatja, ezt nem tudtuk bebizonyítani. Immár végérvényesen vége a kísérletezgetéseknek, 3–4 játékostól elköszönünk, helyükre a védelembe, a középpályára és a csatársorba is meghatározó futballista után kell néznünk. Nem kell még temetni bennünket, kiharcoljuk a bennmaradást!